„Az Isten a tenyerén tart téged és gyönyörködik benned… HISZED-E?”
Az idei ökumenikus imahét mottója a 325-ös – 1700 évvel ezelőtti Niceai Zsinaton elfogadott Hitvallás szövegéből merít: Hiszed-e ezt? (Jn 11,26)
A fenti gondolatot Babály András atyától, a Báthory István katolikus köznevelési intézményünk lelki vezetőjétől hallhattuk az ökumenikus imahét kezdetén. András atya a gondviselés eszközeként hagyományteremtő céllal egy olyan közösségi programot szervezett, amelyre közösségünk tagjai, a Nyírbátorban lévő felekezetek lelkipásztorai mellett az intézményünkbe járó diákok szülei is meghívást kaptak és szép számmal meg is jelentek. A helyszín január 20-án hétfőn az iskola tornacsarnoka volt, ahol több mint 300-an gyűltünk össze az egység jegyében. Kiss Zsolt görög katolikus parochus atya, Fazakas Ferenc református tiszteletes, Makra Zsolt baptista lelkipásztor és Babály András atya szolgálatával indítottuk az ökumenikus imahetet. Köszönjük nekik, hogy készséggel nemcsak mellé álltak e szép kezdeményezésnek, hanem mindannyiunk lelki fejlődését, töltődését támogatták. Gondolatébresztő tartalmakat hallottunk, énekek, énekkar szolgálata által is érintődtünk. Honnan jöttünk, hová megyünk, miért élünk kérdések, a sziklára épült ház példabeszéd tanítása – aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja azt, vagyis sziklára épít ha megbocsát, vígasztal, melléáll – éppúgy útmutatást adott, mint ahogyan az, hogy a teremtés koronái vagyunk. Isten ránk bízta, értünk, nekünk ajándékozott művét. Uralkodjunk a teremtett világ felett, vagyis legyünk urai az életünknek, legyünk úrrá az időnkön, hogy mi uraljuk a tetteinket, szokásainkat és ne fordítva, főként ne másokon akarjunk uralkodni.
A lelkipásztorok másnap, január 21.-én reggel az iskola aulájában, lelki óránk keretében tanulóink számára is adtak értékes útmutatást. Jó volt együtt lenni!
Lelki programjainkon megtapasztaltuk az úton lévő ember rácsodálkozását a teremtett világ szépségeire, a másik ember egyediségét, a közösségek sajátos szépségét és Isten gondviselő szeretetét. Gazdagodtunk egymás szolgálata által.
Valóban megéreztük azt, hogy egy hajóban evezünk. Az élet viharai olykor jobban megtépázzák lelkünket ám vitorlánk a kereszt, s nem juthatunk el csak Jézus Krisztuson keresztül végső célunkhoz. Igen hiszem, hisszük ezt… vagyis éppen ezt hisszük!
Istennek hála mindenért!
Forrás: Tündik Erzsébet hittan szakos pedagógus
