Szentírási részek
Olvasmány: Sir 24,1-4. 12-16 – Isten bölcsessége a választott nép között lakott.
Szentlecke: Ef 1,3-6. 15-18 – Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt.
Evangélium: Jn 1,1-5. 9-14 – Az Ige testté lett és közöttünk lakott.
Kedves Testvérek!
Karácsony napján arról szóltak a szentírási részek, hogy az Atya örök terve volt, hogy elküldje az üdvözítőt. Ezt a misztériumot ízlelgettük karácsony nyolcada alatt. Szent Család vasárnapján arra csodálkoztunk rá, hogy az Atya örök tervének megvalósulását egy Családra bízta, és ma is a keresztény családok által akarja megvalósítani.
A karácsony utáni második vasárnap igeliturgiája újra elénk tárja a fenti misztériumot, azzal a különbséggel, hogy az olvasmány nem az eljövendő üdvözítőről, az Ige megtestesüléséről szól, hanem az Isten örök bölcsességéről, aki valójában az örök Ige. Az evangélium szó szerint ugyanaz, mint a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliuma.
Új távlatot a szentlecke, az efezusi levélrészlet nyitott nekünk: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által.” A levél írója itt már nem a testben köztünk élő üdvözítőről beszél, hanem a megdicsőült Krisztusról, akiben minket is személy szerint kiválasztott a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
Szeretett Fiában, önmagát adta nekünk az Atya! Ez az örömhír már nemcsak a zsidókból lett keresztényeknek szól, hanem azoknak a pogányokból, görögökből megtérteknek is, akik az efezusi és mai egyházközségeket is alkotják, szerte az egész világon. Akik pedig befogadtuk Istennek ezt a fölséges kegyelmét, küldetést is kaptunk hozzá, hogy magasztaljuk Istent, hogy tanúságot tegyünk nekünk adott szeretett Fiáról. A még távol lévő testvéreink számára pedig kitartó imádsággal kérjük a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjék Jézust. Gyújtson lelkükben világosságot, hogy megértsék, milyen reménységre hívta meg őket, és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített.
Fodor András
