Szentírási részek:
Olvasmány: Bölcs 2,12. 17-20 – Tegyük próbára…
Szentlecke: Jak 3,16-4,3 – Honnan vannak háborúságok…
Evangélium: Mk 9,30-37 – Miről vitatkoztatok az úton?…
Kedves Testvérek!
Az olvasmányt úgy is felfoghatjuk, hogy korabeli állapotról számol be a bölcsesség. Így bántak a gonoszok, a hamis próféták az igaz emberrel, az Isten által küldött prófétákkal. De felfoghatjuk úgy is, hogy majd így bánnak az egyedül igazzal, az eljövendő messiással.
Az előző vasárnap elhangzott evangélium és a most elhangzott között a Tábor-hegyi színeváltozásról szóló részt olvashatjuk. Ezt azért nem olvastatta ma az Egyház, mert nem régen olvastuk, augusztus 6-án, a színeváltozás ünnepén. Még emlékszünk rá, hogy Jézus azért vitte föl a három kiválasztott tanítványt a hegyre, hogy bepillantva a mennyei dicsőségbe, el tudják viselni majd a rá váró szenvedések látványát. Innen folytatódik a mai evangélium.
Jézus azért vonul félre tanítványaival, hogy oktassa őket. A rá váró szenvedésről akar velük beszélni. Közli velük, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Jézus látja rajtuk, hogy nem értik, amit mondott. Rákérdez, hogy miről vitatkoztak az úton, de tanítványai hallgatnak.
Hogy érzékeltessem, hogy mit élhetett át itt Jézus, elmondok egy történetet: Egy édesapa érezte, hogy valami nincs rendben az egészségével, elment kivizsgálásra, ahol tüdődaganatot diagnosztizáltak. Néhány napig hordozta magában a titkot, majd összehívta a családot, hogy egy komoly dolgot szeretne velük megbeszélni. Amíg várták, hogy minden családtag megérkezzen, a már felnőtt testvérek valamin összekülönböztek, a később érkezők egy nagy vitába csöppentek bele. E közben mit élhetett át az édesapa?
Valami hasonlót élhetett át Jézus, amikor látta, hogy tanítványai, – miközben ő arra készült, hogy legbelső titkába beavatja őket –, arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közöttük. Ő, aki azért jött, hogy az embereket kibékítse az Atyával és egymással, és most arra készül, hogy ennek érdekében vállalja a megváltó áldozatot, és abba beavassa tanítványait, azzal szembesül, hogy a tanítványai között is feszültségek vannak. Ekkor odaül a tanítványok közé, és bemutatja nekik az igazi nagyságot, az igazi elsőséget. Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.
Jézus erre a lelkületre, erre az önzetlen szeretetre akarja felszabadítani az önzés, a viszálykodás, a veszekedés, a háborúskodás fogságában szenvedő embert. Erre alapította Egyházát, erre küldte tanítványait, és erre küld ma minket is, hogy ne engedjük belesüllyedni a világot az önzés, viszálykodás, háborúskodás fogságába, hogy mutassuk és hirdessük, hogy minden ember meg van váltva.
Ehhez a küldetéshez kaptuk a felülről származó bölcsességet, Isten Szent Lelkét, aki tiszta, békeszerető, irgalommal teli, nem részrehajló, nem képmutató, és bennünk is ezek gazdag termését hozza, ha rá figyelve, vezetése alatt éljük keresztény életünket.
Ne feledjük! Meg vagyunk váltva! Ne engedjük uralomra jutni magunkban a bűnös vágyakat! Ha olykor elesünk, ne veszítsük el reményünket, Jézus mentőövvel is ellátta Egyháza hajóját, ne szégyelljünk belekapaszkodni, és mielőbb helyreállítani a kegyelmi közösséget, hogy Krisztus Egyháza ebben a széthúzástól megtépázott világban az egység és az egyetértés prófétai jeleként ragyogjon.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
