„A rózsafüzér az evangélium esszenciája” – mondta Szent II. János Pál pápa Pompejben a
Rózsafüzér Királynője szentélyben 2003 októberében. Ez az ima Jézus megváltói művének
lényeges mozzanatait foglalja magában. Ha belegondolunk, akkor azt is látjuk, hogy saját
életünket, élethivatásunkat is felfedezhetjük benne. Így a papi hivatást is. Amikor a Szent
László Imaszövetség tagjaiként imádkozunk a papokért és papi hivatásokért, akkor a szent
pápa szavait fogadjuk meg, melyet a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelének 25.
pontjában irt: „A rózsafüzérrel elmélkedni azt jelenti, hogy gondjainkat rábízzuk Krisztus és
az Ő Anyja irgalmas szívére.”
2. Jézus, akit te, szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál.
„Mária a hegyekbe sietett.” (vö. Lk 1,39) Ez az apostoli és szolgáló szeretet, mely siet. Mária
nem várt idős rokona, Erzsébet meghívásra, hanem indul, amikor megtudta a Szentlélektől,
hogy ő is gyermeket vár és már a hatodik hónapban volt. Természetéből adódóan szét kívánta
osztani magát, megszentelni, szolgálni, adakozni akart Erzsébet meglátogatásakor. Úgy
ahogyan tette a szíve alatt emberré formálódó Üdvözítő, amikor tanította az embereket és
meghalt értünk. Mária úgy adta a szeretetet, mint a mindennapi kenyeret. Ezt teszi Jézus is
minden szentmisében papjai által, aki kenyérré válik a világ életéért, „hogy életünk legyen és
bőségben legyen” (Jn 10,10). Erre a szolgálata hívja a fiatalokat a pappáválás útján.
Imádkozzunk ebben a tized rózsafüzérben azért, hogy ez a szellemiség alakuljon ki a
szemináriumi időben a kispapokban, és a papok lankadatlan lelkülettel teljesítsék
küldetésüket.
Ez a tized rózsafüzér magában hordozza a pappá válás, a kispapi időszakot is, amikor éveken
keresztül készülnek a meghívottak, hogy papok legyenek. Főiskolai időszak ez, mégis más,
mint a többi intézményé. Mert a szeminárium élet zártsága, napirendje, lelkülete készíti őket a
hivatásukra.
Mária amikor áldott állapotban elindult Názáretből Jeruzsálem mellett lévő Ain Karim
településre, kb. 140 kilométert kellett megtenni több napon keresztül, viszontagságos úton:
gyalogosan, szamárháton, különböző veszélyeknek kitéve. Ő mégis indult, mert a szolgáló
szeretet volt a szívében, hogy segítségére legyen Erzsébetnek. A kispapi élet megmutatja azt
az életet, melyben a szolgáló szeretet kell élniük. De látják azt is, amiről le kell mondaniuk.
Nem könnyű a papi lelkületet kialakítani, mert a világ tele van nehézségekkel, veszélyekkel és
csábításokkal ezen az úton. Ha Mária lelkületével járják a pappáválás útját, akkor ők is
megtapasztalják, azt, amit Erzsébet mondott a Szűzanyának: „Boldog vagy, mert hitted, hogy
beteljesedik, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45).
Mária az üdvözítő Isten nevében meglátogatta Erzsébetet és az egész emberi nemet, hogy akik
„a sötétségben és a halál homályában ülnek, a béke útjára vezesse” (vö. Lk 1,79). A papok is
járják a „látogatás” útját, amikor szolgálatukat teljesítik, hogy testvéreiknek Isten örömét,
vigasztalását, reményét és szeretetét továbbítsák. Segítséget nyújtsak a bűnös, beteg, elhagyott
és minden szükséget szenvedő embernek. Úgy, mint a Szűzanya, aki Jézust vitte a szíve alatt,
méhében Erzsébethez, aki megérezte, hogy Mária a Szentséget hordozza, és Isten kegyelmét
sugározza. A papok is Krisztust viszik és közvetítik szolgálatukkal Isten kegyelmét.
Ehhez szükséges az imádkozók lelki háttere. Ezért kérni kell az aratás Urát, hogy a
meghívottak alkalmasak legyenek Isten és az emberek szolgálatában. Seregély István elhunyt
egri érsek mondta: „Minden közösség olyan papot érdemel, amilyet kiimádkozik magának.”
Sokszor eszembe jutnak szavai és idézem is. Ilyenkor humorosan mellé is teszem a napkori és
apagyi híveimnek: „Ti engem imádkoztatok ki.”
Úr Jézus! Édesanyánk, Szűz Mária közbenjárására segítsd a meghívottak, hogy szolgáló
szeretettel járják ezt az utat az újesztendőben, melyet az Istenanya oltalma alatt kezdünk.
Ezért mindannyian Bízzuk Újra Életünket Krisztusra (BÚÉK!)
Zubály Lajos
napkori plébános
