Augusztus 18-án tartotta egyházközségünk a Polgári Nagyboldogasszony-templom búcsúját. A hatalmas, székesegyházi méretekkel rendelkező templomunk szinte teljesen megtelt a polgári és környékbeli hívekkel, hogy közösen adhassunk hálát a Jóistennek, és kérhessük őt, hogy újítsa meg szívünkben a hitet, a reményt és a szeretetet.
A szentmise előtt zenés áhítaton vehettünk részt. Nagy István felvidéki egyházzenész improvizációi és az elmélkedő szövegek Nagyboldogasszonyról és a magyarok Mária-tiszteletéről nagyban segítették a ráhangolódást.
A szentmisén Nagy István és Dékány András György egyházzenészek zenei szolgálata pedig méltó módon emelte az ünnep hangulatát.
„Ha igaz barátot akarsz, Isten szerint barátkozz a szentekkel.” ( Áthoszi Szent Paisziosz )
Főtisztelendő Papp László plébános atya homíliájában kiemelte, Szűz Máriáról beszélni egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert személye emberközeli, és mindenki azonosulni tud vele, viszont épp ebből adódik a nehézség is. Annyi jelzővel, megtisztelő címmel illetjük, hogy mindazok mögül már nehezen sejlik fel Jézus anyjának személyes valósága. Ki is ez a nő, aki központi helyet foglal el a keresztény, azon belül pedig különösen a katolikus hitrendszerben?
László atya három dolgot emelt ki, amit Máriától tanulhatunk: csend, irgalom, hála.
Vajon van-e csend az életünkben? Meg tudjuk-e hallani mások szavát? Meghalljuk-e Isten szavát?
Jézus útja az irgalom útja. Mi képesek vagyunk meglátni a másik fájdalmát, lehajolni hozzá segíteni?
Tudunk-e hálát adni? Felismerjük-e, hogy nem minden jár nekünk, amit kapunk a Jóistentől. Megköszönjük-e neki?
Egyházközségünk igyekezett kimutatni háláját Földes Gábor tiszavasvári plébános atyának, aki az elmúlt három hónapban saját plébániája mellett egyházközségünkben is ellátta a papi feladatokat. Nem csak lelkipásztora lett a pásztor nélkül maradt nyájnak, hanem olyan embert ismerhettünk meg személyében, aki fáradhatatlanul végezte szolgálatát. A polgári egyházközséghez tartozó filiák lelki vezetését is szívügyének tekintette. Gábor atya eddigi élete és papi szolgálata alatt bizonyságot tett arról, hogy a rá bízott tálentumokkal jól gazdálkodott, ezért méltón kapta meg a polgári egyházközség által alapított kitüntetést, a PRO ECCLESIA POLGARIENSIS díjat.
Ünnepi szentmisénk végén felajánlottuk plébániai közösségünket Jézus Szentséges Szívének, és kértük a múlt sebeinek gyógyítását.
„Jézus Szentséges Szíve, minden jó forrása, szeretünk Téged, imádunk Téged, bízunk Benned! Bánjuk minden bűnünket és bocsánatodért esedezünk mindazok bűneiért, akikért most imádkozunk! Felajánljuk Neked ennek a területnek jelenét, múltját, jövőjét, minden lakóját, akik valaha itt éltek, élnek, vagy élni fognak. Neked ajánljuk a szíveinket, tedd azokat alázatosakká, türelmesekké, tisztákká, engedelmessé a Te akaratod iránt!
Add, ó drága Jézus, hogy mi Benned éljünk, Te pedig bennünk! Vezess el minket az életszentségre! Adj nekünk szellemi, lelki és testi egészséget, add áldásodat minden tevékenységünkre és vezess el minket az örök üdvösségre!
Ámen.”
Lukács-Bökő Anna
Fotó: Papp Ágoston
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
