„Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.”
A mátészalkai egyházközségek is bekapcsolódtak az ökumenikus imahét
programsorozatába. A Magyar Kultúra napján, Becsei Miklós vezető lelkész meghívására,
Heidelsperger István püspöki helynök atya adott lelki útmutatást, a Kossuth téri református
templomban.
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él,
hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (János 11,25-26)
„Igen Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás!”- kezdte beszédét a püspöki helynök atya, aki ezen
alkalommal a keresztény és keresztyén hívők közössége előtt tett tanúbizonyságot Jézusba vetett
hitéről.
1700 esztendővel ezelőtt az atyák Niceában Hitvallást tettek, mely legnagyobb részt Jézus Krisztusról
szól. Miért annyira fontos ez mindannyiunk számára? – tette fel a kérdést István atya.
Istenben nagyon sokféleképpen, a legkülönfélébb módon hisznek az emberek, de hogy Isten a teremtő,
mindenható, azt mégis kevés vallás mondja ki. Mi keresztények tovább is lépünk ettől, mikor hittel
mondjuk ki azt, hiszek Jézus Krisztusban. Így bár hitünk látszólag leszűkül, mégis végtelenné tágul ki.
A Hitvallásban arról teszünk tanúbizonyságot, hogy keresztény módon, keresztyén módon hiszünk.
„Az ökumené a Krisztusban hívők közös imádsága. Ez a krisztushit foglal egységbe bennünket,
minden keresztény gondolkodó embert. Az ökumené központi kérdése pedig nem más, mint az,
„Hiszed-é ezt?”- folytatta elmélkedését a püspöki helynök.
István atya egy furcsa anomáliára is felhívta az összegyűltek figyelmét. Az első három századra úgy
gondolunk, mint a vértanúk korára, pedig a mai időben sokkal több, megszámlálhatatlanul sok vértanú
bizonyítja Krisztusba vetett hitét. Nem is olyan régen még Európa volt az, ahonnan az élő hitet vitték
az egész világba, most pedig más földrészekről érkeznek hozzánk kispapok, hogy tanúbizonyságot
tegyenek előttünk, keresztény hitükről.
„Ha kimondom, hogy hiszek Jézus Krisztusban, az megkülönbözteti hitemet minden más hittől, s ezzel
nagyon sok ember agresszivitását magammal szembe fordítom, mert keresztényként igazán másképp
gondolkodom, s ki is merek állni a másképp gondolkodásom mellett. Mi vagyunk az igazán másképp
gondolkodók, mikor kimondjuk, hiszek Jézus Krisztusban!”- kezdte vallomását a püspöki helynök.
István atya a bevezető után pontokba foglalva, megrendítő őszinteséggel tett tanúbizonyságot
Krisztusba vetett hitéről. Ezeknek a gondolatoknak az összefoglalását olvashatják a továbbiakban:
„Hiszek Jézus Krisztusban!
Jézus valóban az, akinek az édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária elnevezte. Ő az Isten segítsége, a
Szabadító. Benne olyan közel jött hozzám a Teremtő, mint amilyen közel még én magam sem vagyok
magamhoz. Benne a transzcendens transzformálódott, hogy megmutathassa mit akar ő velem és
általam. S azért választotta ezt a formát, hogy szellemileg és lelkileg elfogadhassam őt. Ő az
Emmánuel, azért jött, hogy a mentségünkre legyen.
Hiszek Jézus Krisztusban! Hitem azt is jelenti, hogy van értelme az életemnek. A hitem úgy működik,
mint egy pontos óra. Van hozzá számlap és mutató. Számomra Jézus Krisztus az életmutató, útmutató, a Szentírás pedig a számlap. Jézus mutatja meg nekem, hogyan menjek, hová menjek, honnan menjek
és miért menjek? Ha az életére és az Evangéliumára hangolódom, akkor beleilleszkedek abba a
csodálatos rendbe, amelyet Isten megmutat nekem. De ha nem követem őt, akkor lehangolt leszek.
Mert olyankor kilógok a rendből, a harmóniából. Kieső lesz az életem, mint azé a hangszeré, ami nincs
ráhangolva a karmesterre. Kiesem a rend ritmusából. Életem csak akkor igaz élet, ha naponként újra
ráhangolom magamat, ha ráhangolódok az ő rendjére, mert érzem, hogy ilyenkor harmóniában vagyok
az élettel. Időtlenséget érzek, végtelen nyugalmam van. Mert általa megtalálom a földi életemet, és
megtalálom a félelem nélküli életemet. Krisztust tekintem az élet forrásának. S én ebből a forrásból
iszom. Krisztus követésre hívott bennünket, ma is ezt teszi. Ha csak csodáljuk őt, az kevés. Életformát,
új életet szeretne adni mindannyiunknak.
Hiszek Jézus Krisztusban! Hiszek abban a szeretetben, amelyet ő számomra megmutatott. Ő Istennek
a tökéletes szeretete. Hiszek Isten szeretetében, amely Jézus Krisztus személyében megjelent
közöttünk. Ezért nem hihetek soha, semmikor, semmilyen formában a gyűlölet teremtő erejében, hogy
azzal bármikor, bármit is meg lehet oldani. Annál inkább hiszek Jézus isteni szeretetének a
hatalmában. Meg vagyok arról győződve, ha Krisztus nem született volna ebbe a világba, sokkal
tragikusabb lenne az életünk. Ma már föl sem tudnánk tenni a kérdést, mennyire szeret minket az
Isten? Jézus tanítása azoknak az életébe is beépült, akik nem hisznek benne. Az ő életükben, mint
fékezőerő jelenik meg. Ők ugyanis valamit éppen miatta nem tesznek meg.
Hiszek Jézus Krisztusban! Ebből a hitből élek. Elhiszem azt, amit az óra mutat. Statisztikai alapon, ha
Jézus tanítása kibírt 2000 esztendőt, minden személyes tévúton való járásunk ellenére, akkor ebben
van valami. Mert a hazugságot a világ kidobja magából és szégyenkezve elfelejti, de Jézus Krisztus
hitét nem dobja ki.
Hiszek Jézus Krisztusban! Így elmondhatom, hogy van egy nagyon csodálatos barátom. Ő éppen
olyan, mint akit a Szentírásból megismertem. Tud együtt érezni, mert egyszerre valóságos Isten és
valóságos ember. Szeretek arra a Jézusra gondolni, aki fáradt, éhes és szomjas. Aki a dühtől
csattogtatja az ostorát. Ilyenkor azt érzem, mennyire hasonlít hozzám, mennyire közel van hozzám,
mennyire olyan, mint én. Példájából merítek erőt, hogyan viszonyulhatok hozzá akkor, amikor nehéz
az életem.
Hiszek Jézus Krisztusban! Akkor is, ha életem hullámvölgybe kerül, vagy amikor halálos állapotban
vagyok. Ebben az állapotban is ki tudom mondani, hogy hiszek benned Uram. Én lehetek rezignált
állapotban, ő azonban akkor sem változik. Mindig fix pont marad, ahonnan indulva újra egyenesbe
kerülhet az életem. Ő a mélyből kivezető út. Hiszek Jézus Krisztusban! Amen!”
Heidelsperger István püspöki helynök atya gondolatait lejegyezte dr. Bálint Albertné pedagógus.
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Óvoda és Bölcsőde
