„A rózsafüzér az evangélium esszenciája” – mondta Szent II. János Pál pápa Pompeiben, a Rózsafüzér Királynője szentélyben, 2003 októberében. Ez az ima Jézus megváltói művének lényeges mozzanatait foglalja magában. Ha belegondolunk, akkor azt is látjuk, hogy saját életünket, élethivatásunkat is felfedezhetjük benne. Így a papi hivatást is. Ezért a következő 20 hónapban, amikor a Szent László Imaszövetség tagjaiként imádkozunk a papokért és papi hivatásokért, akkor a szent pápa szavait fogadjuk meg, melyet a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelének 25. pontjában irt: „A rózsafüzérrel elmélkedni azt jelenti, hogy gondjainkat rábízzuk Krisztus és az Ő Anyja irgalmas szívére.”
1. Jézus, akit te, szent Szűz, a Szentlélektől fogantál.
„Íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Isten hívására Mária az istenanyaságra, a hivatására tiszta, szabad és boldog szívvel válaszolt. Odaadta önmagát teljesen Isten szolgálatára. Krisztus anyja az Isten népének anyja is lett. Ez a kettős hivatás az Isten és az emberek szolgálatában mutatkozik meg. Nem pazarolt el egyetlen isteni adományt sem, hanem felhasználta Isten dicsőségére és az egész nép javára.
A papságra nem az ember jelentkezik, hanem Isten hívja meg a Szentlélek sugallatára, hogy az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása által közvetítse az embereknek az isteni életet. A mai korban is elhangzik Jézus szava sokakhoz: „Jöjj, kövess engem!” (Mt 19,21), mint ahogyan hívta a gazdag ifjút. Vannak, akik elfogadják a meghívást és elindulnak a pappá válás útján. Feladják a világ által kínált lehetőségeket és aláírnak egy tiszta lapot, melyre később Isten írja a feltételeit és elvárásait.
A meghívottak közül sokan teljesítik azokat. Kimondják: nem tudom, hogy mit hoz a jövő, lehet, hogy el fogok esni, de akarok felkelni és megújulva szeretnék haladni azokkal, akik rám lesznek bízva. Nem könnyű a mai korban kimondani Isten hívására az „igent” akkor, amikor világunk kitárult és megmutatja a szép, jó és értékes oldalát is, amiért érdemes élni és küzdeni. Nem könnyű egy életre kimondani az „igent” a papságra, amikor korunkban az elköteleződés sokak szemében nem fontos, amikor Isten parancsait nem veszik komolyan, és a maguk által elgondolt „mércét” állítanak fel sokan a keresztények közül is. Amikor sok házasság felbomlik, amikor vannak papok, akik elhagyják hivatásukat, vagy meginognak benne, amikor sok helyen egyre kevesebben vannak a templomban, amikor a sikert az evilág mércéje szerint patikamérlegen mérik ki, és a hivatásukat nem a szív és lélek fejlődésében látják.
Kérjük ebben a hónapban, hogy ilyenkor a kispapoknak és a papoknak jusson eszükbe az, amit kimondtak meghívásukkor: „legyen nekem a te igéd szerint.” Kérjük a Szűzanyát, hogy a meghívottak elfogadják a meghívást, és a papok hűségesek legyenek hivatásukhoz!
Ne lankadjunk teljesíteni Jézus felhívását: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). Mert Isten népének szolgálatában egyre kevesebben vannak korunkban. Nemcsak elvárni kell, hogy legyenek papok településeinken, hanem ezért tenni is kell.
Jézusunk, isteni Főpapunk, aki Mária méhében emberré lettél és meghívtad papjaidat szolgálatodra, tanítsd meg őket szolgálni Istennek és embernek Mária példája szerint. Szűz Mária, papok édesanyja! Imádkozzál velünk, hogy papjaid által az egész világon hirdessék Jézus örömhírét!
Zubály Lajos
napkori plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
