Szentírási részek:
Olvasmány: Jer 31,7-9 – Isten összegyűjti népét…
Szentlecke: Zsid 5,1-6 – Jézus a mi örök Főpapunk, összegyűjt minket…
Evangélium: Mk 10,46-52 – Jézus magához hívatja a jerikói vakot…
Kedves Testvérek!
Ebben a szentmisében a népét összegyűjtő Istent ünnepeljük. A sátán szétszór, az Isten összegyűjt. Izrael a bűne miatt szétszóratott, fogságba került. Az olvasmány a babiloni fogságból való szabadulást hirdette meg, felszólítva a népet: Kitörő örömmel örüljetek…, az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát… Íme, visszahozom őket… mindnyájukat összegyűjtöm: a vakokat és a sántákat is…
Minket is ünneplésre hívott össze ma az Úr, hogy kitörő örömmel ünnepeljük szabadulásunkat. Legtöbbször ezt halljuk a szentmisék kezdetén: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” Valójában azt kérjük, hogy az Isten gyűjtsön egybe minket a bűneink miatti szétszóratásból. Minden szentmise a szabadulásunk ünneplése. Jézus Krisztus, a mi Főpapunk összegyűjt minket, hogy vele ünnepeljük az ő megváltó örök áldozatát.
Az evangélium bemutatta nekünk, hogy Jézus hogyan készült az ő egyetlen, örök, megváltó áldozatára, a bűne miatt „szétszóródott” emberiség összegyűjtésére. Útban Jeruzsálem felé a tanítványaival betér Jerikóba, és onnan nagy tömeg kíséretében megy tovább. Az út szélén egy vak koldus kiáltozik segítségért. Jézus az őt Galileából követő tanítványok mellé nagy tömeget gyűjt maga köré Jerikóból is, és nem hagyja elhallgattatni az útszéléről hozzá kiáltó koldust sem. Hite láttán megadja neki a látást, és a koldus követi őt az úton. Azon az úton, amely az áldozat hegyére vezet. Jézus főpapi imájában imádkozik azokért, akiket az Atya neki adott, és azt kéri, hogy a mennyei Atya tartsa meg azokat, akiket ő egybegyűjtött, akiket a bűn vakságából kigyógyított, akiket visszavezetett az Atyával való közösségbe.
Testvérek! Jézus ezt, az embereket, az Istennel kiengesztelő, egybegyűjtő áldozatot átadta Egyházának. Elsősorban nem azért, hogy hallgassuk az ő keresztáldozatának történetét, hanem azért, hogy tevékenyen részt vegyünk benne, folytassuk megváltó művét. Engedjük magunkat összegyűjteni, és ha vele tartunk az úton, mint tanítványai, ne elhallgattatni akarjuk azokat, akik hozzá kiáltanak, hanem hozzá hívjuk őket. És még valamit: olyan közösséget alkossunk a minket egybegyűjtött Jézussal, hogy felismerhető legyen az ő jelenléte, hogy a körülöttünk élő emberek meghallják, felismerjék, hogy Jézus közeledik. Az ő jelenléte feletti kitörő örömünk bizalmat, hitet ébresszenek sokakban, mint Bartimeusban a Jézussal közeledő tömeg hangja.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
