Szentírási részek:
Olvasmány: 1Kir 19,4-8 – Illés az angyaltól kapott kenyérrel elért az Isten hegyéig…
Szentlecke: Ef 4,30-5,2 – Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket…
Evangélium: Jn 6,41-51 – Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él…
Kedves Testvérek!
Mielőtt a ma elhangzott szentírási részek üzenetének kifejtésébe kezdenék, szeretném javasolni mindenki számára, hogy rendszeresen olvassa a Szentírást. Az olvasáshoz egy egyszerű módszert is javaslok. A Biblia, az írott kinyilatkoztatás. Ez pedig azt jelenti, hogy az Isten mutatkozik be nekünk a Bibliában. A Szentlélektől vezetett szent írók által kimondja nekünk önmagát, önmagával, áldásával, kegyelmével ajándékoz meg bennünket. Az ember pedig, amikor ajándékot kap, megköszöni, hálát ad érte. Az egyszerű olvasási módszer a következő: Addig olvasom a Szentírást, amíg felismerem, hogy az Istentől most valamit kaptam. Azt a részt, amiben ezt felismertem, újra olvasom, és hálát adok érte, akár egész nap hordozom magamban azt, hogy Istentől ajándékot kaptam. Ezzel a módszerrel nézzük ma az elhangzott szentírási részeket.
Az olvasmányban Illés prófétáról hallottunk, aki a Kármel hegyén látványos győzelmet aratott a pogány papok felett, és győzelmi mámorában lemészároltatta valamennyit. Ezzel kiváltotta a bálványkultusz pártfogójának, Jezabel királynénak haragját, amely elől menekülni kényszerül. A pusztában kitör belőle a méltatlankodás: Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! A halálát kívánja. Eddig tartott Illés lelki állapotának bemutatása, és itt kezdődik Isten bemutatkozása. A keserűségében halálos álomba menekülő prófétát megérinti az Úr angyala, kenyeret és vizet kap, és meghívást az Úrral való találkozásra.
Illés bemutatott lelki állapotában magunkra ismerhetünk. Mi is gyakran duzzogunk, méltatlankodunk a bennünket ért kellemetlenségek miatt, és olykor az ellenünk támadók vesztét kívánjuk. Nem gondolunk arra, hogy éppen így akar előkészíteni bennünket az Úr a vele való találkozásra. Ha ezt felismerjük, feltör szívünkből a hála, hogy heti, napi duzzogásaink után a templomba érkezve az Élet Kenyerét és az Élet Vizét kínálja nekünk az Úr, amelyből erőt merítve eljuthatunk az Isten hegyéig, a vele való személyes találkozásig.
Az evangélium elején ugyancsak egy zúgolódó csoportot láttunk. Duzzogtak Jézus ellen, mert égből alászállott kenyérnek mondta magát. A duzzogó Izrael pusztai vándorlása során kapott manna, és a duzzogva pusztába menekülő Illésnek adott kenyér annak az égből alászállott élő kenyérnek az előképe, amelyet duzzogásaink ellenére Jézus kínál nekünk. Minden szentmisében ezért az élő Kenyérért, ezzel az élő Kenyérrel, az Eucharisztiával adunk hálát. Hálát adunk az Atya vonzásáért, hálát adunk azért, hogy személyes földi életünk és az Egyház hosszú történelmi zarándokútján ebből a Kenyérből erőt merítve eljuthatunk a mennyei dicsőségbe, a Bárány lakomájára.
Erre a hosszú útra ad eligazítást az elhangzott Efezusi levél részlet is: „Legyetek Jézus követői, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk Istennek jó illatú áldozati adományként” (Echarisztiaként).
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
