Szentírási részek:
Olvasmány: Jer 33,14-16 – Jeremiás látomása az eljövendő üdvözítőről
Szentlecke: 1Tessz 3,12-4,2 – Ima a hívekért, hogy feddhetetlenül állhassanak az eljövendő Úr elé.
Evangélium: Lk 21,25-28. 34-36 – Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Kedves Testvérek!
Lezárult egy liturgikus év, és a mai nappal egy új kezdődik. Kezdhetném úgy is ezt a beszédet, hogy „Boldog újévet kívánok!” Igazában az egész liturgikus év az ember boldogságának alapjait tárja fel. Ma is ez történik. Az olvasmányban Jeremiás Isten ígéretének beteljesítéséről beszél: „azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem”. Meghirdeti a nagy adventi várakozást az eljövendő Messiásra. Manapság sokat hallunk az ember szabadságának és biztonságának veszélyeztetettségéről, pedig Isten beteljesítette ígéretét, elküldte a szabadítót, a béke fejedelmét, akinek születésnapjára készülünk az adventi időben. Mi hát az oka, hogy valami fogva tart bennünket, hogy nincs biztonságunk és békénk? Nyilvánvalóan az, hogy nem „az Úr a mi igazságunk”! Az elmúlt évben sem sikerült maradéktalanul az Úrra hagyatkoznunk, nem hittük el igazán, hogy megváltottak vagyunk, és nem úgy tekintettünk egymásra, mint Isten gyermekére, Krisztusban testvérre. Most újabb lehetőséget kapunk, hogy előbbre jussunk az üdvösség útján.
A szentleckében Pál apostolnak egy szép imáját halljuk, hogyan imádkozott az általa alapított keresztény közösségért. Krisztus Egyházának tagjaiként, valamennyien közösségben élünk, és közösséget éltetünk, építünk. Nekünk is így kell imádkoznunk egymásért, közösségeinkért. „Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön.” Itt már Jézus második eljöveteléről van szó, arról az adventről, amelyben valóságosan benne élünk. Jézus első eljövetelére, a megtestesülésre és születésére, valamint egész megváltó művére, tanítására, szenvedésére, kereszthalálára és föltámadására visszaemlékezünk, hogy gyarapodjunk az ő megismerésében és szeretetében, hogy állhatatossá váljon a szívünk a vele való találkozás várásában, amikor dicsőségben újra eljön.
Az evangéliumban maga Jézus tanít arról, amiről a szentleckében Pál apostol imája szólt. Tanítását megelőzi néhány kép, amit a világ végéről vetített elénk. Fennáll annak a veszélye, hogy ezek a képek rögzülnek bennünk, és elkezdjük fontolgatni, hogy ezekből ma milyen jeleket ismerhetünk fel. Fontos tisztáznunk, hogy „ezek a képek, nem a fizikai világ összeomlásának, hanem az üdvtörténetben bekövetkező nagy fordulatnak előhírnökei. Kozmikus képekről van szó és nem kozmikus eseményekről” (Ortensio da Spinetoli, Lukács kommentár). És mi az a nagy üdvtörténeti fordulat, aminek ezek a kozmikus képek előhírnökei? Az Emberfiának nagy hatalommal és dicsőséggel való eljövetele. Erre kell készen állnunk! Vigyáznunk kell, hogy el ne nehezedjék a szívünk. Virrasztanunk és imádkoznunk kell, hogy megállhassunk az Emberfia színe előtt. Egy-egy liturgikus év – advent első vasárnapjától Krisztus, a mindenség Királyának ünnepléséig – ennek a virrasztásnak és imádságnak egy-egy üdvtörténeti szakasza. Éljünk is hát így, és haladjunk egyre előbbre!
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
