2025. január 1-én megnyílt a hajdúböszörményi Szent István Idősek Otthona, január 2-án pedig átlépték az intézmény kapuját az első lakók. Fehér Zsigmond igazgató úr köszöntötte a mosollyal, derűvel, vidámsággal, szívük minden melegével érkező lakókat, Szenes Istvánné Lenci nénit és Bujdosó Béláné Zsuzsa nénit. Az intézmény hivatalos átadója 2025. január 15-én 15 órától kezdődik, ahol Palánki Ferenc megyéspüspök áldja meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye legújabb intézményét.
Mindannyiunknak feltűnt az arcukon tükröződő nyugodt, békés tekintet, amely ránk, az otthon munkatársaira is harmóniát sugallt. Így a kezdeti lázas izgalmak, amely a lelkünket körbevette a várakozás során, szinte azonnal elszálltak, és az arcokra a meghittség jelei költöztek. Tudtuk, szavak nélkül is, hogy egy álom vált valóra azokban a percekben lakók és dolgozók számára egyaránt.
Szenesné Lencike néni Vásárosnaményból érkezett hozzánk, testvére családjával lépte át az intézmény kapuját. Négy éve él egyedül, férjével 52 évet éltek boldog házasságban. Gyerekük nem született. Férje, mint pedagógus, Lenci néni pedig, mint gazdasági vezető dolgozott ugyanabban a gimnáziumban. Nincs közeli rokona, akire számíthatna, testvére is 200 km-re lakik lakásától. Nem érezte magát biztonságban, nem volt segítsége, támasza a mindennapokban a társtalanság során. Tudta, a mentális egészségének hosszú távon az egyedüllét nem tesz jót. Szeretett volna biztonságos környezetben élni. Egészségi állapota még nem indokolná ezt a lépést, de a magánytól való félelem igen. ,,Az ember társas lény”- vallja Lenci néni, így a mindennapi beszélgetések, a hasonló korosztállyal való együttlét ez irányba tereli a mindennapok perceit, óráit.
Férjével, Szenes István bácsival együtt döntötték el a kezdeti lépésekben, hogy ahajdúböszörményi Szent István Idősek Otthonában élnek majd férje testvérével együtt, Szenes József akkori nyugalmazott hajdúböszörményi plébánossal. Isten örök érvényű tervei között azonban más szerepelt. És tudjuk az idő előrehaladtával, hogy Istennek ,,mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!
(Róm 11,33).
Hajdúböszörmény nem ismeretlen számára, szereti és ismeri a hajdúk fővárosát. Szívből örül ennek a lehetőségnek, a Jóisten ajándékának érzi az otthont. Meglátása, hogy minden idős embernek kialakultak a megszokott szokásai, de közös jóakarattal, egymás iránti tisztelettel ezek a problémák kezelhetőek. Saját elhatározásból döntött az otthonba való költözés mellett, nincs olyan rossz érzése, hogy bármi is kényszerítette volna ezzel kapcsolatban. Reményei és várakozásai ennek megfelelőek a zarándokútja során. Igyekszik szobáját otthonosan berendezni. Arra a kérdésre, mi a legértékesebb számára, nagymamája által egy 1919-ben hímzett díszkendőt mutatott fel. Kreatív csodálatos kézműves alkotásai díszítik otthonunk falait. Hála és köszönet ezért Lenci néninek!
Úgy érzi, hogy a Jóisten által rendelt helyen van most életének ezen szakaszában, itt, a Szent István Idősek Otthona falai között.
Bujdosóné Zsuzsa néni menyével, Judittal érkezett az otthonba. 80. életévét tölti az idén Zsuzsa néni, és még a mai napig sem hitték el a beköltözés tényét. 58 év boldog házasságban élt férjével, Bujdosó Béla bácsival, akivel gazdálkodó életmódot folytattak, majd pár éve telepedtek be a szőlőskertből a városba, Hajdúböszörménybe.
A kezdeti lépésekben együtt tervezték a Szent István Idősek Otthonába való költözést, de ez sajnos nem így valósulhatott meg. Férje és egyetlen fia is eltávozott, így hozta meg azt a döntést Judittal, hogy egyedül is vállalja az idősek otthonában való életet. Két unokája és két dédunokája boldogsága tölti ki mindennapjait és Judit áldozatos segítőkészsége. Kézimunkája páratlan az évek során, és most már a Szent István Idősek Otthona belső terét is díszítik hímzett alkotásai.
Köszönjük Zsuzsa néninek a gyönyörű művészi kreációkat!
Közösségi média felületén – mely az alapkőletételi ünnepségről tudósított – hallottak először információkat az otthon működésével kapcsolatban, de nem kötötték össze a templomkertben lévő intézménnyel. Biztonságérzetet adó közösségi együttlét vonzását biztosító otthonnak tartják az intézményesített formában működő Szent István Idősek Otthonát, amely egyházi kerete biztosítja ezeket a számukra fontos feltételeket.
Kérdésemre, hogy mire számít itt Zsuzsa néni, meglepő választ adott: 120 évre!
Gondolták volna? Mondhatjuk azt is, így a jubileumi szentév kezdetén, hogy a „remény zarándokaiként” tekintünk előre itt a Szent István Idősek Otthonában.
Zsuzsa néni örül, teljes szívéből, hogy itt, városunkban, Hajdúböszörményben éli egyházi és közösségi formában mindennapjait a Szent István Idősek Otthona falai között.
,,Az első perctől jól érzem magam”- hangzott ez a sóhajtás az első közös vacsora elfogyasztása alatt Lenci nénivel és Zsuzsa nénivel, majd az első esti vidám ,,szomszédolás” is megtörtént a hajdúböszörményi Szent István Idősek Otthona első emeleti közösségi terében.
Ha pedig arra a kérdésre keressük a választ, mi az igazi művészet életünkben, legyen az zeneművészet, költészet, képzőművészet, Sík Sándor pap-költő versével felelhetünk:
,,A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.”
Forrás: Fehérné Erzsébet – Hajdúböszörmény Szent István Idősek Otthona, sajtóreferens
