Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 50,5-9a – Győzelem, szenvedés árán…
Szentlecke: Jak 2,14-18 – Hit és tettek…
Evangélium: Mk 8,27-35 – Kicsoda Jézus? A szenvedésben bemutatkozik…
Kedves Testvérek!
Miután szemléltük Isten különféle adományait, a mai szentírási részek az örök élet „érettségi tételét” tárják elénk. Ez pedig nem más, mint a szenvedés misztériuma.
Az olvasmányban Izajás harmadik énekét hallottuk az Úr szenvedő szolgájáról. Amikor hallottuk, szinte láttuk, ahogyan Jézust megostorozták, arcul ütötték, leköpdösték, tövissel koronázták. Mindez Krisztus előtt kb. 550 évvel hangzott el. A próféta szinte látja, láttatja az eljövendő Messiás szenvedéstörténetét, ő egy szenvedő szolgaként mutatja be a Messiást.
Az evangéliumban Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartják őt az emberek. Válaszukból az derül ki, hogy olyan valakinek tartják, aki a Messiás előhírnöke, aki előkészíti a Messiás érkezését. Ebből Jézus látja, hogy nem ismerték fel benne a Messiást. Rákérdez a tanítványokra: Hát ti mit mondotok, ki vagyok? A tanítványok nevében Péter válaszol: Te vagy a Messiás! Erre Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Hogy miért mondta ezt Jézus, az hamarosan kiderül. Péter ugyan Messiásnak vallja őt, de még csak a tanítása és csodái ismeretében teszi ezt. A beteljesülő messiási tett megértésére még ő is képtelen. Jézus ekkor kezdi őket előkészíteni ennek megértésére. Nyíltan beszél nekik a rá váró szenvedésekről, a megváltó áldozatról, messiási küldetésének beteljesítéséről. És az a Péter, aki az előbb Messiásnak vallotta őt, félrevonja és tiltakozik, Jézus pedig egyenesen a sátán szócsövének nevezi Pétert, aki az igazi messiási feladat vállalásáról le akarja beszélni őt. Ezután pedig bejelenti követésének feltételét; a kereszt vállalását.
Miért kötötte hát korábban tanítványai lelkére, hogy ne hirdessék az ő messiás kilétét? Mert nem akarta jóváhagyni, a hamis messiásfelfogást. Mert nem akarta, hogy az ő tanítását és messiási küldetését hitelesítő csodáit – tekintsék messiási „tettnek”. Ő nem támasztott fel minden halottat, nem gyógyított meg minden beteget, nem űzte ki minden megszállottból a gonosz lelkeket – ezek csak felkészítő jelek voltak arra, hogy szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával minden embert megvált, minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Miután ezt a művet elvégezte, közölte a Szentlelket Egyházával, és megbízta, hogy hirdesse minden embernek a megváltás örömhírét.
És most – a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, Assisi Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulóján – rajtunk a sor, hogy ne hamis megváltástant hirdessünk. Ne azzal hitegessük az embereket, hogy ha igazán hisznek, akkor minden szenvedéstől megszabadulnak, és másokat is meg tudnak szabadítani. Aki Jézust kívánja követni, annak ma is fel kell vennie a keresztjét. Jézus ma is hitelesítheti követőjét egy-egy gyógyulással vagy gyógyítással, de ez leginkább csak akkor következik be, ha az illető kész a szeretetből vállalt áldozatos életre, kereszt- és szenvedésvállalásra. Kinek tartom én Jézust? Mit várok el tőle? Ha feljajdulok, azonnal orvosolja a bajomat? Vagy olyan Megváltónak tartom, aki a szenvedésben és a halálban is magához ölel, és én magamhoz ölelhetem Őt?
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Fotó: Pócspetri, Golgotai szoborcsoport
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
