A Szent Pio-templom búcsúi ünnepét tartották szeptember 23-án Nyírcsászáriban. A szentmise főcelebránsa és szónoka Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök volt, aki 25 évvel ezelőtt szentelte fel a templomot.
Püspök atya az ünnepi szentmisét a templomban mutatta be, az ide érkező zarándokok nagy része, köztük a nyírbátori Báthory István katolikus köznevelési intézményt képviselő diákok, tanárok a templom kertjéből kapcsolódtak be a liturgiába.
A búcsúi szentmise elején Babály András plébános köszöntötte püspök atyát, a jelen lévő lelkipásztorokat, a zarándokokat, a helyi önkormányzat vezetőit és képviselőit, valamint a Szent István Rádió stábjának munkatársait, akik állandó résztvevői a Szent Pio búcsúi szentmiséknek, így az élő közvetítésnek köszönhetően mások is részesedhetnek a búcsú kegyelmi ajándékaiban. András atya azt is elmondta, hogy a templomban nemcsak évente egyszer fohászkodnak Szent Pio atyához, hanem minden hónap 23. napján szentmisét mutatnak be tiszteletére.
„A 25 évvel ezelőtt felszentelt templom – mint minden templom – emlékeztet, fölfelé, az Isten dolgai felé, az Istenbe vetett hitre irányítja a figyelmünket – kezdte elmélkedését Bosák Nándor püspök atya. A templom egy-egy településen aktív, élő valóság, vár, hív és szolgál bennünket, a mindennapi életünkből föltárja azt, amire szükségünk van, segít, hogy annak teljes valóságát megismerjük, fölemeli tekintetünket az ég felé. Ma a Szent Pio-búcsún ezekre az ajándékokra figyelünk, és kérjük a Jóisten áldását az életünkre.
Tulajdonképpen abban a hitben szeretnénk megerősödni, hogy bár a mindennapi életünk a földi dimenzióban telik, az igazi célja viszont az, hogy az Istennel való barátságban, Isten szeretetében éljünk. Éppen ezért a templom ünneplése mindig olyan, mint amikor este fénybe borul a város, a templom rávetíti fényét a szürke hétköznapjainkra” – folytatta elmélkedését Bosák Nándor püspök atya, majd azokra a misztériumokra, isteni ajándékokra mutatott rá, amelyeket Szent Pio atya élete kézzelfoghatóvá tett az emberek között.
A 20. század szentje ferences szerzetesként élte az életét, papi szolgálatában a szentmiséken, gyóntatásokon keresztül a hívek olyan csodálatos isteni erőt kaptak, hogy híre elterjedt az egész világon, és már életében zarándokok ezrei látogatták a szentmiséit, és végezték nála a szentgyónásukat. Püspök atya a szentmise könyörgését idézte: „Megkapta azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod művei”.
„Pio atya élete – de minden szent élete is – arra szolgál, hogy megismerjük a Jóisten útmutatását, és szolgálatuk, életpéldájuk által megújuljanak Isten irgalmasságának tettei. A mai világ annyi bajjal, szenvedéssel, igazságtalansággal, gonoszsággal van tele, különösen is szükségünk van arra, hogy valakire fölemeljük a tekintetünket, megtaláljuk és megérthessük azt, amit Isten adott nekünk útmutatásként Jézus Krisztusban, aki az ember életét igazán tartalmassá és eredményessé teszi.
Hány és hány bűnbánó találta meg Pio atya példájából azt, hogy mit jelent kiemelkedni a bűnből, de tulajdonképpen minden pap – aki a gyóntatás szolgálatát végzi –, Isten végtelen irgalmának ajándékát közvetíti.
Pio atya olyan csodálatosan végezte szentmiséit, hogy akik azokon részt vettek, mélységes ajándékként élték át a liturgiát. De végső soron minden szentmise Isten végtelen ajándékával, Krisztussal tölt el bennünket, aki önmagát adta értünk a kereszten, hogy mi ebből a földi életből az örök élet ajándékában részesüljünk.
Pio atya isteni kegyelem révén hordozta a testén Jézus sebeit, amelyek péntek éjszakánként az imádság közben mindig kiújultak. Ezzel, a saját testében érezve Krisztus szenvedését, belekapcsolódott Jézus szenvedésébe. Ennek az az isteni ajándéka, hogy földi életünk szenvedéseit mi is oda tudjuk kapcsolni Jézus szenvedéséhez, ha vele együtt vállaljuk annak keresztjét. A szenvedés alkalmat adhat arra, hogy Istenhez emeljen, mert Jézus Krisztus járta be előttünk ezt az utat. Éppen az áldozatával váltotta meg a világot, és szenvedéséből fakad a jutalma, a föltámadás dicsősége. Pio atya erre is ráirányította a figyelmet. De minden kereszt, Jézusra való figyelés megnyitja számunkra ezt az utat.
Püspök atya Ferenc pápa óceániai útjára is utalt, ahol a Szentatya az ottani keresztényeket bátorította, buzdította. Amikor a fiatalokkal találkozott, megdicsérte őket, hogy a nehéz életkörülményeik ellenére is lelkesek, lendületükkel, mosolyukkal, optimizmusukkal előretekintenek. Ferenc pápa azt is mondta a fiataloknak, hogy ne az ablakon, az erkélyről szemléljék az életet, hanem menjenek az emberek közé, tegyék a feladatukat, és az fogja derűsebbé, eredményesebbé, értékesebbé tenni a saját és a körülöttük lévők életét.
A kicsiny település templombúcsújára különböző közösségekből érkeztek a zarándokok. Nándor püspök atya a zarándoklatról is beszélt. Ferenc pápát idézte, aki a fent említett útján így fogalmazott: Jobban szeretem a zarándoklat fáradtságát, mint a tétlenség unalmát.
„Az üdvösség nem sült galambra várás! Ha igazán odatesszük az életünket, és fáradtságot helyezünk az istenszolgálatunkba, ha beleadunk valamit magunkból, akkor az életünk az érték felé visz, arra, amire a Jóisten hív. A zarándoklat nem turizmus, hanem olyan útra kelés, elindulás, amely a mindennapok szürkeségéből kiemel bennünket, és így, vállalva az út fáradalmait, áldozatait, a többel, a misztériummal, az Isten ajándékával találkozunk.
Keresztény életünk is állandó zarándoklat. Minden nap valamit a kényelemből, a megszokottságból, a tétlenségből ki kell hagynunk, hogy elinduljunk a több, a jobb felé” – fogalmazott püspök atya, majd zárógondolatában ismét a templomra irányította a figyelmet, és arra buzdította a híveket, hogy térjenek be a templomaikba imádkozni, mert bár imádkozni mindenhol lehet, de a templom az imádkozásunk színhelyének a csúcsa.
„A templom nemcsak a település dísze. A templom vár bennünket, azért van, hogy ott imádkozzunk, meghozzuk ezt az áldozatot, hogy a Krisztus teljességéből, kegyelmi gazdagságából, tanításából, megbocsátó szeretetéből részesedjünk.
Minden nap tegyük meg a magunk lépését, mert minden nap találhatunk alkalmat, akár a szeretet gyakorlásával, a kereszt elfogadásával. Erősítsen meg zarándokéletünkben ez a búcsú, és vezessen igazi zarándoklatunk forrásához, Krisztushoz” – zárta elmélkedését Bosák Nándor püspök atya.
A szentmise végén a hívek közösen elimádkozták az Úr angyala imádságot, majd püspöki áldásban részesültek. Bosák Nándor püspök atya az udvaron lévő zarándokokat is megáldotta.
***
A nyírbátori plébániához tartozó település olasz stílusú temploma Pietrelcinai Szent Pio atya gyóntatószékének formája alapján Horváth János (1954-2024) atya kezdeményezésére lett tervezve. A templom alapköve San Giovanni Rotondóból – Pio atya szolgálati helyéről – való, ünnepélyes elhelyezésére 1999. május 2-án, Pio atya boldoggá avatásának napján került sor, majd ugyanabban az évben, szeptember 23-án, Boldog Pio első liturgikus emléknapján Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye akkori püspöke szentelte fel a templomot.
A világ első, Boldog Pio atya titulusú templomról még Szent II. János Pál pápa is megemlékezett. Erről bővebben ITT olvashatunk. Boldog Pio atya szentté avatására 2002. június 16-án került sor több mint ötszázezer zarándok jelenlétében, Rómában.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
