Szentírási részek
Olvasmány: 1Sám 26,2. 7-9. 12-13. 22-23 – Nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére…
Szentlecke: 1Kor 15,45-49 – A mennyeinek (Krisztusnak) az alakját is magunkon fogjuk hordozni…
Evangélium: Lk 6,27-38 – Szeressétek ellenségeiteket…
Kedves Testvérek!
A múlt vasárnap megismerhettük a boldogság titkát, a mai igeliturgia a szeretet titkába avat be bennünket. Az olvasmány Dávidnak, – a messiási előképnek, akit a Szentírás a Messiás atyjának nevez – a szeretet döntését mutatta be. Az őt üldöző, alvó Saul mellett, Dávid az ószövetségi törvényt messze felülmúló döntést hoz. Nem emel kezet az Úr fölkentjére. Nem az őt halálra kereső ellenséget látja Saulban, – akit most joga volna megölni, – hanem az Úr fölkentjét. Így alapozza meg az ellenségszeretet törvényét, amit az ő Fiának nevezett Messiás az elhangzott evangéliumban meghirdet.
Az emberré lett Isten Fia emberi módon is kifejti az ellenségszeretet alapját: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.” Akit én ellenségemnek tekintek, az engem tekint ellenségének. Ha azt szeretném, hogy ne legyen ellenségem, akkor azon kell fáradoznom, hogy magamban leszereljem az ellenségeskedést, hogy én ne legyek az ő ellensége.
Mint Isten Fia, egy magasabb rendű utat is mutat nekünk az ellenségszeretetre. A Magasságbeli fiaivá kell lennünk. Ezt a magunk erejéből nem tudjuk elérni, ennek lehetőségét ő szerezte meg nekünk megváltó áldozatával, és nem csak nekünk, hanem minden embernek. Bemutatott nekünk egy olyan Atyát, aki minden embert fiaként szeret. Ha pedig minden ember az ő fia, akkor mi mindnyájan testvérek vagyunk! Nem emelhetünk kezet Isten „fölkentjére”! Az ellenséget is úgy kell szeretnünk, ahogyan Isten szereti őt.
Az olvasmányban előképet láttunk, az evangéliumban maga az Isten tanított minket Fia által, hogy úgy szeressünk, mint az irgalmas Atya. A szentleckében a föltámadt Krisztus által meghívott, és a Szentlélek által megvilágosított Pál apostol fejtette ki számunkra, hogy magunkon hordozzuk a földi ember (Ádám) alakját, akinek még kemény parancsnak tűnhet az ellenségszeretet, de megismertük (a második Ádám) Krisztusnak, a mennyei embernek alakját is, aki részesít minket az ő mennyei emberségében. Így már itt a földön képessé tesz minket az ellenségszeretet megélésére, hogy ez által sokak felismerjék az Atya irgalmas szeretetét, és velük együtt teljesedjen ki mennyei emberségünk a szentek közösségében.
Most talán megértettünk valamit abból, hogy milyen hatalmas, békét teremtő „fegyver” az ellenségszeretet. Rajtunk a sor, hogy képezzük magunkat ennek a „fegyvernek” a használatában, hogy segítsünk a környezetünkben leszerelni minden ellenségeskedést, hogy ebben a háborgó világban a béke eszközei legyünk.
2025.02.23
Fodor András
