„A rózsafüzér az evangélium esszenciája” – mondta Szent II. János Pál pápa Pompejben a Rózsafüzér Királynője szentélyben 2003 októberében. Ez az ima Jézus megváltói művének lényeges mozzanatait foglalja magában. Ha belegondolunk, akkor azt is látjuk, hogy saját életünket, élethivatásunkat is felfedezhetjük benne. Így a papi hivatást is. Amikor a Szent László Imaszövetség tagjaiként imádkozunk a papokért és papi hivatásokért, akkor a szent pápa szavait fogadjuk meg, melyet a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelének 25. pontjában irt: „A rózsafüzérrel elmélkedni azt jelenti, hogy gondjainkat rábízzuk Krisztus és az Ő Anyja irgalmas szívére.”
3. Jézus, akit te, szent Szűz a világra szültél.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Biblikus tanárom mondta (Szénási Sándor atya): „Ha a Bibliából csak ezt a mondatot ismernénk, már akkor tudnánk, hogy ki az Isten.” Isten az örök, végtelen, kimeríthetetlen és érdek nélküli jóság és szeretet. Aki nekünk adta és feláldozta értünk egyszülött Fiát. A pogány vallásokban és filozófiákban az ember által elképzelt legtöbb isten félelmetes és bosszúálló. Az igaz Isten, a mi Istenünk az embert és világot szerető Isten. Ezért adta nekünk Fiát, Jézust, aki „érettünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”, imádkozzuk az Apostoli Hitvallásban. Jézus a csodálatos fogantatást és a bűnt kivéve mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Mindez azért történt, hogy az „isteni természet részeseivé legyünk” (vö. 2Pt 1,4). Aquinói Szent Tamás így fogalmazta ezt meg: „Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye.” Ez nem istenné válásról szól, hanem az örök életre hívott meg minket. Karácsony ünnepe megadja nekünk Jézust és az ő élete indult el bennünk a keresztséggel, amikor Isten gyermekévé lettünk.
Mária Betlehemben „megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette” (Lk 2,7). Az anya küldetése a szülés, az élet továbbadása, ápolás és a teljes fejlődésre vezetés. Mária ezt a hivatást egészen a Fia keresztjéig betöltötte (vö. Jn 19,25-27); sőt azon túl is, mert mint mennyei Édesanyánk kérjük közbenjárását. A kereszt alatt álló Máriát Jézus anyánkká tette és minket Mária gyermekéve. Mondhatjuk, hogy ott születtünk meg Jézus gondoskodó szeretete folytán Mária gyermekévé, akinek oltalmát azóta érezzük.
A pap szavaiban és cselekedeteiben Jézus újra és újra megszületik az emberi lelkekben. Hivatása abban áll, hogy továbbadja az isteni életet a szószéken, az oltárnál, a gyóntatófülkében, a keresztelőkútnál, bárhol is végzi a papi feladatokat.
Jézus Betlehemben született, és ennek a településnek a jelentése: a kenyér háza. Ő a kenyér házában született, hogy azzá is legyen, mint mondta a csodálatos kenyérszaporítás után: „A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,51). A papok a papszentelésben megkapták az átváltoztató hatalmat, hogy a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé változtassák. Így tudják minden nap Jézust újból és újból a világra szülni. Imádkozunk-e azért, hogy papjaink méltó módon mutassák be a szentmisét és nyújtsák át az embereknek? Azzal a tisztelettel és szeretettel, ahogyan Mária a világnak adta Szent Fiát.
Karácsonykor az angyalok ezt énekelték: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14). Nagyon fontos üzenet ez. Mert nincs békesség az emberek között az Istennek kijáró dicsőség megadása nélkül. A földi békesség az Istennek megadott dicsőségből árad. Jézus feltámadásakor így köszöntötte az apostolokat: „Békesség nektek!” (Jn 20,20). Ettől kezdve Jézust úgy szólítják, „az Úr”, vagyis Isten. Félelmeinket, melyek sokszor a bűneinkből adódnak Jézus tudja elvenni, és akkor felismerjük, hogy Ő az Úr, és tudjuk Istennek megadni a dicsőséget.
Ezüstmisés képemre 2016-ban a következő szentírási verset írtam: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Mert hiszem, hogy a papnak nemcsak karácsonykor és húsvétkor kell hirdetni az embereknek a békességet és Istennek a dicsőség megadását, hanem egész életében. Ezért a papnak a béke emberének is kell lennie. Imádkozunk-e ezért?
Szűz Mária, Édesanyánk! Segítsd papjaidat, hogy karácsony örömét és üzenetét egész életükben átadják a rájuk bízottaknak. Hogy Krisztus mindennap megszülessen életükben.
Zubály Lajos
napkori plébános
