A Nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézménytől a londoni King’s College-ig Európa 8. legjobb egyeteméig.
Kovács Gáborral, volt szentimrés nyíregyházi diákkal Boros Rita, a nyiregyhaza.hu munkatársa beszélget.
Bárki, aki a mérnöki szakmában szeretne sikeres lenni, tudja, hogy a háttérben nemcsak kemény munka és tudás, hanem inspiráló példaképek is állnak. Az alábbi interjúban Kovács Gábor, egy 18 éves diák történetébe nyerhetünk betekintést, akinek útját a kitartó tanulás és a családi támogatás egyaránt formálta. Karrierútját kezdetben a Szent Imre iskola tanárai egyengették, de inspiráló példaképként hatott rá Tarics Sándor, az olimpiai bajnok vízilabdázó és mérnök is. Később az angliai tapasztalatok váltak életének meghatározó részévé. Izgalmas utazás, amely a nyíregyházi sikerektől az európai, és meglehet, hogy az amerikai egyetemek világáig vezet. Egy fiatalember, aki jelenleg mérnöki álmokat épít, és már most példát mutat elkötelezettségével és ambíciójával.
– A szent imrés éveid meghatározóak voltak a fejlődésed szempontjából. Mi volt az, ami különösen felkeltette az érdeklődésed a reál tantárgyak iránt?
– Már második osztályos korom óta a Szent Imrébe jártam, tehát 11 évet töltöttem ott. Végig kitűnő tanuló voltam, és összességében nagyon szerettem oda járni. Hálás vagyok azért, hogy 5. osztálytól kezdve megismerhettem egy fantasztikus tanárt, Tamás Évát, aki ettől az évtől a Szent Imre intézményvezetője. Ő volt az osztályfőnököm 8. osztályig, és a matematikatanárom érettségiig. Neki köszönhetem, hogy elkezdtem érdeklődni a matematika iránt. Bár mindig is ott volt a fejemben, de 7-8. osztályos koromig erősen foglalkoztatott az ügyvédi vagy orvosi karrier is.
– Bekerültél a Szent Imre tehetséggondozó programjába is. Feltételezem, hogy a mentorálás mellett ez is jelentősen hozzájárult tanulmányi előmeneteledhez.
– 10. osztálytól kezdve kerültem bele a programba, ami azt jelentette, hogy különösen a matematikaversenyekre készültünk. Az első év nagyon sikeres volt, mivel megyei és országos eredményeket értem el. Tamás Éva tanárnőre nemcsak tanárként, hanem mentorként is tekintettem, mivel nemcsak matematikáról, hanem az élet bármely területéről beszélgethettem vele. Ez általában igaz a Szent Imrében dolgozó pedagógusokra is, akik a tanítás mellett a lelkünkre is figyelnek, ha bárminemű problémánk van.
– Milyen hatással volt rád a közösség, a vallásos közeg?
– A Szent Imre iskolára sokan úgy gondolnak, hogy mivel vallásos iskola, dogmatikus, de valójában nem így van. Inkább egy életmódot képvisel, és a vallásos élet egy saját választás. Én a mai napig járok vasárnaponként templomba, nemcsak azért, mert a Szent Imre intézmény hatással volt rám, hanem mert jól érzem magam abban a közösségben, és szeretek ott lenni. Az út Angliáig nem volt könnyű, tele volt nehézségekkel és mélypontokkal, de úgy érzem, hogy Isten végig mellettem állt és segített, és mindig ott voltak a megfelelő emberek is, akik támogattak. Ennek köszönhetően értem el mindazt, amit elértem. Hálás vagyok a Szent Imrének és Nyíregyházának is. Úgy vélem, Nyíregyháza egy nagyon jó város.
– Mérnöki pályára készülsz, a matematika mellett a fizika világa is vonzott?
– Az alkalmazott matematika mellett mindig érdekelt a fizika is. Már kiskorom óta különösen érdekelnek a mechanikai folyamatok és az, hogy hogyan működnek a dolgok. Egyik első emlékem például a sífelvonó volt, amit gyerekként mindig izgalmasnak találtam. Lenyűgözött, hogy a meredek hegyekre hogyan jutnak fel a síelők és a különböző kocsik a kötélpályán. Ez maradandó élmény maradt. Később a Formula–1-es autóversenyzés iránt is lelkesedtem. Nem a sofőrök, hanem inkább az autók működése és az egész csapatmunka érdekelt, különösen az autók váza és dinamikája. Szerintem nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a természettudományokra, nemcsak az iskolákban, hanem az egész országban. Jó lenne, ha már 9. osztálytól lehetne választani a fizikát, mint tantárgyat.
– Az angol egyetemi felvételihez kiemelkedő nyelvtudásra van szükség. Hogyan sikerült 15 évesen felsőfokú nyelvvizsgát szerezned, és miért éppen Anglia került a céljaid középpontjába?
– A nyelvtudás nagyon fontos volt az eredményeim elérésében. Soha nem tanultam angolt idegen nyelvterületen és nem is éltem külföldön. Rengeteg támogatást kaptam a szüleimtől, különösen édesanyámtól, aki segített eljutni egy bizonyos szintig. 15 éves koromban sikeresen letettem egy felsőfokú nyelvvizsgát, 16 évesen emelt szintű érettségit tettem, 17 évesen pedig az IELTS Academic vizsgát is sikeresen letettem, ami szükséges az angliai egyetemekhez a nyelvtudás igazolására. A matematikát és a fizikát is angolul kell tanulni. Az angliai tanulmányi terveimhez az anyukám segítségével eljutottam egy nyári táborba Cambridge-ben, ahol jól teljesítettem, és osztályelső lettem. Ekkor kezdtem álmodozni arról, hogy talán ott tanulhatok tovább, és ennek érdekében három nyáron át rendszeresen jártam ki Angliába egy hétre. Végül ezért lett Anglia a továbbtanulási tervem.
– Milyen szerepet játszott a családod támogatása a tanulmányi és karrierutadon?
– A legfontosabb támogatást a családomtól, a szüleimtől kaptam. Nélkülük mindez nem sikerült volna. Az 50 százalékát ők tették bele a sikereimbe. Lelkileg támogattak, tanulhattam tőlük és mindig mellettem voltak. Mindkettőjük sikeres vállalatot vezet, de én soha nem éreztem, hogy emiatt bármiben hiányt szenvedtem volna. Sokszor utaztam, valamelyikőjük mindig mellettem állt. Angliába sem egyedül mentem, ott voltak mindig velem.
– Miért döntöttél úgy, hogy nem Magyarországon, hanem Angliában folytatod a tanulmányaidat? Mi volt a legfőbb inspiráció a döntésed mögött?
– Az angol egyetemeken alkalmazott problémamegoldó megközelítés, amit ők „problem-solving approach”-nak hívnak, nagyon hasznos és kreatív. Ez a látásmód nagyon tetszett, ezért is döntöttem úgy, hogy Angliában folytatom a tanulmányaimat. Cambridge-ben részt vettem egy felkészítő tanfolyamon és két nyílt napon is, ahol közelebbről megismerhettem az egyetemet és a programját. Bár az interjúig eljutottam, később rájöttem, hogy nem a kutatómérnöki, hanem inkább az üzleti mérnöki terület iránt érdeklődöm. Emiatt is döntöttem úgy, hogy inkább a londoni King’s College-ot választom, ami szintén egy kiemelkedő egyetem. Jelenleg az egyik legjobb Európában, a 8. helyen áll.
– Négy angol egyetemre is felvételt nyertél, de a King’s College mérnöki képzése ragadta meg leginkább a figyelmedet. Miért választottad ezt az egyetemet? Voltak más előnyei is számodra?
– A durham-i, az edinburgh-i, a warwick-i és a King’s College-ba vettek fel. Végül azért választottam a King’s College-ot, mert az egyetem kurzusának felépítése tetszett a legjobban. Részt vettem az egyetem nyílt napján is. A modulok folyamatosan fejlődnek és a 21. század igényeinek megfelelően. Az egyetem mérnöki karának kurzusait két-három évente így felülvizsgálják és frissítik a modulokat. A King’s College Anglia egyik legjobb mérnöki egyeteme, és rendkívül gyorsan fejlődik. Összességében nagyon tetszik az angol oktatás, ami eltér a hagyományos porosz módszertől. Az angolok nem csupán tankönyvekből tanítanak, fontosabb a problémák alapos megértése és a gyakorlati alkalmazás.
– Különbözik az angol egyetemi felvételi eljárás a hazaitól?
– Több mindenben. Az angol felvételi eljárás keretében például motivációs levelet is kellett írni, ez nagyon tetszett. Ez a legnagyobb különbség – ami nálunk nincs –, hogy meg kell mutatni az ott lévő egyetemeknek, hogy te mennyire lelkesedsz a mérnökség iránt, és mennyire vagy elkötelezett iránta, és ez nagyon sokat számít. Szintén tetszett a „general engineering”, azaz az általános mérnöki képzés, amire felvettek. Egyetértek az angolokkal abban, hogy egy 18 éves fiatal még nem tudhatja pontosan, hogy melyik mérnöki terület érdekli a legjobban. Jelenleg a gépészmérnök irány érdekel, de két év múlva, amikor véget ér az általános képzés és specializálódni kell, lehet, hogy másképp fogom látni a dolgokat. Nyitott vagyok minden lehetőségre, de szerencsére még van időm eldönteni, hogy milyen mérnöki terület érdekel a legjobban.
– Van példaképed?
– Elon Musk mellett Tarics Sándor a példaképem, akit a motivációs levelemben is említettem. Olimpiai bajnok vízilabdázó, fontos találmánya a kompozit anyagok alkalmazása, amely a hidak földrengésekkel szembeni védelmét szolgálja. Például ilyet alkalmaznak a San Franciscó-i Golden Gate hídnál is, amelyet ezzel a technológiával, a Tarics-féle pogácsa alkalmazásával védtek meg a földrengésektől. Munkássága és találmánya nagyon inspiráló számomra. Nemcsak mérnökként volt sikeres, hanem például a sportban is, hiszen olimpiai bajnok sportoló volt. Mély kutatásokat végzett, és később az Egyesült Államokban élt. Engem is nagyon érdekelnek a kompozit anyagok és az, hogy hogyan lehet erősebbé tenni az anyagokat.
– A kiváló tanulmányi eredményeid mellett intenzíven sportoltál is, ráadásul kimagasló eredményekkel. Hogyan tudtál mindkettőben mesterfokon teljesíteni?
– Sok munka és tanulás van abban, hogy felvettek a King’s College-ra, sokszor lemondásokkal is járt. Bár kitűnő tanuló voltam, és sokat tanultam, nem tartom magam „kockának” vagy olyannak, aki csak a tanulással foglalkozik. Nekem szükségem volt a fizikai aktivitásra is. Elkezdtem kosarazni, a csapattal kétszer is regionális bajnokok lettünk. Az NYKK csapatával a legnagyobb sikerem az volt, amikor a NYIKSE felnőtt csapatában az NB I/B-ben szerepelhettem. Ha a fiatalok kevesebb időt töltenek a telefonjukon, simán megoldható, hogy a kemény tanulás mellett az ember aktívan sportoljon. A kosárlabdázás segített kikapcsolódni, és ennek köszönhetően jól tudtam teljesíteni a tanulmányaimban is. Nem mondom, hogy minden buliról lemaradtam, mert a megfelelő időzítéssel a legfontosabb eseményekre el tudtam menni.
– Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik hasonló célokat tűztek ki maguk elé, mint te?
– Hogy ne vessék meg a kemény munkát és a tanulást. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rá szükség. Ha nagyon el akarnak érni egy célt, akkor az elérhető. Minden sikerülhet, ha valamit nagyon akar az ember és megtesz mindent érte. Az is fontos, hogy a tanulás mellett megfelelő aktivitást is keressenek, ami kikapcsolja őket, mert ha csak tanul az ember, akkor a túl nagy akarásnak nyögés lehet a vége.
– Bár még korai erről beszélni, tervezed, hogy a megszerzett tudást itthon kamatoztatod a jövőben?
– A fejlődő világban nehéz előre látni a jövőt, mivel a gazdasági és politikai helyzetek nagyon gyorsan változnak. Én sem tudom pontosan, hogyan alakul majd a jövő. Magyarként természetesen szeretem a hazámat, és szeretném kamatoztatni a tudásomat Magyarországon is. Ugyanakkor, ha olyan lehetőség adódik, amit nem tudok visszautasítani, azt is megfontolom. De jelenleg még korai megjósolni, hogyan alakul a helyzet. Az is kérdéses, hogy hol végzem el a mesterképzést, hiszen három év múlva dönthetek úgy, hogy Angliában egy másik egyetemet válasszak, vagy esetleg az Egyesült Államok is szóba jöhet.
– Mi lesz az, ami leginkább hiányozni fog Nyíregyházáról? Milyen terveid voltak a nyárra, mielőtt Angliába költözöl?
– A legjobban a családom fog hiányozni, de biztos vagyok benne, hogy gyakran meglátogatnak majd. Furcsa lesz, hogy Nyíregyházához képest mennyivel nagyobb városban fogok lakni. Nehéz lesz megszokni a különbséget. Mindig szerettem utazni, különféle kultúrákat és a világot megismerni. Idén nyáron egy körutat tettem a legjobb barátommal és a szüleimmel. Voltam az MCC Festen, az utolsó nagyobb nyaralásom a párizsi olimpia volt, ahová édesapámmal látogattam el.
Forrás: Boros Rita/ nyiregyhaza.hu
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
