Szentírási részek:
Olvasmány: Péld 9,1-6 – A Bölcsesség étellel és itallal várja vendégeit…
Szentlecke: Ef 5,15-20 – Adjatok hálát mindig mindenért…
Evangélium: Jn 6,51-58 – Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne…
Kedves Testvérek!
Közeledünk augusztus 20-hoz, ami számunkra, magyarok számára Szent István államalapító királyunk mellett az új kenyér ünnepe is. A vasárnapi szentmisék igeliturgiájában folytatódik az Élet Kenyeréről szóló tanítás, amely mondhatjuk azt, hogy ezen a vasárnapon éri el csúcspontját.
A Példabeszédek könyvéből elhangzott olvasmány ma is az Élet Kenyerének ószövetségi előkészítéséről szólt. Az örök isteni Bölcsesség, aki valójában az eljövendő Messiás, lakomát készít és hívja az embereket: „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a boromból! Hagyjatok fel a dőreséggel, járjatok az értelem útján, és élni fogtok.”
A ma elhangzott evangéliumi részlet az Eucharisztia alapítását tartalmazta. János apostol csak említi az utolsó vacsorát, amely közben Jézus megmossa apostolai lábát, de az Eucharisztia alapításáról ott már Jézus nem beszél, de az elhangzó beszédek – maradjatok meg szeretetemben… (Jn 15,9), én vagyok a szőlőtő… (Jn 15,4) teljesen összhangban vannak a ma elhangzott beszéddel: „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne”.
Az egymást szeretőknek ez az egymásban élése, az Eucharisztikus Krisztussal való kapcsolatunk egyik legszebb „képe”. Őt esszük és benne maradunk, nem birtokoljuk, hanem benne élünk. Őt esszük, és ő bennünk marad, nem birtokol bennünket, hanem bennünk él, és általunk akar éltetni másokat, így akarja, hogy „cselekedjük” az ő életét.
Pál apostol, aki megértette Krisztus titkát, a görögöknek így beszél Istenről és Jézus Krisztusról: „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Az efezusiakkal együtt minket is arra biztat, hogy énekeljünk és ujjongjunk szívből az Úrnak. Adjunk hálát mindig, mindenért, Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának. Ma is erre a hálaadásra jöttünk, hogy megköszönjük a mennyei Atyának, hogy nekünk adta Jézust, aki gondoskodott arról, hogy immár több mint két évezrede vehetjük és ehetjük őt, akár naponta is a szent Eucharisztiában. Sőt nemcsak vehetjük és ehetjük, hanem „cselekedhetjük”, adhatjuk őt, akiben élünk, és aki bennünk marad. Most is erre készülünk, hogy ezt cselekedjük a szentmise áldozati részében.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
