Dr. Szilvay Gergely A genderelmélet kritikája címmel tartott nagy sikerű, széleskörű kutatási anyagával alátámasztott, intellektuális korrektséget, valódi keresztény szemléletet tükröző előadást október 15-én, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, a KÉSZ Nyíregyházi Csoportjának szervezésében.
Az előadó bevezető szavaiból megtudhattuk, hogy bár a kritikája tárgyát képező témakör az amerikai egyetemi világban évtizedek óta jelen van, a társadalomtudományban domináns állásponttá vált, berobbanása a nyugati közgondolkodásba 2015-re datálható, amikor az USA Legfelsőbb Bírósága valamennyi tagállam számára kötelezővé tette a melegházasság legalizálását.
Ezt követően, a vártnál is hamarabb napirenden volt a transzidentitás és a poliamória (többszerelműség) jogi elfogadtatásának a kérdése is. Magyarországon a gender az utóbbi években került a közéleti viták fókuszába, s sokaknak kellett felülvizsgálniuk azt az álláspontjukat, hogy hazánkat ez a probléma nem fogja elérni.
Szilvay Gergely előadásának első gondolati egysége a Mi folyik a világban? címet viselte, s ebben konkrét példákon keresztül igazolta, hogy nem elefántcsonttoronyban ülő tudósok elméleti vitájáról van szó, hanem Nyugaton széles körben elterjedt, számos emberi sorsot fájdalmasan érintő gyakorlatról.
Megtudhattuk, hogy az USA-ban rendszeresen végeznek illegális nemátalakító műtéteket. Sok helyen gyakorlattá vált, hogy ha egy gyermek utalást tesz arra, hogy magát ellenkező neműnek képzeli, vagy az szeretne lenni, illetve, ha serdülőként nemi identitásával, sőt a nemiségével általában problémái adódnak, az iskolában megerősítik abban az elképzelésében, hogy ő valójában a másik nemhez tartozik, vagy egyenesen a „támogatók” terelik abba az irányba, hogy fedezze fel, hogy ő nem a születésekor neki „kiosztott” nemhez tartozik.
Los Angeles oktatási intézményeiben széles körben, az óvodától elkezdve a Ki vagy te? –Útmutató a genderidentitáshoz című sorozatot használják, s az óvodásoknak szánt részben pl. ilyen kérdés szerepel: „Túl mersz-e lépni a határaidon?” A tinédzserek kedvenc filmsorozatának sztárja egy magát lánynak gondoló és így élő, felnőttkorában majd nemváltó műtétet kívánó fiú. Kaliforniában általános gyakorlat, hogy a szülőket – mivel őket „mérgező” szülőknek nyilvánítják –, az iskola nem tájékoztatja gyermekük nemi identitászavaráról, így sok tinédzser kettős életet él, otthon a született nemének megfelelőt, az iskolában pedig a képzelt neme szerintit.
Floridában törvényt fogadtak el arról, hogy a szülőket kötelező tájékoztatni a gyermekek nemi identitásválságáról, illetve, hogy 6 és 10 év közötti gyermekekkel nem szabad genderügyeket tárgyalni. Kanadában és az Egyesült Államokban egyes helyeken szélsőséges esetben börtönbüntetést is kaphatnak a szülők, ha nem fogadják el gyermekük képzelt nemét. A riasztó példák sorában arról is hallhattunk, hogy egy kanadai orvost, aki bár felnőtteken nemváltó műtéteket hajtott végre, de ellenezte a gyermekek nemváltását, a transzmozgalom ellehetetlenítette.
Előadónk bemutatta nekünk az egyik szakszervezet LMBTQ-szervezetekkel közösen készített Schools in Transition című eligazító kiadványát, amely azt taglalja, hogy hogyan kezeljék a transznemű diákokat ottalvós programok alkalmával vagy a mosdóhasználat szempontjából. Ez paródiába illő módon előbbre helyezi a magát másik neműnek képzelő diák kényelmét az összes többi diák komfortérzésével szemben.
Rohamosan nő, különösen a lányok körében a magát másik nemhez tartozónak képzelők száma, és ha egy bizonyos pontig elment valaki a nemváltásban, ez a folyamat visszafordíthatatlan. Sokan válnak a transzjárvány áldozatává, és sokan megbánják ezt, de ebben a helyzetben már bennragadnak ebben az „átalakított” testben.
Megismerhettünk néhány további beszédes adatot is. Állandó toposz az LMBTQ-mozgalom támogatói körében, hogy az emberek 10%-a az LMBTQ-közösség tagja, ami nem igaz. 2021-ben az USA egész népességében 5,6%-ot, a 24 évnél fiatalabbak esetében 15%-ot tett ki. Az LMBTQ-mozgalmon belül az emberek fele biszexuális, 25%-a meleg, kb. 10%-a leszbikus. A transzneműek is mintegy 10%-ot tesznek ki. Utóbbiak aránya a teljes társadalomban 0,3-0,6% méréstől függően.
Az ottani megtévesztő reklám miatt a megkérdezettek azt gondolják, hogy az emberek 25%-a LMBTQ-ember, ami közel ötször több a valóságosnál. A bölcsészkarokon az egyetemisták 70%-a LMBTQ-embernek mondja magát, de heteró életmódot él. Ez szolidaritási identitás az LMBTQ-mozgalommal. A serdülőkori homoszexualitás 80%-a felnőtt korra eltűnik, anélkül, hogy terápiában vettek volna részt az érintettek.
Az UK-ban nőtt azoknak a tinédzser lányoknak a száma, akik nemet kívánták váltani, Amerikában a 16 -17 évesek között négyszeresére nőtt az ilyen műtétet kívánó nők száma.
J. K. Rowling, a neves írónő, aki egyébként harcos feminista, kiállt valaki mellett, aki azt hangoztatta, hogy az ember nem változtathatja meg a biológiai nemét, így összeütközésbe kerülve a transzmozgalommal, rengeteg kritikát, fenyegetést kapott.
Az EU egyik szakértői csoportja ajánlja az LMBTQ-mozgalom minden követelésének átemelését a joggyakorlatba. Az egyik legnagyobb érdekvédelmi szervezet és Frans Timmermans hasonló, a tagállamok figyelmébe ajánlott állásfoglalását is elénk vetítette Szilvay Gergely. Ezek a nyomásgyakorlás megszokott „puha” formáit jelentik.
Az Isztambuli Szerződés, amelynek alapvető célja, a nők védelme, pozitív, azonban egyéb gondok mellett ennek megalapozásaként a genderelmélet klasszikusainak ideológiai megközelítését alkalmazza, amely szerint minden erőszak strukturális és hatalmi természetű.
Az előadás második részében a „Mi a genderelmélet?” kérdést járta körül előadónk Simone de Beauvoirnak, a feminizmus második hulláma egyik legfőbb elindítójának A második nem című művéből vett meghatározásból kiindulva: „Az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik, […] az emberiség egész jelene és múltja alakította azzá, ami: közbülső lénnyé a férfi és a „nőiesnek” mondott eunuch között.”
Egy továbbiakban idézett szerző így foglalja össze a Beauvoir nyomán vallott genderállítást: Testi működésünknek nincs önmagából fakadó eredendő értelme, ebből fakadó működési elve. Minden, aminek köze van a nemi szerepek különbözőségeihez, az társadalmi konstrukció, ami azért jött létre, hogy a privilegizált férfiak hatalmi helyzetét fenntartsa. Ennek téves voltát Szilvay Gergely egy mosógép-hasonlattal világította meg, amely szerint, ha azt nem a szerkezetének megfelelő használati utasítás szerint használjuk, és az meghibásodik, esetleg eleve hibás, nem egy alternatív mosógéppel van dolgunk, hanem egy rosszul használt vagy hibás géppel.
A genderelmélet alapműveinek kivetítése után döbbenten olvashattuk egy antropológus véleményét, amely szerint „… létre lehet hozni egy […] társadalmat, amiben szexuális anatómiánk független mitőlünk, cselekedeteinktől, és attól, hogy kivel szeretkezünk.” A genderelmélet lényege a test és lélek radikális szétválasztása, míg a keresztény felfogás szerint a test és a lélek egységet képez.
Ezután megismerkedtünk a queerelmélet furcsa definíciójával is, amely szerint a queer lényege, hogy ellenáll a meghatározásoknak, nem hajlandó pontosan kijelölni a jelentéstartományát, a queer mindenféle identitás vázának láthatóvá tétele.
Ezzel el is érkeztünk a genderelmélet gondolati hátterének vizsgálatához, ahol tág értelemben az ún. kritikai elméleteket találjuk, amelyek közül legismertebbek a felvilágosodás, marxizmus, posztmodern, relativizmus, strukturalizmus.
A kritikai elméletek közös vonása, hogy mindenről ki akarják mutatni, hogy hatalmi viszonyok szülték, a nyelv alkotja a valóságot, vagy nincs is valóság, minden viszonylagos, kontextusfüggő, elnyomókra és elnyomottakra osztják a valóságot, nincs természet, nincs a személyiség, utóbbi csak interakciók terméke, nincs lélek, a biológiának nincs érvénye.
„Veleszületett-e a homoszexualitás és a transzidentitás?” – hallhattuk a következő kérdést.
A 2019-ben végzett kutatás kimutatta, hogy nincs olyan, hogy „meleg gén”, legfeljebb az feltételezhető, hogy a biológiának valamilyen nagyon csekély, indirekt szerepe lehet a homoszexualitás kialakulásában. Előadónk több, köztük későbbi, a homoszexuális közösséghez tartozó kutatót is idézett ennek alátámasztására, valamint felhívta a figyelmet arra a súlyos ellentmondásra, amelyet a genderelméleten belül párhuzamosan vallanak: a szexualitásnak nincs biológiai alapja, ugyanakkor a homoszexualitás veleszületett. Ugyanez a helyzet a transzneműséggel is. Nincs olyan, hogy a biológiai nemtől eltérő veleszületett nem, tehát nonszensz az, amikor azt mondják, hogy a transznemű ember „rossz testben született”. Az agykutatások is bizonyítják, hogy tudománytalan az az állítás, hogy a transzneműek agya a biológiai nemükkel ellentétes nemű sajátosságokat mutat, ezért lesznek transzneműekké.
Az EU lakosságának 0,3 %-a transzidentitásúnak vallja magát, az USA lakosságának 0,3-0,6%-a. Az ilyenkor javasolt nemváltás kiskorúaknál súlyos problémákat okoz. Már a kisebb gyermekek esetében alkalmazott ún. társadalmi átmenetről (születési nemükhöz képest ellenkező neműként kezelik, öltöztetik őket, ilyen nevet kapnak) elmondható, hogy nem javít mentális állapotukon. Több országban felfüggesztették a holland protokollt, amely szerint 12 évesen (más gyakorlatban 8-9 évesen) pubertásgátlót kapnak a gyermekek, 16 évesen hormonkezelésnek vetik alá őket, előkészítve a nemváltó műtétet.
A kisgyermekkori identitászavarban szenvedők 80-95%-a ezt kinövi, egy részük meleg vagy leszbikus lesz. Akik nem növik ki, azok a számára van hatékony terápia. A pubertásgátlóknak ellenben durva mellékhatásai vannak: gátolják a csontsűrűség fejlődését, növelik a csontritkulás, a szexuális funkciók elvesztésének esélyét, negatív hatással lehetnek az agy fejlődésére, az IQ kifejlődésére is, pozitív hatásuk pedig nincs. A hormonterápia mellékhatása szívelégtelenség, csontritkulás lehet. Már van olyan kutatás, amely azt bizonyítja, hogy tíz év múlva csökken a nemváltáson átesettek mentális jóléte, nem múlnak el más, ehhez társuló zavarok. Az „átműtésről” pedig tudni kell, hogy ez valójában lehetetlen, az csak felszíni beavatkozás, hiszen a két nem minden sejtje különböző, az agyunk is női vagy férfi agy, a csontjaink szintén.
Szilvay Gergely a továbbiakban megvilágította az interszexualitás kérdését is, amelyet az LMBTQ-mozgalom politikai furkósbotként használ. Rámutatott a genderideológiát támogató Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány definíciójában fellelhető csúsztatásra, amely szerint Magyarország lakosságának 1%-a, kb. 100 000 ember interszexuális, vagyis biológiai jellemzőjük alapján nem sorolható be a két nem valamelyikébe. Ez a százalékarány úgy jöhet ki, hogy szerepel benne mindenféle kisebb-nagyobb rendellenesség, amelyek nem akadályozzák a két nem valamelyikébe való besorolást, másrészt az interszexualitás nem „harmadik nem”, hanem fejlődési rendellenesség. A nemzetközi statisztikák alapján ez a szám 1800 lehet.
A következő témaként a meleg és leszbikus párok örökbefogadásával kapcsolatos kérdéskörről hallhattunk. Bár az Amerikai Pszichológiai Társulás szerint a homo és a heteró párok által nevelt gyermekek semmilyen hátrányt nem szenvednek, kiderült, hogy komoly módszertani hibák övezték a kutatásokat. A Mark Regnerus, neves szociológus kiemelkedően nagy mintán végzett kutatása alapján 40 változót tekintve 25-ben jelentős eltérést talált a leszbikus párok által nevelt gyermekek hátrányára.
Velünk született-e a nőiesség vagy férfiasság? Természet versus környezet?
A kutatások egyképpen arra a következtetésre jutottak, hogy a biológiai meghatározottság nem tagadható. Charles Murray megállapításai közül figyelemre méltó, hogy a személyiségbeli különbségek a nemek között világviszonylatban azonosak, és a fejlettebb társadalmakban nagyobbak. Az agyra jellemző nemi különbségek összefüggenek a személyiségre, a képességekre és társadalmi viselkedésre jellemző különbségekkel. A külső beavatkozások az utóbbiak kiegyenlítésére mérsékelten sikeresek.
A biológiai és környezeti tényezők olyan mértékben hatnak egymásra, hogy nem lehet őket szétszálazni, értelmetlen a százalékos vita a környezeti és a biológiai tényezők arányáról.
Végezetül előadónk, visszautalva a Regnerus-kutatás fogadtatására, arra irányította a figyelmünket, hogy a közéletben vitatott dolgokról legtöbbször a tudósok sem jutnak konszenzusra egymással, különösen is, mert a társadalomtudomány erősen politikailag motivált, a legtöbb társadalomtudós „szentként tisztelt értéke az egyenlőség”, mindenféle különbség felemlítését előítéletnek, diszkriminációnak tekintik, bigottnak bélyegezve az azt képviselőket.
Fotó: nyiregyhaza.hu
Az előadást lejegyezte Megyesi Mária, a nyíregyházi KÉSZ csoport vezetője
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
