Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Márta Lászlót, a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium volt szakmai vezetőjét 2024. augusztus 1-jei hatállyal a kollégium igazgatójává nevezte ki. Márta László igazgatót a kollégiumról és az intézmény szakmai tervéről kérdeztük.
– A több mint százéves múltra tekintő katolikus szakkollégium 1916-ban nyitotta meg kapuit az egyetemista ifjak előtt a Szent Anna Plébánia fenntartásában Debrecenben, a Varga utca 5. szám alatti Theresianum Katolikus Fiúnevelő Intézetben.
– Valóban nagy múltra tekinthetünk vissza, amelyben érdemes kitekintenünk a kollégiumnak jelenleg otthont adó ház történetére, a Simonyi úti épületre. A Schoen-villa eredetileg nyaralónak épült 1900-ban, majd katolikus fiúkollégiumként funkcionált, 1950-ben megélte az államosítást, majd a rendszerváltást követően ismét egyházi tulajdonba került. Összességében elmondhatjuk, hogy az épület legtöbb éven keresztül egyetemisták szolgálatában állt.
A közelmúltban a Kossuth Kör nyugdíjas tagjai látogattak meg bennünket, akik szintén e falak között élték egyetemista ifjú éveiket, felolvasó- és táncesteket tartottak. Itt működött a Kossuth Klub a diákok szórakoztatására. A 70-es, 90-es években pezsgő diákélet uralkodott a falai között, sok érdekes visszaemlékezést hallhatunk az akkori egyetemistáktól. Kuriózumnak számít az is, hogy a debreceni Tankcsapda együttes karrierjének egyik indulási helyszíne is ide tehető, az épület alagsorának falai őrzik a próbák, az összejöveteleik hangulatát. Néhány éve meglátogatott bennünket Lukács László, az együttes vezetője, hogy filmet forgassanak az indulásukról. Igazán meglepődtem, amikor becsöngetett hozzánk. Rádöbbentem, hogy mennyi különleges emlék húzódhat a falak mögött.
2013-tól Bosák Nándor, az egyházmegye első püspöke fektette le a kollégium új alapjait, és Csordás Gábor akkori püspöki titkárt bízta meg a kollégium vezetésével. Az épület jelenlegi arculata ekkor került kialakításra.
A Szakkollégium alapításának eredeti célja, hogy összegyűjtse azon egyetemista fiúkat, akik a Debreceni Egyetemen tanulnak, katolikus erkölcsös tartásuknak és tehetségüknek köszönhetően mind családjukban, mind pedig hivatásukban a keresztény értékekre alapozott élet megteremtésére törekednek.
– Kellő tapasztalatot szereztél az itteni életről az elmúlt években, kinevezésed előtt a kollégium szakmai vezetője voltál, azt megelőzően pedig négy éven keresztül egyetemistaként is élvezted a kollégium előnyeit.
– 2015-ben Csordás Gábor atya idején kerültem a kollégiumba hitét gyakorló református egyetemistaként. A felvételihez írnom kellett egy motivációs levelet, valamint egy recenziót Ferenc pápa egyik megnyilatkozásáról. Ezzel – mondhatjuk – bedobtak a mély vízbe, akkor találkoztam ugyanis életemben először komolyabban a katolikus egyházzal. Abban az időben a 35 férőhelyes intézményben 60-40 % volt a katolikus és más felekezetű diákok aránya, ma már túlnyomórészt katolikus fiatalok lakják a házat.
Az ittlétem alatt tovább formálódott a személyes Isten-kapcsolatom, illetve egyre inkább elmélyültem a katolikus egyházi életben. Úgy gondolom, hogy ennek a folyamatnak meghatározó eleme volt, hogy egy nagyon jó közösséggel találkoztam, és ennek a közösségnek a megtartó erejében éltem a mindennapjaimat. Kezdetben ez az életállapot tette számomra vonzóvá a katolikus vallást, majd kibontakoztak előttem a rítus szépségei, a szentségek misztériuma, amelyek egyre mélyebb meggyőződéssel vannak jelen az életemben, formálva bennem a katolizálás gondolatát.
Édesapám református gondnok, így a református szellemben való nevelés értékei, amelyeket a szülői házból a legnagyobb hálával hoztam magammal, mindig is a hitem építőkövei maradnak. Fontosnak tartom azonban, hogy ezeket megbecsülve tovább gondozzuk a személyes hitünket, nem csak a hagyomány és a szokások, hanem egy igazán mély és valóban élő Isten-kapcsolat tükrében. Én ennek a lelki fejlődésnek és gondoskodásnak a folyamatát élem most át a katolikus egyházban.
A feleségem, Szilágyi Eszter gyakorló katolikus, a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség munkatársa, és két gyermekünket is római katolikusnak kereszteltük. Nagyon fontos számomra, hogy a család egységben legyen, együtt gyakoroljuk a hitünket.
A munkám mellett jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán a katolikus hittanár, nevelőtanár, posztgraduális képzésen vagyok levelezős hallgató, ahol egyre jobban tárul ki előttem a katolikus egyház világa. Ezek a tapasztalatok, a tanulmányaim mind-mind a katolizálást erősítik bennem, de mint minden mást, ezt is az imádságban kitartva Istenre bízom, aki pontosan ismeri a szív mélységeit és tudja, hogy milyen úton kell tovább haladnom.
– Az egyházmegyei fenntartás óta Csordás Gábor, Hoffer József SJ, Eiben Tamás, Törő András atyák vezetése után civil munkatársként igazgatod a szakkollégiumot. Hogyan fogadtad a kinevezést?
– Törő András atya diákja, majd munkatársaként igyekeztem a kollégium életéhez kapcsolódó munkákat a legnagyobb gonddal végezni. Nem csupán munka volt ez számomra, hanem egy isten- és emberszeretetből fakadó küldetés. A megtisztelő kinevezés talán ennek a felismerése. Az új feladatot egy megelőlegezett bizalomnak tekintem, amelyhez a szakmaiságot és minden tudásomat hozzá szeretném tenni az evangélium hirdetését szolgálva. Nekem azt tanították a szüleim: „Becsüld meg magad!” Ez érvényes az élet minden területére: meg kell becsülnünk a hivatást, a családot, a ránk bízottakat.
Látnunk kell azt, hogy a munka nem csupán egy szükségszerű tevékenység, hanem méltóságot ad az embernek, lehetőséget, hogy bekapcsolódjunk az értékteremtésbe, a teremtett világ formálásába, Isten alkotó munkájának megőrzésébe.
Mindig is szerettem itt dolgozni, a munkával járó kötelességet és fáradozást egyáltalán nem érzem tehernek, sőt megajándékozottnak érzem magam, hogy az egyházban dolgozhatok. A munkahelyemen, a kollégium épületében található kápolna biztonságot jelent számomra, ahová be lehet térni imádkozni, elcsöndesedni, együtt lenni a Jóistennel. Minden hivatás különleges és szép, de Isten ügyével foglalkozni mégiscsak rendkívüli dolog.
– Ha Isten az első helyen van az életünkben, akkor minden a helyére kerül.
– Hiszem, hogy Krisztus az, akiknek a jelenlétéből kell hogy forrásozzon életünk minden mozzanata. Nagyon sok a feladatunk, család, gyermeknevelés, munkahely, hétvégén egyetem, és a feleségem is sokat dolgozik. Olykor valóban nehéz, de Jézus nem azt mondta, hogy könnyű lesz, hanem hogy velünk lesz. Ebből adódóan nyugodt vagyok, és a fáradtságot, a terheket és kihívásokat is máshogyan értékelem, mert ha a Jóisten benne van, akkor nem lehet baj. Néha kapunk sebeket, de ránk is csak annyit adnak, amennyit elbírunk, és amennyi a fejlődésünkhöz szükséges.
Isten ügye kétségkívül megéri a fáradságot!
Megtapasztaltam az eddigi életem során, hogy ha látják, hogy valaki hiteles, elkötelezett az Isten felé, komolyan gondolja és megéli hitét, akkor mások felfigyelnek erre. Egy bizonyos idő után érdekelni fogja az embereket az, amiben a másik hisz, az, amit csinál. Az életünk példája, az, ahogyan megéljük a mindennapokat, olyan tanúságtétel lehet, amelynek hatására elindulhat az emberekben az istenkeresés, az egyházkapcsolat iránti vágy. Palánki Ferenc püspök atyától hallottam a következő gondolatot, amelyet érdemes mindig szem előtt tartani: „Akkor beszélj, ha kérdeznek, de úgy élj, hogy kérdezzenek!”
– Minden egyes vezetés egy-egy új színt hozhatott a kollégium életébe, mindenki hagyott itt valamit a személyiségéből. Mivel fogod gazdagítani a kollégium életét?
– Szeretem a rendet. Ragaszkodom ahhoz, hogy a házirendben leírtak szerint működjön a ház élete. Nem szeretem a szétszórtságot, sem a magánéletemben, sem a tevékenységeim során, emiatt úgy érzem, szükség van keretekre és szabályokra. Remélem, emiatt senki nem fogja magát rosszul érezni. Abban bízom, hogy a fiúk szeretni fogják az itt töltött időt, és viszik majd a jó hírünket.
Jellemző rám, hogy határozott, szigorú, és következetes vagyok, de mindezt szeretettel teszem. Amikor rátekintek korunk világára, azt látom, hogy gyakran nincsenek keretek, eltolódnak a hangsúlyok és eluralkodik a szedett-vedettség.
A mai szabados életvitelű világban, sajnos sokan a szabadságot félreértelmezik, és azt gondolják, akkor vagyok szabad, ha nem vonatkozik rám semmilyen szabály.
Ugyanakkor szerintem a szabályok éppen arra szolgálnak, hogy a közösségen belül megtartsanak bennünket, ezek által lehetünk felszabadultak. A szabályok útmutatást adnak, és szerintem ezek által egyértelművé válik, hogy kinek, mi a dolga. Kell ennél nagyobb szabadság, ha tudjuk azt, hogy mi a dolgunk, és hogyan kell azt teljesítenünk!?
Alapvetően pedagógus vagyok, óraadó földrajztanárként is dolgozom a debreceni Szent József köznevelési intézményben. Szeretek a diákok között lenni, és igyekszem arra nevelni őket, hogy felismerjék a rend fontosságát a magánéletben és a hivatás területén egyaránt.
Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy ha a szeretet vezeti az embert, akkor a szigorúság előre visz.
Igazgatóként is ezt szeretném megmutatni. Ha egy diákot megdorgálok, akkor arra szeretném tanítani, hogy vállalja a tettei következményét. Ha például az iskolában valaki nem írja meg a házi feladatot, akkor feleltetem. Ez mind értük van, nem azért mert kötekedni szeretnék, vagy hatalmat gyakorolni, hanem hogy felelősségteljességre és következetességre neveljem. Hiányzik a világban a felelősségvállalás. Ezek talán apróságok, de az életre nevelik a fiatalokat.
Szerettem volna az „Abigél” korában élni, ahol pedánsan, fegyelmezetten éltek a diákok is.
Ha rend van, abban a diákok is jobban érzik magukat.
A kétéves lányunk gyakran nem fogad szót, ha arra kérjük, pakoljon el maga után. A környezetünk szerint talán túl nagyok az elvárásaink vele szemben. Pedig ezek csak olyan apró mozzanatok, amelyeket ő maga is könnyedén meg tud tenni. Úgy gondolom, hogy ha már most következetesek vagyunk, akkor felnőttként nem lesz szétszórt, ezáltal lesz rendszer az életében. A rend szeretete pedig abban segítheti őt, hogy a keresztény értékek és a felelősségvállalás velejárói is látható módon kifejeződjenek az életében. A rendezetlenség mindezt meggátolhatja.
Odafigyelek arra, hogy a szigor ne tegyen zárkózottá, ne azt üzenje mások számára, hogy távolságtartó vagyok. Törekszem arra, hogy bátran megszólítsanak a fiatalok, hiszen ekkor nyílik meg igazán az idő és a tér, hogy a nevelést, mint eszközt átitassuk Krisztus evangéliumának hirdetésével. A nyitottságnak köszönhetően én magam is sokat tanulok a diákoktól. A gimnáziumban a fiatalok kezdeményezésére gyakran beszélgetünk komolyabb, őket érdeklő témákról, kíváncsi vagyok a véleményükre, sokszor meglepően bölcsen és éretten válaszolnak.
Az elmúlt évek során egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az egyetemista korú fiúkból hiányzik a határozottság, az erő, nincsenek konkrét elképzeléseik. Nem gondolom, hogy erről csupán ők tehetnek, számos jelenség és körülmény eredményezheti ezt. Úgy érzem, hogy emellett semmiképpen sem mehetünk el, ha azt akarjuk, hogy a fiataljaink felelős keresztény felnőtté formálódjanak. Ezért erre igen nagy hangsúlyt fogok fektetni.
Kiemelt feladatként lesz jelen a szakkollégium életében, hogy férfiakat neveljünk. Nem könnyű feladat előtt állunk.
Olyan előadókban, programokban is gondolkodok, ami „férfiasítja” az embert, a férfivá válás útjait járja be. De tervezek olyan alkalmakat is, amikor meg kell fogni a gereblye végét. Nagy, parkosított terület tartozik a szakkollégiumhoz, így állandó munka is akad bőven, amit közösen fogunk elvégezni. Szerintem egy férfinak a ház körüli munkák, vagy egy polc felfúrása se jelentsen gondot. De ide tartozik a házimunka is. Nem szégyen például mosogatni, megfőzni egy vacsorát, vagy esetleg kiporszívózni. Sőt, ezek a tevékenységek, alázatra tanítanak bennünket. Ahhoz, hogy valaki hiteles legyen a hivatásában, a szolgálatában, vagy a családapai szerepében, alapvető munkákat is el kell tudnia végezni, mert ezek hozzátartoznak az élethez, a személyiség kiforrásához. Ha egy kollégista fiú ezekhez nem ért, az egyáltalán nem gond, mert ezért van a közösség, itt vagyunk egymásnak, hogy ezeket megmutassuk, a tapasztalatokat megosszuk, közösen építkezzünk.
A szakmai programunk részét képezi a társadalmi munka vállalása is. Nem kívánok senkit sem túlterhelni, vagy nagyon komoly kihívásokba belebonyolódni, de az életre nevelést célzó alapfeladatok kihagyhatatlanok. Természetesen igyekszem az egyetemistákkal együtt részt venni minden tevékenységben, a munkákban is. Hiszem, hogy időnként ki kell őket billenteni a komfortzónájukból, meg kell mozgatni a csapatot egy kicsit.
További kiemelt célom, hogy egy jó, megtartó és hiteles keresztény közösséget építsek. Sajnos a fiatalokra jellemző – számomra érthetetlen módon – az elmagányosodás.
Azt szeretném, ha a szakkollégium valódi közösség lenne, amelyhez a tagjai igazán szeretnek tartozni, otthonként tekintenek rá, amelybe mindig hazaérkeznek.
A közösségnek éppúgy, mint egy-egy szabálynak, megtartó ereje van, és ebben a zajtól vezérelt, felfordulásokkal teli világban ezek a kis közösségek azok, amelyek segítségére lehetnek a fiataloknak. Benne kell lennem nekem is a közösségben, ahol lehetőség nyílik arra, hogy terelgessem őket, vagy adott esetben támaszuk legyek.
Mindeközben arra is szeretnék hangsúlyt fektetni, hogy önállóak legyenek. Hiába beszélünk egyetemistákról, fiatal felnőttekről, sokan mégis azt gondolják, hogy a szüleik elintézik helyettük az ilyen-olyan ügyeiket, pedig rá kell jöjjenek mielőbb, hogy ez már nem az az időszak, ez a függetlenedés időszaka, el kell kezdeni felnőni, megérni a döntésekre és a feladatokra. Igyekszem a képességeimhez mérten ebben is segíteni őket, ha szükséges.
– Az előző vezetés alatt is gyakran hallottunk a kollégium három alappilléréről: a közösséggé formálásról (kirándulások, tematikus beszélgetések, kötetlen programok), a szakmaiság fontosságáról (konferenciák, projektmunkák, szakmai műhelyek) és a keresztény hitben való növekedésről (szentmisék, imaestek, lelki gyakorlatok).
– Ezek továbbra is a szakkollégium alappillérei maradnak az ezt támogató programokkal. Minden szakkollégiumnak van egy meghatározott profilja, ez az irányultság adja meg egy adott szakkollégium sajátos jellegét. Nálunk a szakkollégiumi jelleg a hitélet.
Az a célunk, hogy elkötelezett keresztény fiatalok nevelődjenek, akik a hétköznapi életükben, családjukban, munkájukban és szolgálatukban értelmiségi emberként megélik a hitüket. Ez a fő profilunk.
A szakmai vonalat, az egyetemisták szellemi gyarapodását szeretném továbbra is erősíteni, kibővítve az eddigi szakmai programokat havi vagy kéthavi rendszerességgel tervezett előadásokkal. Ezen alkalmakra elsősorban teológiában és egyéb tudományokban jártas, neves előadókat szeretnék meghívni. A Debreceni Egyetem, a város vonzáskörzetében található nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, esetleg az itteni Református Hittudományi Egyetem szaktekintélyei végtelen lehetőséget kínálnak számunkra.
Természetesen időt szánunk majd lelkigyakorlatokra egyaránt, egy tanévben két alkalommal egy egész hétvégére papok, világiak bevonásával. Kirándulásokat, zarándoklatokat tervezünk szakrális helyeket látogatva. Úgy gondolom, hogy a lelki programok szervezése elsősorban szándék kérdése. A keretek ebben az esetben másodlagosak, hiszen a tartalmat az imádság, az Istennel töltött idő, az önmagunkkal és embertársainkkal való találkozás adja.
A közösségi programok sem maradnak el, jelenleg éppen a beiskolázási közösségépítő hétvégére készülünk. Közös főzés, borkóstolás, bemutatkozás várható, megismerkedhetnek a fiúk a házszabállyal, a képzési programmal, az elvárásainkkal. Kálmán József atya előadást fog tartani a keresztény férfilétről, illetve egy korábbi kollégistánkat és egy jó barátomat kértem meg, hogy tartsanak csapatépítő tréninget, ahol fókuszálunk majd az önismeretre és a mentális egészség témakörére is. Természetesen lesz imádság, valamint Veni Sancte szentmise, melyet Németh István atya mutat be. Ennek a hétvégének az a lényege, hogy amikor elkezdődik az egyetem, már ismerjék egymást a diákok, és amikor reggel találkoznak az étkezőben, már tudják egymásról, hogy ki-kicsoda. Fontos, hogy ekkor elkezdődik a rádöbbenés arra, hogy testvérként számíthatunk egymásra az egyetemista mindennapokban.
– Változás a szakkollégium életében, hogy a 2024/25-ös tanévtől az egyházmegyei EKIF irodához fog tartozni. Mit jelent ez az intézmény életében?
– Úgy gondolom, hogy ezzel a lépéssel a rend szeretetét képviseljük, amelynek fontosságát a beszélgetésünk elején is említettem. Egy jól működő rendszerbe való becsatornázás elősegíti a jó gyakorlatokat, a gördülékeny működést. A szakmai és személyes életemben ez egy rendkívül lényeges mozzanat, hiszen az EKIF iroda által szorosabb kapcsolatba kerültem az egyházmegye intézményeivel. Hálás vagyok ezekért a találkozásokért, tapasztalatokért, amely tovább mélyíti a kapcsolatomat az egyházzal, valamint egyfajta szakmai frissességet és dinamikát kölcsönöz a hétköznapjaimba.
Megtisztelő érzés, hogy az egyházmegye nevelési és oktatási tevékenységeit szolgálhatom, ajándék számomra, hogy munkatársként lehetek jelen.
Az EKIF irodával már kezdetét vette a közös munka, melynek során számos területet feltérképeztünk. Idén 38 fővel indul a kollégium, tehát 3 fővel tudjuk bővíteni a létszámot, ezen belül 11 új diák érkezik hozzánk. A kollégium szakmai programja írott formában is elkészült, ez azt jelenti, hogy a benne foglaltakat teljesíteni kell az itt lakóknak, illetve arra is kitérünk, hogy hogyan képzeljük el mindezt. Bevezetésre kerül egy arcképes szakkollégiumi leckekönyv, amely hasonlít a régi egyetemi indexhez. A leckekönyv tartalmazza a programokon, konferenciákon, műhelyeken, zarándoklatokon, szentmiséken stb. való részvételt. Aki három évig tagja a kollégiumnak, és folyamatosan teljesíti az elvárásokat, kap majd egy oklevelet. Azt gondolom, hogy az önéletrajzhoz is többet ad ez tanúsítvány, mert igazolja, hogy az adott illető a kollégiumi léten túl olyan gazdag, színes szellemi műhelyeken vesz részt, amelyekre általában a kollégiumokban nincs lehetőség.
Aki itt él és tanul, attól elvárunk egy aktív, tevékeny részvételt.Ne csak azért jelentkezzen hozzánk valaki, mert a ház a város egyik legszebb környékén található, vagy azért, mert kényelmi előnyöket lát benne, hanem mert ehhez a közösséghez szeretne tartozni gyarapodva hitben és emberszeretetben.
– Milyen szerepet, missziós feladatot tölt be a szakkollégium Debrecen, illetve a Debreceni Egyetem életében?
– A kollégistáink példát mutatnak abban, hogy értelmiségi fiatalként elköteleződnek a keresztény hitük, vallásuk, egyházuk mellett, továbbá élő és hiteles módon gyakorolják mindezt.
Hiszem, hogy az egyetem és a város fiataljainak körében ez erőt, iránymutatást és világosságot jelent, amelyből mindnyájan tudnak meríteni.
A társadalmi felelősségvállalás is kötelez bennünket, azt gondolom. Néhány éve részt vettünk egy városszintű szociális tevékenységben, ahol a húsvét előtti napokban ebédet főztük hajléktalan embertársainknak, és ételt is osztottunk. Szeretnénk ezt újra átgondolni, és ebbe még több diákot bevonni. A fiatalok ilyen jellegű tapasztalatai akár szemléletváltást is eredményezhetnek. A szakkollégium, az egyetem egy védett környezet, nem biztos, hogy az itt tanulók találkoznak olyan emberekkel, akik a társadalom perifériájára kerültek, de azt gondolom, időnként lehetőséget kell adnunk erre is. Fontos, hogy az alázat jelen legyen az ember életének minden területén. Az alázat ugyanis kibontakoztatja a szeretetet, Krisztus pedig azt kéri tőlünk, hogy az életünk során minél többet szeressünk.
***
Márta László életútja:
1993. november 01-jén született Vásárosnaményban
2000–2007. – Lónyai Általános Iskola 2007-2008. – Tiszakerecsenyi Általános Iskola
2008–2013. – Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda
2013–2016. – Debreceni, Egyetem TTK – földrajz alapképzés
2016–2018. – Debreceni Egyetem TTK– geográfus, mesterképzés, táj és környezetföldrajzi kutató, megújuló energetika szakirány
2019–2024. – Debreceni Egyetem TTK Földtudományok Doktori Iskola – PhD képzés
2019–2020. – Doktoranduszok Országos Szövetségének Földtudományok Osztályának elnöke
2021–2022. – Debreceni Egyetem – középiskolai földrajztanár, posztgraduális képzés
2020. augusztus. 01. – Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium – szakkollégiumi koordinátor
2021. július 31. – házasságkötés Szilágyi Eszterrel, két gyermek édesapja
2023. szeptember 01. – Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola – katolikus hittanár, nevelőtanár, posztgraduális képzés– jelenleg is folyamatban
2023. szeptember 01. – Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, földrajztanár – jelenleg is
2023. május 01. – 2024. június 30. – Debreceni Karitatív Testület titkára
2024. augusztus 01-jétől – Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium – igazgató
