Szentírási részek
Olvasmány: Iz 42,1-4. 6-7 – Íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.
Szentlecke: ApCsel 10,34-38 – Az Úr felkente őt Szentlélekkel és hatalommal.
Evangélium: Lk 3,15-16. 21-22 – A Szentlélek leszállt rá látható alakban.
Kedves Testvérek!
Urunk megkeresztelkedésének ünnepével elérkeztünk a karácsonyi idő végéhez. Megünnepeltük Jézus születését, gyermekség történetének egy-egy mozzanatát. Szent Család ünnepén azon is elgondolkodtunk, hogy Jézus földi életének 33 évéből harmincat a családban töltött, és már akkor is az Atya „dolgaiban volt”. Ez a 30 év is az ő megváltó művének lényeges része. Ez idő alatt, mintegy „inkultúrálódik” az emberi családba, rejtett isteni jelenlétével megszenteli azt, és innen indul nyilvános működésre, tanító útjára.
Az Izajás könyvéből elhangzott olvasmány ezt a rejtett, csendben érkező, a megroppant nádat össze nem törő, és a pislákoló mécsbelet ki nem oltó Úr-szolga érkezését hirdeti meg, aki hűségesen tanítja az igazságot, aki által Isten szövetséget köt népével és világosságot ad a nemzeteknek. Ez a prófécia is azt sejteti, amit a vízkereszti igeliturgia is jelzett, hogy az Üdvözítő küldetése túlmutat a választott nép „határain”
A mai evangélium Keresztelő János tanúságtételével, a Szentlélek leszállásával, és az Atya kijelentésével igazolja Izajás próféciájának beteljesedését, a Messiás nyilvános működésének kezdetét. A sokak által messiásnak hitt Keresztelő kijelenti, hogy az eljövendő nagyobb nála, ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. E közben Jézus is belép a Jordán vizébe, imádsága közben megnyílik az ég, leszáll rá a Szentlélek és szózat hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Igazi Teofánia ez, a Szentháromság megnyilvánulása.
A szentleckében Péter apostol Kornéliusz házában él át Teofániát. Meghívják őt, hogy beszéljen nekik Jézusról, miközben a szemtanú hitelességével elkezd beszélni, azt tapasztalja, hogy ugyanaz a Szentlélek, aki Jézusra leereszkedett a Jordánban, és őket is megerősítette Pünkösdkor, kiárad Kornéliusz háznépére is. Micsoda örömmel tölthették el Kornéliusz családjának minden tagját ezek a szavak: „Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is.” Majd arra hivatkozva, hogy a százados családja figyelemmel kísérte Jézus galileai működését, felidézi számukra az evangéliumi jelenetet, Jézus megkeresztelkedését, ahol nyilvánvalóvá lett, hogy vele volt az Isten.
Mi is azért ünnepeljük ma Jézus megkeresztelkedését, hogy az ő mai tanítványaiként elmondjuk és tanúsítsuk ennek a világnak: Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is. Arra kaptunk meghívást, és ahhoz kaptuk a Szentlelket, hogy amerre csak járunk, jót tegyünk, mert velünk van az Isten. Ha lélekben és igazságban ünneplünk, maga az ünnepünk is Teofánia, számunkra is és azok számára is, akikhez küldettünk, mint Péter Kornéliusz házába.
Forrás: Fodor András atya
