Szentírási részek:
Olvasmány: Józs 24,1-2a. 15-17. 18b – Mi is az Úrnak akarunk szolgálni, ő a mi Istenünk…
Szentlecke: Ef 5,21-32 – Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből…
Evangélium: Jn 6,60-69 – Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak…
Kedves Testvérek!
Már egy hónapja hallgatjuk az Élet Kenyeréről szóló tanítást, és Jézus ma minket is döntés elé állít, felteszi nekünk is a kérdést: ti is el akartok menni?
Döntésünkben most is segít bennünket egy ószövetségi történet is. A választott nép Józsue vezetésével beérkezett az Ígéret Földjére. Hosszú vándorlás után most az Úr által számukra készített földön lakhatnak. Nyilván megkísértette őket annak lehetősége, hogy a helybeliek isteneit is tiszteljék. Józsue ezért összegyűjti őket azon a helyen, ahova annak idején az Úr hívására Ábrahám érkezett Mezopotámiából. Itt teszi fel nekik a kérdést: ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni? A hely és az elhangzó kérdés elgondolkodtatja őket. Felidézi számukra, hogy mi mindent tett értük az Úr, hogyan vezette őket az úttalan pusztán abba az országba, amelyet számukra készített. És megszületik bennük a döntés: mi is az Úrnak akarunk szolgálni, ő a mi Istenünk.
Jézus, az Újszövetség szerzője, nem egy földi hazába akar elvezetni minket, hanem az Isten országába. És hogy megsejtsünk valamit ennek az országnak titkából, az Atya vonzásából, megtestesült az Örök Ige, szeretetből szenvedést vállalt, de mielőtt a karját kitárta, hogy a kereszten elszenvedje a kínhalált, meg akarta ünnepelni tanítványaival a húsvétot. Ekkor összegyűjtötte tanítványait, és minden szentmisén összegyűjt minket az ő országában – mint Józsue összegyűjtötte a népet Szichemben –, hogy saját megdicsőült testét és vérét adja nekünk, hogy az Élő Istennel táplálkozzunk. Júdás innen ment el, mint ahogyan az Élet Kenyeréről szóló tanítás hallatán többen eltávolodtak Jézustól. Ekkor kérdezte meg Jézus a tizenkettőt, és kérdez ma minket is, mielőtt a szentmise áldozati része elkezdődik: ti is el akartok menni? Megértettük-e, hogy az Eucharisztia az örök élet kenyere, már nem a kenyér és a bor, hanem maga az Isten. Ha nem esszük, ha nem fogadjuk be, akkor nem lesz élet bennünk. Mi is mondjuk hát Péterrel: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
Első hallásra a szentlecke nincs szinkronban az olvasmánnyal és az evangéliummal. Talán olyanok is voltak, akik azt gondolták, hogy az Egyház helyében ma már nem olvastatnák ezt a szakaszt nyilvánosan. Nem illik ma már ilyeneket mondani, hogy az asszony engedelmeskedjék férjének.
Jézus az Eucharisztiában nekünk adta önmagát, és azt mondta nekünk, szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. És amikor nekünk adta önmagát, azt mondta, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. A legbensőbb és legszorosabb emberi kapcsolat a házastársi kapcsolat. Ahogyan Jézus meghívott minket a benső személyes kapcsolatra Istennel, hogy belőle és benne éljünk, úgy arra is meghívott, hogy emberi kapcsolatainkban is ez legyen a minta. Engedelmesség és szeretet szorosan összetartoznak. Mindkettő a magunk átadását jelenti a másiknak, és a két személy egységét szolgálja. Amikor a házastársak így élnek egymásban és éltetik egymást, Krisztus parancsát teljesítik, és az ő áldozatának gyümölcsét termik, ehhez nélkülözhetetlen erőforrás számukra az Élet Kenyere, az Eucharisztia.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
