„Örülj, vigadj, tisztaságban kivirágzott anyaság!” címmel, a magyarok Mária-tiszteletéről tartott előadást a mátészalkai Szent József plébániatemplomban szeptember 27-én Harangozó Imre, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett néprajzkutató.
Harangozó Imre az Emberarcú péntek esték programsorozat részeként, a római katolikus egyházközség meghívására érkezett hozzánk. Az előadás kezdetén Heidelsperger István püspöki helynök, a mátészalkai egyházközség plébánosa a Mária-ünnepek fontosságáról beszélt a hallgatóságnak, kiemelve az előadás témájának aktualitását, hiszen szeptember hónapban van a legtöbb Mária-ünnep.
Az előadó Sík Sándor piarista szerzetes, költő versét idézte előadásának kezdetén:
„Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.”
„A magyar nép Mária-tisztelete, Boldogasszony-kultusza, mint azt jeles pap és néprajztudós, Kálmány Lajos kutatásaiból is tudjuk, alapvetően népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik” – kezdte gondolatmenetét a néprajzkutató. Előadásában kifejtette, hogy népünk nem a nyugati kereszténységgel való kapcsolatai révén találkozott először Szűz Mária kultikus tiszteletével. „A nő, az édesanya tisztelete, az Istenszülő Szűz képzete már ott volt a magyarság etnogenezisében is szerepet játszó keleti népek ősi hitében. Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén keresztül lehet a keresztény hit egységesülő körébe bevonni.”
Az előadás további részében a magyar nép Mária iránt érzett „kiváló tisztelet” mibenlétére kereste a magyarázatot a kutató. Remek példákat szolgáltatott ennek igazolására a csángó magyarok körében általa gyűjtött számos imádság, ének. „Ősi gyökereink találkoztak és egybe estek a Mária-tiszteletben erősödő és kiteljesedő szakralitással. Ez adhat kellő magyarázatot arra, hogy István erre a Mária-tiszteletre, mint szilárd fundámentomra építette föl országát. Őseink benne bíztak, tőle várták sorsuk jobbra fordulását. Benne látták maguk és gyermekeik jövőjét.” Harangozó Imre a csángó magyarok körében gyűjtött népi imádságokkal, anekdotákkal színesítette előadását.
Az előadás utolsó részében arról beszélt, hogy a történelmi Magyarország népei, ha jövőt, emberi létet és békességet szeretnének, csakis Szűz Mária által remélhetik lelki megújulásukat. Az elmúlt 100-120 esztendő történései igazolják, hogy nélküle a térség élete sivárrá és kilátástalanná válik. „Ha ebbéli igyekezetünkben olyan szövetségest találunk, mint a mi égi édesanyánk, hazánk diadalmas királynője, a Boldogságos Szűz Mária, nem veszhetünk el. Bár megrostált bennünket az idő, a Kárpát-medence számában legnépesebb nemzete ma is a magyar. István királyunk neki ajánlotta föl államiságunk alapkövét, a Szent Koronát. Mária elfogadta azt, szent kezében tartja, abban a kézben, amely magát a világ világosságát, az Ő Szent Fiát tartotta…”
Az előadás végén Nauner-Agárdi Éva, a Népművészet Ifjú Mestere, a Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese és citera tanszakos tanítványai köszöntötték énekkel és citeraszóval az éppen Szent Mihály napján születésnapját ünneplő Harangozó Imrét.
Az előadást jó hangulatú, kötetlen beszélgetéssel egybekötött dedikálás zárta.
„Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.”
Dr. Bálint Albertné pedagógus
Mátészalkai Római Katolikus Egyházközség
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
