Szentírási részek:
Olvasmány: Ter 2,18-24 – Az ember férfinak és nőnek lett teremtve…
Szentlecke: Zsid 2,9-11 – Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált…
Evangélium: Mk 10,2-16 – Amit Isten egybekötött…
Kedves Testvérek!
Talán soha nem volt még ilyen nagy szükség az Isten emberre vonatkozó tervének a tudatosítására, mint napjainkban, amikor a nő és a férfi identitása és a család, mint az emberi közösség alapsejtje kérdőjeleződik meg.
A Bibliában nemcsak Isten mutatkozik be nekünk, hanem bemutatja Isten teremtett világát, és benne az embert is. Az embert úgy, mint férfit és nőt, akit Isten szeretetből saját képére és hasonlatosságára teremtett. Mindez abban az időben fogalmazódik meg így, amikor a „társadalmi környezet” a nőt nem tekintette embernek. A Katolikus Egyház Katekizmusában ezt olvashatjuk: „Isten, aki az embert szeretetből teremtette, meg is hívta a szeretetre, ami minden egyes ember veleszületett, alapvető hivatása. Az ember Isten képmására lett teremtve, (Ter 1,27) aki maga a szeretet (1Jn 4,8.16). Mivel Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, kölcsönös szeretetük annak az abszolút és fogyatkozhatatlan szeretetnek a képe, amellyel Isten az embert szereti” (KEK 1604).
A férfi és a nő-, a házastársak szeretete tehát az Isten szeretetének a képe. Isten az ő szeretet erőterében élő ember (egy emberré lett férfi és nő) kölcsönös szeretetében nyilatkoztatja ki az ő szeretetét. Ahogyan az Isten teremtő szeretete az ember életének forrása, úgy a házastársak kölcsönös szeretete is új élet forrása lesz.
Az ember az anyag belső szerkezetének a megbontásával szabadítja fel az atomenergiát, Isten két személy szeretetben való egyesítésével szabadítja fel számunkra az ő teremtő szeretetét! Az Isten terve szerint élő család, az emberi élet „atomreaktora”. Úgy kellene védenünk őket, mint az atomreaktorokat.
Micsoda magasztos hívatás a házastársak életre szóló kölcsönös szeretete!
Az evangéliumban Jézus erre a „kezdettől” fennálló teremtő tervre hivatkozik, amikor a férfi és nő kapcsolatát szentségi rangra emeli, és kijelenti a házasság felbonthatatlanságát. Egyben arra is utal, hogy mi az oka a férfi és a nő kapcsolata megromlásának. Az ember „keményszívűsége”, az Istennel való szakítása, amely első következményként a férfi és a nő eredeti közösségének megtörését vonta maga után. Jézus éppen ezért jött, Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált, hogy megváltson minket, hogy helyreállítsa a rendet. A KEK így ír erről: „A bűn által ütött sebek gyógyulásához a férfinak és a nőnek a kegyelem segítségére van szüksége, melyet Isten a maga végtelen irgalmában soha nem tagadott meg tőlük. E segítség nélkül a férfinak és a nőnek sohasem sikerülhet az életnek azt az egységét megvalósítani, amire Isten őket „kezdettől” teremtette.” Ez a segítség pedig nem más, mint Jézus szeretetből vállalt megváltó áldozata, amelynek gyümölcsét átadta nekünk a szentségekben, főleg a szent Eucharisztiában.
Az a nagy kérdés, hogy a mai ember igényli-e, képes-e elfogadni ezt a segítséget? Egyáltalán, hisz-e abban, hogy az Isten tervében szerepel az ő élete, az ő házassága, az ő családja?
A mai szentírási részek újra meghívják az Egyház tagjait, a keresztény családokat, hogy ébresszék föl szívükben az első szeretetet, mint a szeretetre éhes pici gyermek, fogadják be és tükrözzék Isten teremtő szeretetét. Azokon a támadásokon – amelyek ma érik a családot, és emberi kapcsolatainkat –, csak úgy tudunk felülkerekedni, ha nem ránk rakott teherként, hanem ránk bízott kincsként tekintünk rájuk.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
