– Jól van, akkor innentől fogva a buszon folytatjuk – mondta Csaba atya a Szent Imre Katolikus Gimnázium kápolnájában 17:55-kor, félbeszakítva a Mező házaspárral folytatott beszélgetést. Kijelentését döbbent csend, a gyakorlott „háromestések” arcán pedig ismerős mosoly fogadta. Akkor most vegyünk kabátot? És mi lesz a picivel? Hová megyünk? A kollégiumtól nem messze parkoló Csababusz sofőrje sem könyörült meg a bizonytalanul buszra szálló utasokon, és az elintegetéskor Éva néni is csak annyit mondott: – Sok sikert, Isten veletek!
Február 11-én kedden este a Mező házaspár, Krisztina és Nándor várták a résztvevő házaspárokat, akik interaktív előadásuk és tanúságtételük műfajául az interjút, majd a meglepetés helyszínen a közös játékot választották. A busszal érkező csoportot már szinte hazatérő vendégekként fogadta a Pagony Étterem személyzete, ahol a pezsgős koccintás után egy romantikus vacsora keretében komoly feladat várta a programra jelentkezetteket: katedrálist kellett építeniük és tervezniük.
Mindeközben a Szent Imre Kollégium klubszobájában komoly csocsó-bajnokság, kártyaparti és lányos beszélgetés zajlott, majd következett a középkori lovagi kiképzés, a Szent Imre Bébiszitter Osztag vezényletével, valamint a szerdai este előkészítése a gimnazisták segítségével.
Így írnak visszajelzésükben az érintettek:
„Ott, ahol épp csak elvonult az apokalipszis négy lovasa – amint Imre Iván tegnapi előadásában hallottuk -, bizony igazi kihívás egy ilyen este. A reggeli vitát követően, hogy tudunk-e menni este, vagy mégsem, végül arra felkészülten megérkeztünk, hogy hallani fogunk egy előadást, és közben csak szépen ülni kell, semmi szereplés, semmi stressz. Aztán a programot félbeszakítják, és irány egy meglepi helyszín? Busszal? Díszvacsora egy hotelben? Hogy fogjuk ezt túlélni? Jól jött a welcome-drink. A vacsora közben folyamatosan retro romantikus zene szólt, ami felidézte a fiatalságunk számos eseményét. A dalokhoz sorra tudtam felidézni az emlékeket, eseményeket: igazi időutazás volt! Nem emlékszem mikor táncoltunk utoljára, de ma este ez is megtörtént. Mint kiderült, Csaba atya kiválóan főz :), és nem unatkozik, mert már busztársasága is van. 🙂 Oldotta a hangulatunkat egyik poénnal a másik után… Elgondolkoztattak a nekünk feltett kérdések…. Hol van a mi erősségünk, mire épül a házasságunk, van-e árnyékos oldal, mi a legfényesebb kincsünk? Eltérő válaszokat adtunk. Egyik tükör a másik után. Van- e még bennünk potenciál? Ez az este kibillentett bennünket a komfortzónánkból, és azt hiszem, ez nagyon jókor jött. Köszönet érte a szervezőknek! Köszönjük, hogy értünk vagytok, értünk dolgoztok!”
„Mindketten jól éreztük magunkat, ismét sikerült a mókuskeréken kívül tölteni egy estét, megállni és csak egymásra figyelni, ami mostanság nem egyszerű feladat. Igyekszünk ezen csiszolni, és a kicsit renoválásra szoruló katedrálisunkat próbáljuk helyrehozni, újraépíteni. Köszönjük a meglepetést🙂 és ezt az estét mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak!”
„Rendkívüli nap volt a mai is. Hála Csaba atyának, és minden szervezőnek, aki segített, hogy mi jól érezhessük magunkat. Nagyon szimpatikus volt számunkra a Mező házaspár. Ötletesek és építő jellegűek voltak az általuk hozott párkapcsolati feladatok, a Fejezd be a mondatot!, és természetesen a Házasságunk katedrálisa is. S hogy épül-e? Természetesen folyamatosan épül, folyamatosan építjük. Ez a nap pedig egy újabb fontos tégla volt. Köszönjük!”
„A közös katedrálisunkat csak egymásra odafigyelve, sokat beszélgetve, a másikat meghallva tudjuk felépíteni tégláról-téglára. Nagyon fontos, hogy amit felépítettünk, azt karban is tartsuk, ne hagyjuk, hogy repedezni kezdjen, majd romba dőljön.”
„Köszönjük szépen, hogy részt vehettünk ezen a különleges estén. Felidéztük megismerkedésünk és házasságkötésünk pillanatait. Az este rávilágított arra ismételten, hogy kellenek ezek a pillanatok, kellenének azok a randi percek, ahol egymásra figyelhetünk, hangolódhatunk, hálát adhatunk a jó Istennek egymásért, a családunkért, és közösségünkért.”
„Amikor gyerekekre vigyázunk olyan mintha már a saját gyerekeinkre vigyáznánk, és valamilyen szinten belecsöppenünk, milyen is a szülők dolga. Folyamatosan figyelni és lefoglalni a következő generációt!”
„Azért jó a Bébiszitter Osztagban lenni, mert nem csak tapasztalatot szerzünk, hanem mi osztagosok egy közösséget alkotunk, amelyben jól érezzük magunkat. És akik ebbe a közösségbe csatlakoznak, jó szívvel segítenek egy nemes cél érdekében.”
„Szülőkként nagyon hálásak vagyunk a Szent Imre Katolikus Gimnázium fenntartójának, Palánki Ferenc püspök atyának, az iskola vezetőségének és minden dolgozójának, amiért a gyermekeink és mi magunk is otthon érezhetjük magunkat az intézményben, tudhatjuk, hogy a családos programok során a gyermekeink biztonságban vannak és jól érzik magukat, játszanak. Jó látni a gimnazisták és a kisebbek között kialakult kötődést, és jó látni, ahogy a kisebb gyermekek felnőve maguk is segítenek a programok háttérmunkáiban. Ez pótolhatatlan tapasztalat számukra. Komoly rábeszélést igényel, hogy hazainduljunk az iskolából egy-egy ilyen program végén, mert még maradni szeretnének és játszani. Azt hiszem, ez is ritka jelenség manapság.”
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Pagony Hotel és Étterem vezetőjének és munkatársainak a rendkívül figyelmes fogadtatásért és a gyönyörű idézetekért, amiket az est folyamán olvashattunk, a finom ételekért és azért a légkörért, amit egész este biztosítottak számunkra. Szintén köszönetet mondunk a Csababusz Tours Kft-nek a pontosságukért és megbízhatóságukért.
Február 12-én szerdán este szeretettel várunk családi állapottól függetlenül minden érdeklődőt egy rövid elmélkedésre Nagy Csaba atyával, valamint egy gyertyás Szentségimádásra, amikor a házaspárokért és a házasság szentségében való elköteleződésért és az abban való kitartásért fogunk imádkozni saját családunk és minden ember vonatkozásában. A program 17:30-kor kezdődik a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium kápolnájában.
Szeretettel gondolunk minden házaspárra. Az Egyház a Családban kezdődik. Imádkozzunk családjainkért!
Nagy Csaba egyházmegyei családreferens és a résztvevő házaspárok
Fotó: Andrejkovics János
