Szent István király ünnepén, augusztus 20-án, szentmisén adtak hálát a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházért a templom felszentelésének 120. évfordulóján. A szentmisét Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya mutatta be, amelyen megáldotta az új kenyeret. A Magyarok Nagyasszonya-templomot Samassa József egri érsek építtette pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából, és ő maga szentelte fel 1904. augusztus 20-án.
A nyíregyházi egyházközség minden évben, augusztus 20-án, templomának felszentelési évfordulóját is ünnepli.
A hálaadó ünnepi alkalmon részt vett Csordás Gábor, az egyházközség plébánosa, a közösségben és Nyíregyházán szolgáló római katolikus lelkipásztorok, dr. Ulrich Attila Nyíregyháza alpolgármestere, Soltész Béla kántor-karnagy – az ünnep egyik főszervezője – vezetésével a Nyíregyházi Ökumenikus Szkóla, az egyházközség hívei, valamint Illyés Gábor történész, aki előadást tartott a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház történetéről.
Az ünnepség befejező mozzanataként a templomépítő, Samassa József bíboros emléktáblájánál koszorút helyezett el az egyházközség nevében Bosák Nándor püspök és Csordás Gábor plébános, az önkormányzat nevében pedig dr. Ulrich Attila alpolgármester.
Az ünnep előestéjén Csordás Gábor plébános vezetésével a hívek ünnepi vesperást végeztek, amelyet szintén a szkóla kísért énekével. A vesperáson vezényelt Kissné dr. Mogyorósi Pálma.
A nyíregyházi társszékesegyház születésének nem mindennapi történetét hallhattuk Illyés Gábor előadásában. Először is figyelemre méltó, hogy a templom 900 főt befogadó elődje a 20. század elejére szűknek bizonyult az akkor már 6 000 főre megemelkedett hívek száma miatt. A templom sorsát elbíráló bizottság nem a bővítése, hanem annak elbontása és egy új felépítése mellett döntött. Ami pedig a Nyírség fővárosa és környéke lakóinak igen nagy tiszteletét kivívta, az a nagylelkű felajánlás volt, amelyet az akkori egri érsek, Samassa József tett. Saját költségén építtette fel a templomot hálából pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából.
A templomszentelést megelőző estén a vonattal érkező Samassa József egri érsek fogadásáról így emlékezett dr. Jósa András: „Nyíregyháza városa sohasem látott, de nem is fog látni olyan fejedelmi fogadtatást, amellyel a nagylelkű főpásztort nem csak a város, hanem a vármegyének színe-java méltán megtisztelte, és amilyenben itt koronás fők közül csak Mátyás király részesülhetett volna”.
Samassa József érsek, 1906-tól bíboros, akkor még nem gondolta, hogy katedrálist építtetett, hiszen a templom az 1993-ban megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társszékesegyháza lett. A templom teljes története korabeli fotókkal illusztrálva ITT olvasható.
Szent István most is közöttünk, előttünk van és útmutatónk az életben. Bosák Nándor püspök atya a szentmisén elhangzott beszédében Szent István királyra tekintett, országunk alapépítője szolgálatának, uralkodásának azon mozzanataira, amelyek ma is Isten felé mutató irányt jelentenek az életünkben.
„Szent István királyra hálával, tisztelettel, de legfőképpen figyelemmel gondolunk, mert a műve máig velünk van.
Történelmünket nézve hisszük és valljuk, hogy Szent István sziklára épített házat hagyott ránk szolgálata, uralkodása által”
– fogalmazott elmélkedésének elején Bosák Nándor püspök atya utalva az elhangzott evangéliumi szakasz sziklára épített ház példájára (ld. Mt 7,24-29), és bevezető gondolataiban még arról is beszélt, hogy Szent István királyra különböző korokban politikai, társadalmi vonatkozásokban különböző szempontok szerint emlékeztek attól függően, hogy mikor mit tartottak fontosnak elmondani róla, vagy éppen miről akartak hallgatni.
„Szent István első királyunk olyan ember és uralkodó volt, akit az élet igazi építőjének, és feladata megértőjének tekinthetünk az egész történelem során. A magyarság történelmének olyan időszakában kapott hivatást a népe vezetésére, irányítására, amikor korszakváltás volt. A magyar nép az előtte lévő évtizedekben mintha nem találta volna a helyét a Kárpát-medencében, és a külső népekkel való harcokban kereste életének értelmét. Szent István azonban ezt a területet nem átmeneti szállásnak tekintette, hanem a nép igazi otthonává tette. Ebben a vonatkozásban Szent Istvánra gondolva azt az alapvető emberi bölcsességet kell kiemelnünk, amelyben ő,
a környező történelmi szituációt jól megértve, megteremtette az országnak, a népnek az otthonát.”
Nándor püspök atya ráirányította a figyelmet azokra a mozzanatokra, amelyekről nekünk is érdemes és hasznos tudni.
„Szent Istvánra nemcsak az élete, uralkodása, tettei által emlékezünk, hanem úgy tekintünk rá, mint aki most is közöttünk, előttünk van és útmutatónk az életben.
Amikor a szenteket tiszteljük, nemcsak a múltra emlékezünk, hanem elsősorban arra, amire ők tanítottak bennünket. Szent István királyt szentként ünnepeljük, és nagy tanulékonysággal figyeljük az ő életét, és próbáljuk a mostani életünkben azt megvalósítani. Országalapítónknak, apostolunknak, vezetőnknek tekintjük őt.”
Püspök atya elmélkedésében két mozzanatot emelt ki Szent István életéből: mindenekelőtt engedjük, hogy Isten vezesse az életünket, valamint hangsúlyozta a templom kegyelemközvetítő és közösségépítő erejét.
„Az első századokra tekintve Szent Istvánnak különös bölcsessége, lelki ereje és víziója volt. Fölmérte abban a történelmi szituációban, hogy mi az, ami ennek a népnek a jövőjét biztosítja. Véget vetett a kalandozásoknak, és igazi építkezést kezdett el itthon, annak alapeszményévé pedig a kereszténység elterjesztését tette meg. Igazi bölcsesség volt ez. Nemcsak a földi dolgokat látta, hanem azt a dimenziót, ami az emberi életnek az igazi értékét, súlyát adja. Látjuk a mai világban is, hogy az ember csak a mindennapi élet dimenziójában próbálja megragadni az élet dolgait.
Fiára, Szent Imrére – a hozzá intézett Intelmekben – örökségként hagyta, hogy
amikor a hivatásáról, jövőjéről gondolkodik, első dolog az Istenbe vetett hite legyen, és ahhoz igazodjon.
Mint az ország királya és vezetője, a Szent Korona viselésével és azzal az intézkedésével, hogy országának hitelesítését nem a különböző uralkodóktól kérte, hanem az Egyház fejétől, Szent Péter utódjától, ezzel kifejezve azt az irányt, hogy a támogatást, a segítséget nem emberi hatalmaktól, érdekektől engedi vezetni, hanem Isten törvénye, gondolata szerint. Ezt nekünk is újra és újra az eszünkbe kell vésnünk a mindennapi életünkben.
Ne csak a környezetünktől várjuk az útmutatást, mert akkor ki leszünk téve a különböző veszélyeknek, félrecsúszásoknak. Szent István példája arra figyelmeztet, hogy soha ne felejtsük el, honnan jövünk, és kinek tartozunk felelősséggel.
Szent István király uralkodásának egyik célja volt a népe keresztény hitre térítése, ezért papokat, szerzeteseket hívott az országba, kolostorokat, mintegy fényforrásokat alapított a nép számára, sőt elrendelte, hogy tíz falu építsen legalább egy templomot, hogy a nép a vasárnap megszentelésével az Istennek való szolgálatát kifejezhesse. Ez a gondolat itt Nyíregyházán különösen is megfontolandó, amely templomának fölszentelésére Szent István napján emlékezünk. Ez a templom 120 év óta nemcsak a városnak, de a környékén lakóknak is olyan hely és forrás, ami az Isten jelenlétét mutatja, és az Istenből táplálkozó emberek otthonává válik.
A templom a keresztény ember számára olyan ház, otthon, amely lelki erősítést, táplálékot ad az életünkhöz, minden nap vezetve és fölemelve bennünket, életünket egy természetfölötti dimenzióba, valóságba, ahol nem roskadunk bele az anyagi dolgokba, a világ különböző bajaiba, hanem erőt meríthetünk az értékes életünkhöz.
A templomból árad az isteni tanítás, itt találkozunk az életet adó kegyelmek forrásával, a szentségekkel. De az is fontos, hogy megbecsüljük a templomot. Szent István fölépíttette a templomokat, és előírta a népnek, hogy látogassa azokat. Szent István király műve, a magyar nép keresztény hitre térítése nem ment egyik napról a másikra. Tulajdonképpen a nemzetünk történelme ennek a kettőnek a küzdelme és harca. De a templom mindig erőforrás, emlékeztető, olyan hely és lehetőség, amely megadja ennek a gazdagabb életnek az irányítását.
Amikor hálát adunk ezért a templomért, valójában Szent István útmutatására figyeljünk, és abból merítsünk forrást és energiát a mindennapi élethez.”
Püspök atya beszélt arról a szomorú tapasztalatról is, amely a Covid után szinte általános jelenséggé vált. A járvány alatt bezárták a templomokat, a szentmise közvetítések lehetővé tették, hogy otthonainkból vegyünk részt a liturgiákon, de az emberek nagy része a veszély megszűnésével sem tért vissza a templomokba.
„A templom azonban a közösségünk kifejezője, építője is, és ezért áldozatot kell hoznunk, ott kell lennünk a közösségeinkben, amely együtt fejezi ki hitét, és merít az erőforrásból, amit a templom által nyújt nekünk az Isten.
Szent István és a templom ünnepén ebben az alapvető ragaszkodásban erősödjünk, hogy ez a mi templomunk, érezzük magunkénak, és engedjük, hogy a kisugárzása, kegyelemközvetítő szerepe az életünket befolyásolja és irányítsa. És akkor akármilyen is körülöttünk a világ, érhetik az embert különböző bajok, de ha van egy szikla, egy igazi erőforrás, az számunkra mindig fölemelő lesz” – zárta elmélkedését Bosák Nándor püspök atya.
Fotó: Kardos György, Kovács Ágnes
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
.
