Augusztus 15-én Nagyboldogasszony napját, Szűz Mária elszenderülését és mennybevételét ünnepeljük. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ezen a napon a Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét.
A főpásztor együtt ünnepli Nagyboldogasszony ünnepét a felvidéki magyarsággal, a nyitrai Nagyboldogasszony főbúcsún is, ahol augusztus 17-én, szombaton, a 16:30-tól kezdődő szentmise főcelebránsa és szónoka lesz.
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.” (Lk 1,46-54)
Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházban elhangzott elmélkedésének néhány gondolatát olvashatjuk.
A keresztény örömhír központi gondolata, hogy Isten nem hagyja magára a tőle elszakadt embert, hanem elküldte a Fiát, aki megváltott bennünket.
A megváltás kegyelmét Isten kétféle módon osztotta ki. Az egyik, hogy fölemelte az elesett emberiséget, a másik pedig – mint ahogyan Mária esetében –, nem engedte elesni.
Mária különleges kegyelmet kapott Istentől, hogy mentesült az áteredő bűntől, vagyis a megváltás kegyelmét előre megkapta, még a megváltás beteljesedése, vagyis Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt.
Ez a fontos igazság – amelyet Nagyboldogasszony ünnepe beteljesít –, hogy
az ember Istentől szándékolt sorsa az, hogy eljusson az isteni létbe, hogy Isten szeretetére válaszolva, akaratát fölismerve az életében, azt teljesítve fölvétessen a mennybe.
Mária sírja üres. Láthatjuk ezt Szentföldön a sírja fölé emeltetett templomban. Nem mondjuk, hogy Mária meghalt, hanem, hogy elszenderült: „Dormitio Mariae”.
Mária az élete során végig Isten kegyelmével eltelve élt. Ez volt az, ami az ő személyes döntésén múlt. Az üdvösségünkhöz szükséges kegyelmet mi is, mindannyian a keresztségben megkaptuk, és életünk során megkapjuk Istentől, de a személyes döntésünkön múlik, hogy válaszolunk-e, vagyis elfogadjuk-e azt. Mert
Isten mindannyiunkat kegyelemmel teljesnek akar látni.
Megtörtént a megváltás, és itt a lehetőség, hogy az ember kapcsolatban legyen az Istennel, szeretetére válaszoljon. De ez a lehetőség az emberen múlik, mert az Isten nem veszi el az ember szabad akaratát, nem erőlteti rá a kegyelmet, hanem felkínálja.
Mária imádságát, a Magnificat-ot minden este elimádkozzuk az Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában. Mária így imádkozik: „Nagy dolgokat művel velem a Hatalmas…!” Mi mindannyian elmondhatjuk ezt, hiszen velünk is „nagy dolgokat” szeretne művelni, melynek gyümölcse az üdvösségünk.
Ahogyan Erzsébet méhében felujjongott a magzat, ő maga is átélte a hit örömét: „Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!”
Mi kellene ahhoz, hogy mi is felujjongjunk a hitünkből eredően, örvendezzünk annak, hogy hiszünk, hogy kapcsolatban vagyunk az Istennel? Mi kell ahhoz, hogy a mi életünk vége is mennybemenetel legyen? Mi kell ahhoz, hogy válaszoljunk Istennek erre a végtelen, feltétel nélküli kegyelmére és szeretetére? Csak a mi emberi akaratunkon, döntésünkön múlik.
„Felmagasztalta az alázatosakat.” Minden kor emberének talán a legfőbb bűne, hogy elszakadt Istentől, és ő maga akar Istent játszani: ne szóljon bele Isten az életébe, majd ő hívja, amikor szüksége van az isteni erőre, de egyébként megy a maga feje után.
Az alázat alapfeltétele annak, hogy Isten működni tudjon bennünk.
De az alázat nem alázatoskodás, hanem fölismerem a helyzetemet, belátom, hogy emberségemnek vannak korlátai, gyöngeségeim, hibáim, bűneim vannak, de ha alázatosan elismerem a helyzetem olykor tarthatatlan voltát, ha megtérek, követhetem a nagy szentjeinket, akik szintén emberek voltak, akkor megtapasztalhatom azt, hogy Isten milyen nagy dolgokat tud művelni az én életemben is.
Mária minden bűntől mentes volt, Isten előre megóvta őt a személyes és áteredő bűntől, vagyis nem engedte elesni, bennünket, elesett embereket pedig fölemelt az isteni kegyelem.
Kérjük Máriát, segítsen, hogy ne maradjunk soha elesve, hanem mindig legyen erőnk Istenre figyelni, a kegyelemmel együttműködve fölkelni, újrakezdeni, hogy aztán az életünk valóban mennybemenetel legyen, és megtapasztaljuk, hogy milyen nagy dolgot művelt velünk és rajtunk keresztül is az Isten, milyen csodák, a szeretet csodái valósulhatnak meg az életünkben.
A keresztény ember ősi meggyőződése, hogy Mária a pártfogónk, példaképünk, segítőnk, de nekünk, magyaroknak különösen is az. A világegyházban holnap ünneplik Szent István királyt, mi pedig augusztus 20-án, aki a világtörténelemben először ajánlott föl egy népet Mária oltalmába. A portugálok büszkén mondják, hogy ők a második nemzet, akiket felajánlottak Mária pártfogásába, de mindig hozzáteszik, hogy a magyarok voltak az elsők.
Nem verseny ez. Egy anyának sok gyermeke lehet és bár különböznek, mindegyiket ugyanolyan feltétel nélküli szeretettel szereti.
Nekünk, magyaroknak különleges kegyelem adatott, hogy az ezeréves történelmünk során ráfigyelünk Máriára, pártfogónknak, Nagyasszonyunknak tartjuk őt, és sokszor kérjük, imádkozzuk: „Magyarországról, édes hazánkról ne feledkezzél el szegény magyarokról!” Ez az ősi imádság, ősi meggyőződéses tapasztalat, hogy odafordulhatunk Máriához, aki segít befogadni Isten kegyelmét. Ez legyen a mai napunknak is az imádsága, kérése, könyörgése.
Mária nem Isten, ő valóságos ember, aki különleges kegyelmet kapott, és segít bennünket, hogy emberségünk az élet teljességére jusson Isten kegyelme által. Ámen.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
