Szentírási részek:
Olvasmány: MTörv 6,2-6 – A parancsokat őrizd meg szívedben…
Szentlecke: Zsid 7,23-28 – Jézus a mi örök Főpapunk, üdvözít minket…
Evangélium: Mk 12,28b-34 – Isten és emberszeretet, ezeknél nincs nagyobb parancsolat…
Kedves Testvérek!
Isten parancsai az emberért vannak, és nem az ember ellen. A keresztény embernek egy új „törvényértelmezést” kell elsajátítania. Ennek az új törvényértelmezésnek a gyökerei már az Ószövetségben megtalálhatóak. Mózes az Ígéret földjének határán beszélt erről a népnek. Egyiptomból elindulva a Sínai hegyen megkapták a Törvényt, és most az Ígéret földjének határán arra kéri népét, hogy a szívükben őrizzék az Úr törvényét, és írják be fiaik és unokáik szívébe is, hogy sokáig éljenek.
Amit Jézus az írás- és törvénytudóknál kifogásol, az éppen ez, hogy nem a szívükben őrzik, és nem a nép szívébe igyekeznek beírni az Úr törvényét, hanem elviselhetetlen teherként rakják a vállukra.
Az újszövetségi törvényértelmezést Jézus a Szívében hozta és a szívünkbe írta be. Ez a „Törvény” nem más, mint az Atya irántunk való szeretete, amelyet úgy írt a szívünkbe, hogy egyszer s mindenkorra feláldozta önmagát, mint Főpapunk. Ő ennek a törvénynek a megtartásáért nem hosszú földi életet kínál, hanem örök mennyeit. Elküldte nekünk a Szentlelket, akinek a segítségével „olvasni tudjuk” a szívünkbe írt törvényt, sőt be tudjuk írni gyermekeink, unokáink – az elkövetkező nemzedékek – szívébe is.
Az a nagy kérdés, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, amely Jézusra és a Szentlélekre, az Egyházra való teljes ráhangoltságot kíván tőlünk. Vagy a „mélyre evezés” helyett megállunk ott, ahol az írás- és törvénytudók: Csak úgy tekintünk az Isten parancsaira, mint szabadságunkat korlátozó, bennünket megkötöző paragrafusokra, amelyek alól keressük a kibúvó kiskapukat, és csodálkozunk, hogy gyermekeink már azt sem értik, hogy mi köze az Istennek az életünkhöz.
Hogyan induljunk el az új törvényértelmezés elsajátításának útján? Először is tudatosítsuk, hogy a keresztség által Isten gyermekei vagyunk, Isten szeret bennünket. Aki szeret, az nem azért „parancsol”, hogy elveszítsen, hanem hogy megvédjen a rossztól, megőrizzen a jóban. Kezdjem így nézni az Isten törvényeit, a természet törvényeit. Amikor pedig én „parancsolok”, hozok valamilyen törvényt, akkor mindig ezzel a szándékkal tegyem, így kezdem beírni mások szívébe az Úr törvényét. Ehhez lesz szükségem a Szentlélek vezetésére, hogy ne a magam akaratát akarjam érvényesíteni, hanem annak akaratát, aki az én szívembe is beírta a szeretet törvényét, azért, hogy örök életem legyen.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
