Az egyházmegye papjaiért, újabb papi és szerzetesei hivatások születéséért ajánlották fel október 3-án, elsőcsütörtökön, Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök (1911-1953) emléknapján bemutatott szentmisét a debreceni Szent Család-templomban. Boldog Bogdánffy Szilárd hivatali idejében Debrecen városának is püspöke volt. (1949. február 14-én titokban szentelték püspökké a bukaresti nunciatúrán a kommunista rezsim alatt.)
A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.
A főpásztor megemlékezett az aznap balesetben elhunyt Ferenczi Viktor hitoktatóról, és kérte, hogy imádkozzunk érte és a családjáért. Ferenc püspök Katona István püspök atyáért, az egri főegyházmegyei püspöktársáért is imádkozott, aki éppen október 3-án ünnepelte 96. születésnapját.
A Szent László Imaszövetség elsőcsütörtöki imaalkalmán – a szentmisét megelőzően – szentségimádáson is fohászkodtak a papi és szerzetesi hivatásokért, amelyet Kálmán József plébános, iskolalelkész vezetett az egyházközség akolitusaival. Az imádságos alkalmon az egyházmegye köznevelési és szociális intézményeinek vezetői, a püspöki hivatal dolgozói, valamint az egyházközség hívei vettek részt.
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedésében a hitről, a hivatásról, Isten országának jelenlétéről beszélt.
„Megdöbbentő, hogy már Jézus korában is kevés volt a munkás, válságban volt a hivatás, vagy talán a hit. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (ld. Lk 10,1-12) – mondja Jézus.
Ferenc pápa is beszél arról, hogy
nem a hivatás kevés, hanem a hívő.
Ilyenkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen is a mi hitünk, mit jelent számunkra az, hogy hívők vagyunk, a hitünk szerint szeretnénk élni, hogy a hit meghatározó erő az életünkben és hozzánk is elérkezett Isten országa.
Nem szembetűnő módon jött el, de nem is külső birodalom, hatalom képében. Isten országa egy személy, maga Jézus Krisztus, aki közelít hozzánk, és minden nap velünk akar lenni. Ő maga az Isten országa, Isten úrsága, uralma az emberek szívében. Azért hív meg embereket, hogy mindenkihez eljusson annak öröme, hogy Isten országa itt van, velünk van, és még nem teljesedett ki, de bennünk van. Ez az ország kell hogy meghatározza a földi életünket.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondja Jézus, és kiválasztott 72 tanítványt. A 72-es szám beszédes, az akkor ismert nemzetek száma volt. Jézus azt szerette volna, hogy minden néphez eljusson az örömhíre. Annak is fontos tanítása van, hogy kettesével küldte el a tanítványait, nem pedig egyenként, mivel az Isten országa örömének meghirdetése nem magánügy. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük”.
Ahogyan a tanítványai ketten vagy hárman megélik, hogy közöttük van Isten országa, az lesz vonzó az emberek előtt.
Ahogyan mi is megéljük az életünk során bárhol a szeretet parancsát, az lesz vonzó, mert látni fogják azt, hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással.
Szent Ferenc szintén kettesével küldte el a testvéreket, mondván: menjetek, hirdessétek az evangéliumot, ha kell, akkor szavakkal is. Amikor kerestem a hivatásomat, nekem is azt mondták:
ne beszélj Jézusról, csak ha kérdeznek, de élj úgy, hogy megkérdezzék tőled, miért vagy hívő, hogyan élsz, hol keresed az Istent, és hol, melyik közösségben találod meg.
Ez a közösség az egyház közössége, amiről ma divat negatívan beszélni.
Minden közösségben vannak bűnök, mindannyian bűnös emberek vagyunk, de ez nem csökkenti az igazság ragyogását, tényét, azt, hogy Jézus Krisztus, az Isten országa elérkezett.
Ez egy olyan alapigazság, amelyet akkor is tartanunk kell, ha senki más nem tartja. Jézus nem fogja megváltoztatni a tanítását.
Imádkozzunk a bűnösökért, de legfőképpen ne érezzük magunkat felmentve a bűneink alól azért, mert mások bűnösek. Ne ítélkezzünk senki fölött, és az Anyaszentegyházra úgy tekintsünk, mint az édesanyánkra.
Az egyház hordozza magában az örök élet lehetőségét, tanítását, rajta keresztül születünk meg a szentségek által az örök életre. Az egyház legkisebb egysége a család – ecclesiola – a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint. Ahogyan a család megéli a hitét, egymás iránti szeretetét, az tud vonzó lenni mások számára. Így hirdeti a család az evangéliumot, annak központi gondolatát, hogy Isten végtelenül szeret bennünket, örökéletet akar nekünk ajándékozni azáltal, hogy bevon a szeretetébe.
Az egyház közössége tudja megvallani, ahogyan Jób megvallotta az örök igazságot: „Tudom, hogy Megváltóm él, és a végső napon feltámadok a földből. Testemet ismét bőr veszi körül, és testemben látom meg Istenemet. Én magam látom majd őt, és nem valaki más; saját szememmel nézem őt; szívem titkos reménye ez” (ld. Jób 19,21-27).
Amikor Ferenc pápa meghirdette a szentévet, mindannyiunkat arra hívott meg, hogy legyünk a reménység zarándokai. Ezen a zarándokúton járjunk az örök élet, a feltámadás reménységével, hittel forduljunk oda embertársainkhoz, éljük meg a szeretetparancsot, és akkor valóban jó munkásai, tanítványai leszünk Jézusnak.
A szentmise végén Kálmán József plébános köszöntött minden jelenlévőt, elmondta, hogy amikor újból meghirdették az egyházmegyei Szent László Imaszövetséghez és az egyházközség rózsafüzér társulatához való csatlakozás lehetőségét, harmincan jelentkeztek. Püspök atya egy-egy rózsafüzérrel köszönte meg az elköteleződésüket.
József atya az imaest zárszavában szintén Katona István püspök atyára gondolva elmondta, egyik rádióműsorban hallotta, hogy a mai fiataloknak nincs szükségük példaképekre, mert ezzel gátolnánk az ő szabadságukat. Ugyanezen a napon Katona püspök atya a Szent István Rádióban a szentekről, mint példaképekről elmélkedett.
József atya Assisi Szent Ferenc előestéjén, a szentre, mint példaképre tekintett, aki Palánki Ferenc püspöknek is védőszentje, példaképe. Így köszöntötte a jelenlévők nevében is a főpásztort névnapja alkalmából, mondván, azért imádkozunk, hogy Püspök atya számunkra is példakép legyen, hogy az örömhír, amit hirdet, életté váljon benne, és ezáltal mi is életre tudjuk azt váltani.
Az imaalkalom agapéval, kötetlen beszélgetéssel zárult.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
