Szentírási részek:
Olvasmány: MTörv 4,1-2. 6-8 – Isten törvényeinek a megtartásával Istenről tanúskodunk az őt nem ismerők előtt…
Szentlecke: Jak 1,17-18. 21b-22. 27 – A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok…
Evangélium: Mk 7,1-8. 14-15. 21.23 – Ne a hagyományokkal akarjuk felülírni Isten törvényét…
Kedves Testvérek!
Miután Isten a lehető legközelebb jött hozzánk és legközelebb engedett magához azáltal, hogy Jézus Krisztus az Eucharisztiában nekünk adta önmagát, a mai szentírási részek arra hívnak meg bennünket, hogy örömmel tegyünk tanúságot erről az Isten közelségről, barátságról.
Az olvasmányban Mózes is erre bíztatta népét. Velük a törvény által kötött szövetséget az Isten. Ha megtartják a törvényt, életet nyernek, bevonulhatnak arra a földre, amit Isten ígért nekik. A környező népek pedig meg fogják csodálni, hogy milyen közel van hozzájuk az Úr.
Az evangéliumban az új szövetséget kínáló Jézus és az ószövetségi törvény külsőségeihez ragaszkodó írástudók és farizeusok „csaptak” össze. Az írástudók Jézus tanítványainak étkezési „szabadságát” kifogásolják, Jézus pedig a szívet hiányolja az ő törvénytiszteletükből, emiatt, bár köréje gyűltek nem kerültek hozzá közel, felszínes törvénytiszteletük megakadályozta őket abban, hogy elérje őket Isten vonzása.
A szentleckében Jakab apostol emlékeztet, hogy minden jó adomány az Istentől van, és figyelmeztet, hogy a tanítást váltsuk tettekre, ne csak hallgassuk.
Isten felülről jövő jó adománya volt az ószövetségi törvény, és az ő jó adománya az újszövetség, és annak szerzője, Jézus Krisztus, aki által Isten közelebb jött hozzánk, mint az ószövetségi törvény által. Közelebb jött, bennünk akar élni, és nem földi hazát ígér nekünk, hanem örök életet az ő országában. De számunkra is fennáll a veszély, hogy Jézus köré gyűlünk, de nem kerülünk hozzá közel. Szokásainkat, emberi hagyományainkat fontosabbnak tartjuk, mint az ő követését. Pedig, ha az ő tanítását tettekre váltjuk, ha azt a közelséget, barátságot őrizzük és ápoljuk, amibe ő bevont bennünket, akkor közösségünk, Egyházunk meghívó lesz Isten országába. Ezt az Istennel és egymással való közelséget, barátságot leghatékonyabban az eucharisztikus közösségben tudjuk megőrizni és ápolni, ahol egyben küldetést is kapunk, hogy Isten közeli életünkkel Istenhez vonzzuk embertársainkat.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
