Az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kápolnájában a harmincadik tanév és a védőszent ünneplésére gyűltek össze a jelenlegi és egykori diákok, tanárok, szülők, támogatók, anyaországi és helyi egyházi és világi vezetők, hogy egy emlékezetes szentmisében adjanak hálát a Kárpát-medence legkeletibb magyar tannyelvű középiskolájáért.
A november 16-i ünnepi eseményre meghívást kapott a debreceni Sziklára Épített Ház Alapítvány is, amely kezdeményezője, tervezője és jelentős mértékben megvalósítója volt annak az emblematikussá vált épületnek, amelynek központi, nyolcszögletű kápolnája fogadta be most is a több száz ünneplő vendéget. Az alapítvány első kuratóriumának mindhárom tagja, Fodor András atya, Haranghy Sándor, a Sziklára Épített Ház tervezője, valamint e sorok írója, mint alapító és szervező, már 1990 óta kapcsolatban áll Gyimesfelsőlokkal, leginkább egykori plébánosával és a Líceumot alapító lelkivezetőjével, Berszán Lajos „papbácsi”-val.
A 30 éves iskola születését akár Csíksomlyó csodájának is tekinthetjük, hiszen az építés gondolatát a Szentlélek pünkösdi ajándékaként kaptuk 1992. évi búcsún, s még abban az évben megszületett az alapítvány, majd a következő pünkösdkor, 1993. május 28-án Bálint Lajos érsek úr áldásával elhelyeztük a Sziklára Épített Ház alapkövét. (A Történelem Ura ugyanerre a napra időzítette a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapítását, amelynek előzménye volt II. János Pál pápa 1991. augusztusi magyarországi és Debrecent is érintő látogatása. A Szentatyával gyimesfelsőlokról százhuszan már ott találkozhattak a debreceni KÉSz vendégeként. )
A Sziklára Épített Ház Alapítvány alapkő-dokumentuma szerint a tervezett épület a gyimesi csángók és az anyaország kapcsolatait hivatott szolgálni közösségi házként és zarándokszállásként, a világ magyarságának összefogásából épülve. Nem is tudom, hogy tudtunk egy év alatt végezni a tervezés, engedélyeztetés feladataival, a kezdő tőke összegyűjtésével, de hamar megindult az alapozás. Az épület reményében — Németh István magyarországi cserkészparancsnok tanácsára –Berszán atya bátran belevágott az iskolaalapításba, amit a helyi oktatási hatóság is felkarolt, élén Beder Tiborral, így 1994. szeptember 15-én egyetlen 30 fős osztállyal megindult az oktatás a község klubtermében.
Most, 30 év elteltével az iskola történetének felvázolásával és a hiteles Szent Erzsébet-ereklye bemutatásával köszöntötte Berszán atya az ünneplő közösséget. A szentmisét az iskola egykori tanulója, a gyimesfelsőloki születésű Ambrus István, székelyudvarhelyi plébános mutatta be a Gyimes-völgy papjaival és Fodor András atyával együtt. Szentbeszédében az iskola védőszentjének példáját sok oldalról megvilágítva mutatta be, kérve-intve a mai diákokat arra, hogy életük folyamán minden körülmények között Szent Erzsébethez hasonlóan váljanak ajándékká mások számára. A felolvasói szolgálatokat egykori diákok látták el, akik tanulmányaik után közösségeik megbecsült, vezetőivé, ajándékaivá váltak. A szentmise zenei anyaga önmagában is felmutatta a katolicitás értékeit: a világegyház latin-magyar gregorián dallamvilága szerves egységbe olvadt az erdélyi népi énekkinccsel, mindezt csodálatos szóló énekhangokkal és együtténeklésre késztető kórussal. Különösen kedves színfolt volt a tanárok (Bálint Róbert és Antal Tibor) gyermekeinek zenei szolgálata az orgona mellett vagy szólistaként.
A szentmisét ünnepi beszédek követték. Elsőként az iskola fiatal igazgatója, dr. Bálint Róbert adta meg a legfontosabb információkat. Az iskolából eddig 1166 érettségizett diák került ki, akik többsége diplomát szerzett, de értelmiségi szerepükben is megőrizték az itt kapott szellemiségüket. Jelenleg 333 gyermek és fiatal vallhatja magát „szenterzsébetesnek”. A következő beszédet a magyar kormány üdvözletét hozó Soltész Miklós államtitkár tartotta. Elsősorban nem politikusként szólt a jelenlévőkhöz, hanem a hely, az iskola, Berszán „papbácsi” és a tanári kar régi barátjaként. Őszinte gondolatai közül legemlékezetesebb az volt, amikor arról beszélt, hogy a Kárpát-medence legszebb szentmiséit itt mutatják be, mert itt mindenki lélekből imádkozik és énekel. Őt követte a térség parlamenti képviselője, majd Borboly Csaba, megyei elnök. A beszédek után került sor alapítványunk ösztöndíjainak kiosztása. Hosszú évek óta minden osztályból a legjobb tanuló(k), valamint 1-2 tanár és 1-2 más munkatárs részesül a Sziklára Épített Ház Alapítvány Szent Erzsébet-ösztöndíjában, most azonban munkatársak közül többen is kaptak jutalmat, azok, akik 30 éve szolgálják az iskola eredményes működését. Fodor atya bátorította a diákokat, hogy az iskola megszületésének példáján okulva merjenek Isten akaratára hagyatkozni, a belső indításokra tevékenyen figyelni, mert akkor közreműködésükkel ugyanilyen csodák születhetnek. Utánunk még egy új (Tankó nevűeket érintő) ösztöndíj-felajánlás is történt.
A beszédek után egy szép irodalmi összeállítás hangzott el Árpád-házi Szent Erzsébet életszentségéről, majd pedig a latin nyelvű pápai himnusz és magyar nemzeti imádság után az iskola korszerű éttermében nemzeti színekkel terített asztal várta a népes vendégsereget.
A szentmise elején elhangzott Reményik Sádor: Templom és iskola c. ismert verse. A Sziklára Épített Ház maga is templom és iskola egyben. Ezen az ünnepi napon a költemény gondolatai testet öltöttek és minden jelenlévő számára beigazolódtak. Ugyanígy szívből jövő imaként idézhetjük a ház 1993-as alapkő-dokumentumának egyik zsoltárversét is, kérve Isten áldását az iskola jövőjére is: Áldott legyen az Úr, aki hozzánk való irgalmát csodálatosan megmutatta!
Fotó: Tankó Andrea 11. B osztályos
Keresztesné Várhelyi Ilona
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
