Kiemelt időszak előtt állunk, advent küszöbén megkezdődtek a Katolikus Karitász adventi segélyprogramjai: a „Tárjátok ki a szíveteket!”, az „Angyalbatyu”, majd az „Egymillió csillag a szegényekért” programba is bekapcsolódhatunk.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász önkéntes munkatársai Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan, november 16-án Ófehértón, lelki napon készültek az elkövetkezendő időszakra. Az eseményen Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgatóval beszélgettünk a szeretetszolgálatról.
– A karitász nemcsak adventben, hanem egész évben segít a rászorulókon. Olyan szemponttól kiemeltebb ez az időszak, hogy ilyenkor, karácsony közeledtével az emberek nyitottabbak, hajlandóbbak az adakozásra, és nekünk kötelességünk, hogy ezzel a lehetőséggel élve adományaikat eljuttassuk a rászorulókhoz.
A keresztény hagyományban viszont az igazi adakozás időszaka a nagyböjt, ahol az ima, a böjt mellett az alamizsnálkodás is feladata a keresztény embernek.
– A karitász munkatársak szolgálatában is kiemelten vannak jelen az adventi hetek.
– Több tartósélelmiszer-gyűjtő akcióban vagyunk jelen, a Magyar Élelmiszerbankon keresztül is kapunk adományokat. Sokan vannak, akik ilyenkor – bár nem tagjai a karitásznak –, egy közösség tagjaként, családtagként, vagy az egyházközségen keresztül jobban az ügy mellé állnak és segítenek.
A karitász is koncentrikus körökből épül fel, van, aki rendszeresen részt vesz a közösség munkájában, és van, aki csak néha segít.
– Az egyházmegyei karitász önkéntesei Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldáján keresztül lelkinapon kaptak bátorítást, lendületet az elkövetkezendő időszakhoz.
– Szent Erzsébet alakja jobban megnyitja, kitárja a szíveket nemcsak az adományozókét, de a szeretetszolgálatban tevékenykedőkét is.
Évente két alkalommal lelki, illetve szakmai napon találkozik az egyházmegye nagy karitász közössége.
Szent Erzsébet alakja nincs túl romanticizálva, ő a nehézségek, megpróbáltatások között segített. Négy éves korában eljegyezték és német földön nevelkedett egy idegen családban, kislány korától segítette a szegényeket, ami kivívta a palota nemtetszését. Elutasítást kap, fiatalon férjhez megy, majd megözvegyül, végül ő maga is koldussá lesz, és 24 éves korában meghal. Tehát nem egy romantikus alak, hanem egy kemény életet élő királylány volt.
Aki próbálta már a karitatív szolgálatot, az tudja, hogy több abban a kemény helyzet, mint a romantikus.
– Bár minden ember feladata a rászorulók segítése, a szeretetszolgálat közvetlen gyakorlására nem mindenki alkalmas. A karitász munkatársak nagyon szívszorító hétköznapi példákról számolnak be.
– Ez már a szakmai része a dolognak. Meg kell tanulni egy kis távolságot tartani az önkéntesnek egy-egy helyzetben. Ez külön feladat a segítő szakmában dolgozók számára, hogy úgy legyenek jelen, hogy nem engedik bele magukat teljesen. Ezekről a szakmai képzéseken is beszélünk, de ebben segítenek a csoportok is. Nem véletlen, hogy a szeretetszolgálatban csoportban gondolkodunk, mert nem mindegy, hogy egyedül kell jelen lenni egy ilyen helyzetben, vagy munkatárssal, vagy akár csoportként kell megküzdeni egy-egy esettel. Ez a közösségnek az ereje.
– Milyen lehetősége van az egyházmegyei karitásznak a rászorulók segítésében?
– Bekapcsolódunk az említett országos akciókba, és ezen túl a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nagy összegű felajánlásának köszönhetően évről-évre több száz család részére állítunk össze élelmiszercsomagokat. Továbbá kiemelten kezeljük a hideg időszakot is. Támogatást nyújtunk tüzelőben, kályhákra lehet pályázatot benyújtani a karitász csoportokon keresztül, valamint egyes esetekben a közüzemi számlák támogatására is biztosítunk lehetőséget.
Vannak hátrányosabb helyzetben lévő és jobb módú települések. Erre a különbségre is odafigyelünk. Egy jobb módú településen könnyebb megtalálni az erőforrásokat, mint a nehezebb körülmények között élők esetében, ilyenkor központilag támogatjuk az ott élő családokat.
– A karitász munkája szerteágazó, nemcsak adományok gyűjtésében, kiosztásában vesznek részt.
– A karitász tagok feladata nem elsődlegesen az adományosztás, hanem Szent Erzsébet példája nyomán a lelki szegények felkarolása, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása is. Jézus magára vonatkoztatva fogja majd számon kérni, hogy „amikor szomjas voltam, adtatok-e innom, amikor ruhátlan voltam felruháztatok-e…”
Súlyos társadalmi probléma az elmagányosodás is, ezért már az nagyon fontos pl. egy idős ember életében, ha az önkénteseink egy-egy csomaggal meglátogatják. Az idős ember általában nem az adománynak, hanem a találkozásnak, a beszélgetésnek örül jobban. Továbbá a munkatársaink segítenek a bürokráciában, sokan nem tudnak értelmezni egy-egy kitöltendő adatlapot. Nagy segítséget jelentettünk a háború elől menekülő nálunk letelepedő kárpátaljai családoknak, hiszen ők nem ismerték a hazánkban működő rendszert. Az anyagi, tárgyi segítségen túl nagyon fontos az ilyen jellegű támogatás is. Az is egy szeretetgesztus, ha az önkénteseink megvédik pl. az időseket a szélhámosoktól.
– Az egyházmegyénkben a karitász önkénteseinek létszámát tekintve nagy számokról beszélünk. 59 csoportból 45 aktív csoport működik közel ezer önkéntessel.
– Egy-egy karitászcsoportban nyolc-tíz fő tevékenykedik rendszeresen, de egy nagyobb projektben van, hogy a családból, egyházközségből még 10-20 fő az ügy mellé áll. Ezért nehéz konkrét számokról beszélni. Az ezerfős létszámban azok vannak, akik évente többször bekapcsolódnak a szolgálatba. A 45 aktív csoportban mintegy 600 fő az, aki rendszeresen részt vesz a rászorulók segítésében.
– Az egyházmegyei lelkinapon az újraszerveződött kisvárdai csoportot is köszöntötték.
– A kisvárdai csoport valamennyire aktív volt az elmúlt időszakban. A csoportvezetőjük elhalálozása nagyon megviselte a csoportot, és most szerveződtek újjá.
A csoportok szigorúan a plébánia keretén belül működnek a plébános irányításával. A plébánia életében a karitászcsoport könnyebbséget jelenthet, hiszen az aktív karitásztagok jelen vannak egy-egy templombúcsún, vagy bármilyen eseményen és segítenek a plébániának, főznek, süteményt készítenek, stb. Sok szempontból a plébános rájuk számíthat.
– Gábor atya, plébánosi teendőid mellett 2020 augusztusától vezeted a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász közösségét. Mi a tapasztalatod, miben gazdagítja a karitász az egyházmegye nagy közösségét?
– Elsősorban plébános vagyok. Kezdetben nehéz volt a szolgálat vezetése, de egyre kevésbé jelent terhet, hiszen lassan minden a helyére kerül. Nyíregyházán kialakítottuk a Tábor utcai 3 000 m2-es raktárral működő karitász központot, a munkatársak is teszik a dolgukat, és látom a gyümölcsét.
Mint lelkipásztornak az a tapasztalatom, hogy a
szeretetszolgálat hatalmas közösségépítő erőt, lendületet ad nemcsak az egyházközségeknek, hanem egyes embereknek is.
Lássuk be, hogy az egyszerű emberek gyakorlatiasak, akik bár tudják, hogy a keresztény ember templomba jár, imádkozik, stb, de fontos, hogy a hitüket a tevékeny szeretetben is kifejezhessék.
Micsoda erő van ebben! Gyakran elhangzik, hogy az egyház kincsei a szegények és azok, akik foglalkoznak velük, mert ők komolyan gondolják a kereszténységüket.
Szent Lőrinc vértanú legendájából ismerjük, hogy amikor a császár katonái le akarták foglalni az egyház vagyonát, Lőrinc elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az egyház kincsei.
A karitász egy működő, élő közösség, bekapcsolódik az egyház lüktetésébe. A legtöbb önkéntesünk azzal a tudattal végzi a szolgálatát, hogy ők az egyház nevében fordulnak a rászorulókhoz és szellemi, lelki táplálékot is adnak, nemcsak átadják a csomagot.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
