A SZENVEDÉLY volt a téma az idei Fiatalok a Világ Életéért Találkozón (FAVÉT), amelyet több mint négyszáz diák részvételével rendeztek meg november 30-án, Nyíregyházán, a Szent Imre köznevelési intézményben.
A fiatalokról fiataloknak szóló találkozóra immár huszadik alkalommal érkeztek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye plébániáiról, köznevelési intézményeiből a hetedik és nyolcadik évfolyamos tanulók, de idén is képviseltették magukat a házigazda intézmény öregdiákjai, valamint a résztvevők egyházmegyés lelkipásztorokkal, intézményvezetőkkel is találkozhattak.
A népszerű FAVÉT kiemelt rendezvény az egyházmegye programjai között, amelyre Palánki Ferenc megyéspüspök is ellátogatott, szentmisét mutatott be, majd megtekintette a fiatalok előadását. A szenvedély témában tanúságtételek, misztériumjátékok, csoportbeszélgetések, hangulatfokozás várta a diákokat, a reggeli frissítésről, mozgásról is gondoskodtak a házigazdák, kapcsolódva egy szentírási szakaszhoz – Látomás a csontokkal teli mezőről (Ez 37,1-10) –, annak sorait mozgásban is megelevenítve. A nap központi előadója Dani Gyöngyi vívó paralimpikon volt.
A SZENVEDÉLY téma alatt a programok főként a motiváltságban megnyilvánuló szenvedélyre, illetve ezek különböző megnyilvánulásaira irányították a figyelmet. Erről beszélt elsőként Máté Péter római katolikus iskolalelkész is, arra fókuszálva, hogy mit jelent a szenvedély, hogyan mutatkozott meg a szentek és azok életében, akik közvetlenül ismerték Jézust, és mit jelent a mi életünkben.
A FAVÉT rendezvény szervezőfeladataiból jócskán kiveszi a részét a mindenkori iskolalelkész is. Az elmúlt találkozókba bekapcsolódott Szenes István atya – aki nem tudott jelen lenni ezen a rendezvényen –, valamint Bákonyi János és Nagy Csaba plébánosok, ők néhány gondolat erejéig visszatekintettek a kezdetekre.
Bákonyi János atya kilenc rendezvényt szervezett, amely munkához, mint mondta, nagy szenvedély, vágyódás, érzelmi ráhangolódás kellett. „A motiváció mindig a szívből indul ki. Amikor szenvedélyesek vagyunk, akkor a szeretet az, ami megmozgat bennünket. Tüzes lelkűnek kell lennünk, ha valamit nagyon akarunk, akár a Jóisten, vagy embertársaink irányába, egy-egy szeretetgesztusban kifejezve.”
Nagy Csaba atya egy éve még szervezőként volt jelen a találkozón, ő négy alkalommal vette ki részét a nagy munkából. Először még elveszettnek érezte magát, és a szenvedély volt az, ami mindezen átsegítette. A FAVÉT a fiatalokról fiataloknak szól. Csaba atya mindig arra törekedett, hogy a fiatalok gondolatai, ötletei, elképzelései valósuljanak meg. Sok szép, közös élményük volt, és azt kívánta, hogy majd a 30., 40., 50. FAVÉT rendezvényt is éljük meg.
A FAVÉT egy érzés. Baranyai Boglárka öregdiáknak is sok szép emléke van erről a rendezvényről. „A FAVÉT nem egy gondolat, hanem egy érzés, amit csak az tud megfogalmazni, aki már vett részt ilyen találkozón, hiszen fáradtság, készület, nyomás, időhiány kíséri, mert szinte lehetetlen feladat két hét alatt felkészülni a rendezvényre. De amikor a végén meghajlunk, hirtelen értelmet nyer minden nehézség. Ezen utolsó mozzanat nemcsak egy pillanat érzése, hanem annál sokkal több: igaz barátságok, olykor szerelmek születése, viccelődések, nevetések, öröm, egy szuper hangulat egy szuper társasággal. Ez mind a FAVÉT.”
Dani Gyöngyi vívó paralimpikon előadásában szintén a szenvedély témában erősítette a fiatalokat. „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget” (Kol 3,23-24). Az Európa-bajnok, világbajnok paralimpikon elmondta, hogy az életének minden területén jelen van a szenvedély, nemcsak a munkájában, hanem a sportban, édesanyaként, feleségként a családjában, és nem utolsó sorban a hitében.
2021-ben versenyzett utoljára, ezt követően hozta létre a Paraktív Alapítványt, és bár még mindig a sport a szenvedélye, már inkább csak beszél róla, és próbál másoknak segíteni ebben a műfajban az alapítványon keresztül.
Dani Gyöngyi hosszú utat tett meg a megtéréséig. A paralimpikon beszélt a balesetéről, amely a megtéréséhez vezetett, és arról, hogy most mit gondol az élet értelméről.
Kamaszként olyan társaságba került, ahol a siker, az ismertség volt az elsődleges cél az életében, ez az öltözködésében, beszédstílusában, viselkedésében is megmutatkozott, és 16 évesen már annyira kiábrándult az életből, hogy nem akart tovább itt maradni a fölön. Balesete következtében kerekesszékbe került, és ez nyitotta meg számára az utat Istenhez, élete újra értelmet nyert. Elvégezte az iskoláit, megismerkedett különböző sportágakkal, megtalálta a férjét, gyermekük született és megtapasztalta, hogy így is lehet teljes életet élni.
A szenvedély az, ami előre tudja vinni az embert, legyen az bármilyen terület. Ebben pedig kiemelten fontos a motiváció. Ez olyan hajtóerő, amely elengedhetetlen a szenvedélyhez, és nemcsak érzelmekből áll, de kihagyhatatlan hozzá a kitartás, az elköteleződés, ami túlvisz a nehéz időszakokon – fogalmazott Dani Gyöngyi.
A szenvedélyről hallottakat, a misztériumjáték során megfogalmazódott gondolatokat kiscsoportokban osztották meg egymással a fiatalok.
A délelőtt püspöki szentmisével zárult. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Szent András apostol ünnepén mindannyiunk küldetésére irányította a figyelmet.
A főpásztor elmélkedésében az új egyházi évre mutatott, amelynek kezdetén arra készülünk, hogy Jézust megünnepeljük, várjuk az eljövetelét, bár tudjuk, hogy már itt van. Az adventünk is ilyen. Újra és újra át kell élnünk azt, hogy Jézus közeledik hozzánk, és meg akar szólítani bennünket.
Az evangéliumban olvassuk (ld. Mt 4,18-22), hogy Jézus megszólít két testvért, Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást. A főpásztor kiemelte, hogy Jézus a hétköznapi tevékenységük során látogatja meg és szólítja meg a testvérpárt. Nincs benne semmi különös, de valami mégis megérinti őket, és ez a különös. Isten bennünket is a hétköznapi tevékenységünk során szólít meg, megérthetjük az ő akaratát és teljesíthetjük azt.
Hogyan telnek a hétköznapjaink? Mi az, amit teszünk nap, mint nap? – tette fel a kérdést püspök atya, majd a mindenki számára ismert „Mi történt az iskolában?” kérdésre adott „Semmi.” válaszra emlékeztetett, hangsúlyozva azt, hogy Isten ezen a „semmin” keresztül is meg akar bennünket szólítani, és azt akarja, hogy kövessük őt.
Jézust követni azt jelenti, hogy az ő nyomában járni, tudni, hogy hova lép, mit gondol, mit mond, hogyan cselekszik, és hogyan szeret. Ezeket kell megtanulni tőle. Hallanunk kell a hangját a szüleinken, tanárainkon, társainkon, a lelkiismeretünkön keresztül, valamint a szívünk mélyén.
András és testvére, Péter, valamint Jakab és János, Zebedeus fiai elindultak, de nem tudták mi lesz az életükben. Mi sem tudjuk, mi fog történni az életünkben, de a mai napon szeretnénk jobbak lenni, örömet szerezni másoknak. Nem a semmi történik az életünkben, hanem üdvösségtörténet. Amikor elindulunk Jézust követni, azzal a bizalommal és hittel tesszük, hogy meghallottuk az ő hívó hangját és tudjuk, hogy merre kell mennünk, mit kell tennünk, mi a feladatunk, küldetésünk.
Az apostol kifejezés azt jelenti, hogy küldött. András és a többi apostol küldöttek lettek, nem rendelkeztek különleges képességekkel, hanem úgy tudtak csodát tenni, hogy a szeretet csodáját valósították meg az életükben, vagyis teljesen odaadták magukat Istennek, és ő tett csodát rajtuk keresztül – fogalmazott Palánki Ferenc megyéspüspök az elmélkedésében.
A FAVÉT ebéd után a nagy misztériumjátékkal folytatódott, majd a diákok újra bemutatták a két misztériumjátékot, és a nézőtéren ezúttal a szüleik, barátaik, az iskola közössége tapsoltak tehetségüket felmutató alakításuknak.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
