Jubileumi házaspárok köszöntése Újfehértón az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesületének szervezésében

A Házasság hetében, 2025. február 9–16. között kezdetét vette egyházmegyéinkben a Házasság Hete programsorozat. Az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesülete is csatlakozott a kezdeményezéshez, és ünneplésre hívta a házassági évfordulójukat ünneplő párokat a helyi művelődési házba. Kristóf Józsefet, az egyesület elnökét és egyházközségünk kántorát kérdeztük az ünnepséggel kapcsolatban.

Hogyan kapcsolódott be az egyesület a szervezésbe?

2025. február 7-re meghirdettük a Házasság Hete alkalmából a „Jubiláló házaspárok köszöntése Újfehértón” elnevezésű programot, amelyet második alkalommal rendeztünk meg. Erre a megemlékező műsorra az 5, 10, 25, 50 és 55 éves házassági évfordulót ünneplő házaspárokat hívtuk meg. A részvétel önkéntes jelentkezés alapján történt, amelyet hozzátartozó vagy maga a házaspár kezdeményezhetett.

Mit jelentett számodra a szervezés?

A szervezés dandárját egyesületünk pártoló tagja, valójában azonban az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesületének megálmodója, megalkotója és azóta is motorja, az idén 25. házassági évfordulójukat ünneplő Hosszú házaspár végezte. Újfehértó város polgármestere, Dr. Hosszú József és kedves felesége, Dr. Hosszúné Dr. Vass Angelika egyesületünk mozgatórugói. Az ünnepségsorozatba való bekapcsolódás is az ő munkájuknak köszönhető. Azt hiszem, egy nemes cél mellé beállni és segíteni őket ebben a munkában már nem nagy feladat. Köszönet nekik ezért, valamint köszönet az újfehértói családtagoknak és az önkormányzati dolgozóknak, akik szintén részt vettek a szervezésben.

Az egyesület elnökeként számodra is kiemelten fontos a házasság és a család. Mi motivált arra, hogy együtt ünnepelj másokkal, és hogy mások is meghitt, szeretetteljes élményekben részesüljenek?

Nagycsaládosként számomra nem kérdés, hogy a család a társadalom egyik alappillére, amely nélkül még a legstabilabb nemzet is meggyengül. Mai rohanó világunk azt sugallja gyermekeinknek, hogy a házasság csupán formalitás, egy fölösleges procedúra, amely a párkapcsolat végén csak megnehezíti a szakítást. Továbbmegyek: igazából azt is sugallják, hogy az élet élvezetéhez és a boldogsághoz az sem baj, ha azonos neművel éled a sajátos életed…

Ezért is nagyszerű lehetőség egy pillanatra megállni, és felhívni mások figyelmét arra, hogy a normális nem az, amit egy-egy platformon, egy-egy ördögi erő sugall… Ha mi az általunk normálisnak ítélt életformát hitelesen tudjuk bemutatni a minket követő generációknak, akkor ez számukra is vonzóvá válik, és követni szeretnék. De ez nem könnyű feladat. A hosszú évek során a kapcsolatunk ne egy elkopott széndarab legyen, hanem csiszolt gyémánt – ha már olyan sokszor emlegetjük azt, hogy össze kell csiszolódni. Ez tud igazán vonzóvá válni.

Miért fontos megállni és ünnepelni a kapcsolatunkat?

Azáltal, hogy évről évre felhívjuk a jubiláló házaspárok figyelmét arra, hogy amit megélnek, az értékes, és példát jelent mások számára, hozzájárulunk a családi kötelékek megerősítéséhez. Amikor pedig kiállnak a többi ünneplő elé, azt üzenik a világnak, hogy a jövőbe néznek – és ami a legfontosabb: együtt néznek a jövőbe.

A házaspárok szövetségének megáldása felemelő pillanat volt a résztvevők számára. Vajon egy boldog és beteljesedett kapcsolat elképzelhető Isten áldása nélkül?

Az oltár előtt a házaspárok hűséget esküsznek egymásnak Isten előtt, és Ő megáldja a frigyet. Számomra, gyakorló keresztényként, nem kérdés, hogy az életben semmi sem működik Isten áldása nélkül. Természetesen a házasság is megfeneklik, zátonyra fut, ha önerőből, pusztán saját akaratból próbáljuk végigvinni.

A megemlékezésünkön a Római Katolikus Egyház részéről Juhász Imre atya, a Görögkatolikus Egyház részéről pedig Elek Ádám atya bátorító szavai után ismét megkaphattuk Isten áldását.

A házasságban egy férfi és egy nő tudatos döntéssel köteleződik el egymás mellett. Mennyire lényeges, hogy erről nyíltan és őszintén beszélgessenek?

Saját elhatározásukból… amely akkor, jó esetben, egy tiszta és letisztult döntés. Ugye, ismerjük a viccet a székely bácsiról, aki azt mondja a feleségének: „Egyszer már mondtam, hogy szeretlek, és ha változás lesz, majd szólok!” Nos, én azt vallom, hogy ha nem is mindig szavakkal, de tettekkel és gesztusokkal igenis emlékeztetni kell a házastársunkat arra, hogy szeretjük, és kitartunk mellette, bármi is történt az eskü óta.

Mi az idei vezérgondolat? „Beszélgessünk a házasságunkért.” Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Számomra kiemelten fontos a kommunikáció, valamint a rendszeres személyes találkozás. Nagyon nehéz hosszú, boldog házasságot megélni távkapcsolatban. Sokan viccesen mondják, hogy a távkapcsolat a hosszú házasság titka, de én ezt éppen ellenkezőleg gondolom. Szükség van arra, hogy időnként átbeszéljük a nehézségeket, és igen, néha a nézeteltérések is erősíthetik a kapcsolatot.

Hogyan fogadták a résztvevők ezt a kezdeményezést?

Aki részt vesz egy ilyen ünnepen, az már eleve büszkén és boldogan szeretné velünk megosztani örömét. A résztvevők nagyon hálásak voltak, hiszen sokan nem tudnak megállni és megköszönni Istennek, valamint egymásnak azt, hogy az élet és az együtt töltött idő ajándék.

Milyen programokkal készültetek a házaspároknak?

A Polgármester Úr és az egyházak képviselői köszöntötték a megjelenteket. Szerettünk volna vidám perceket is szerezni a jubiláló házaspároknak, így az Újfehértói Fúvószenekarra, a mazsorettes fiatalokra és négy nagyszerű növendék zongoristára esett a választásunk, akik színes és vidám műsorukkal még inkább emelték az ünnep fényét.

Volt-e különleges pillanat vagy visszajelzés, amely különösen megérintett a rendezvény során?

Imre atya az elmúlt év egyik megható és emlékezetes dialógusát átemelte az idei év ünnepére is. A házastársak egymás felé fordulva egy őszinte köszönetet mondtak egymásnak – olyasmit, amit talán a hétköznapokban büszkeségből vagy a jellemükből fakadóan elmulasztanak.

Hogyan lehetne még jobban támogatni a házaspárokat, hogy kapcsolatuk erős és szeretetteljes maradjon?

Amit mi, egyszerű emberek tehetünk, az az, hogy hisszük: amin Isten áldása van, az csak jó lehet. A közösen megélt pillanatokból mindig meríthetünk erőt. Számomra a házasságban soha nem merült fel az a gondolat sem, hogy egy-egy probléma ködfelhőt vonjon a kristálytiszta esküm köré: „Holtomiglan-holtodiglan, mindenféle bajban…”

Emellett az egyházak és közösségek egyre több lehetőséget biztosítanak a házaspárok közös életének segítésére. Aki teheti, éljen ezekkel a lehetőségekkel, és érdeklődjön erről Juhász Imre atyánál.

Keresztényként melyik bibliai idézetet tartod különösen fontosnak a házasságban?

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.”

(Pál apostol – 1Kor 13,4-8)

Zsirosné Seres Judit

Újfehértói  Római Katolikus  Egyházközség

A fotókat ifjabb Kristóf József készítette.