Több évtizedes hagyománya van már annak, hogy a baktalórántházi hívek Magyarok Nagyasszonya ünnepén egy Mária-kegyhelyre zarándokolnak el, hogy együtt imádkozzanak hazánkért, családjainkért, a békéért, bűneink bocsánatáért. Az idei év úti célja az andocsi kegyhely volt, amelyről Némethné Csubák Éva sajtóapostol, a KÉSZ baktalórántházi csoportjának vezetője számol be.
A Balaton közelében fekvő Somogy vármegyei 1350 lelkes kis településre, az andocsi búcsúra az ország minden szegletéből, és még a történelmi Magyarország településeiről is érkeztek zarándokok Mária hívó szavára. Baktalórántházáról nyolcan – görög- és római katolikusok – vállaltuk fel a hosszú utazást Lázár István atya vezetésével.
Andocs már a tatárjárás előtt is lakott hely volt. A Mária-kultusz pedig a török időkre, mintegy fél ezer évre nyúlik vissza. Az élő legenda szerint még a mohácsi vész, 1520 előtt történt, hogy egy éjszaka nagy fényesség árasztotta el az eget Somogy megye fölött. Ebben a mennyei fényességben angyali ének hallatszott, majd a mennyei fényesség és a csodás angyali himnuszok éneke egyre jobban közeledett az alvó faluhoz, Andocshoz. Ezen az éjszakán ugyanis a Szűzanya szállott angyalaival Andocs fölé.
Amikor másnap reggel a falu népe munkára indult, meglepődve látta, hogy a falu közepén álló, eddig üres dombocskán, most egy tornyos kis kápolna állt. Angyalok a törökök elől menekítették a kápolnát karjukon, benne a Mária-szoborral. Éjjel a pásztorfiú is látta ezt a fényességet. Ezzel a legendás csodával indult el az andocsi Mária kegyhely búcsújáró története, és még a törökök sem merték tetejéről a keresztet leverni és helyére félholdat tenni.
Egyre többen látogatták a Mária-kápolnát, a „csodatévő” szobrot, merthogy csodás, orvosilag meg nem magyarázható gyógyulások is történtek ezen a helyen.
Egy tartalmas, hosszú napot éltünk meg azon a szombaton. Makláry Ákos atya, a KÉSZ országos elnöke üdvözölte az elzarándokolt híveket. A Mária-beköszönő után ünnepi szentmisén vettünk részt, amelyet a kegyhely plébánosa, Nyéki Kálmán atya mutatott be Lázár István plébánossal.
A misén megáldották a csornaiak által készíttetett és ajándékozott Mária-ruhát.
A zarándoklaton megismertük a kegyhely történetét, majd megtekintettük a múzeumot is, a kiállított Mária-ruhákkal. Máriát ugyanis minden héten más ruhába öltöztetik a liturgiának megfelelően, több mint 300 ruhája van. Az andocsi szent kútnál megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, megerősítve keresztényi mivoltunkat.
Bár a „csodakút” vize nem iható, a történetek gyógyulásokról számolnak be. A víz érintésére a beteg testrész megmosása által, szemek, lábak gyógyultak meg, orvosilag meg nem magyarázható módon.
A templombelső a csodatévő Mária-szoborral is rabul ejtett bennünket. Ájtatosan mentünk át – ahogy itt mondják – „Mária-kötényén”, megsimogattuk a faoltárt, majd kérést, kívánságot fogalmaztunk meg a Szűzanyához.
Délután csatlakoztunk a Kálvária dombra induló processzióhoz, és énekelve, imádkozva keresztutat jártunk, Jézus szenvedéstörténetének 14 állomását énekeltük, imádkoztuk végig. Lélekfelemelő volt! A himnuszok eléneklésével váltunk el egymástól, hogy jövőre is elzarándokolunk egy újabb Mária-kegyhelyre!
Kora hajnaltól az éjszakába nyúló hazaérkezésig talpon voltunk, de kedvünket nem szegte a hosszú út, mert a nap folyamán sok kegyelmet kaptunk. A Magyarok Nagyasszonya, Mária lélekben és testben erőt adott, megerősített bennünket magyarságunkban, megszilárdított hitünkben, megedzett hétköznapi küzdelmeinkben.
Sík Sándor: Az Andocsi Máriához
/1920. Trianon után /
„Koldusboton, törött mankón
Jövünk Búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján,
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos asszony!
Megcsúfolták, megköpködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk épp volt,
Tépett testünk megtaposták,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentűl kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat ahol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért,
Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz–parton,
Három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.”
Némethné Csubák Éva sajtóapostol, a KÉSZ baktalórántházi csoportjának vezetője
Fotó: Magyar Kurír
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
