Van idő! – hangsúlyozta Fra Marinko Sakota OFM – Medjugorje korábbi plébánosa – magyar csoportunknak július elején tartott lelkigyakorlatán Medjugorjéban. Marinko atya az egyhetes ima, csönd, kenyéren és vízen való böjt szemináriumot kegyelmi időnek nevezte, amely alkalmas arra, hogy csak az Istennel való kapcsolatunkra és a Szűzanyára figyeljünk. A ferences szerzetes a Szűzanya azon üzenetét is idézte, hogy a földön eltöltött idő kegyelmi idő, amely arra szolgál, hogy „rendezzük a sorainkat a Jóistennel. Amit most elmulasztunk, azt már többé nem tudjuk jóvátenni.”
Az egyhetes belső, lelki utazáson folyamatos szentségimádás és ima, napi két szentmise, két előadás és teljes szilencium töltötte ki a hetünket, hogy Istennel és önmagukkal egy valódi, meghitt párbeszéd ajándékával, küldetésünkben megerősödve térhessünk haza. Természetesen ezen a héten a Jelenések hegyén a rózsafüzér imádkozása, valamint a Krizsevác-hegyén a keresztút imádkozása is a lelkigyakorlat része volt, valamint a Medjugorje szabadtéri oltáránál a több ezer hívővel együtt közös rózsafüzér imádkozás, szentmise, szentségimádás, vagy kereszthódolat is.
Medjugorje ma a világ egyik legjelentősebb imahelye, megtérési helyszíne, emberek milliói, családok, fiatalok zarándokolnak ide a testi-lelki gyógyulás reményében. A papok, fiatalok körében is népszerű az augusztus első hetében zajló Nemzetközi Ifjúsági Találkozó, a Mladifest, amelyen Ferenc pápa is köszöntötte üzenetében az idén 80 országból érkező fiatalokat.
Medjugorjéban jelen van a Szentszék különleges küldöttje is, Aldo Cavalli érsek, aki Medjugorje apostoli vizitátora. Az érsek atyával a magyar csoport is személyesen találkozhatott az elmúlt évben. Medjugorje a hivatások tekintetében is igen termékeny föld, a jelenések kezdete (43 éve) óta több száz papi és szerzetesi hivatás született itt.
Medjugorje Mária iskolája. A Szűzanya a szívvel való imára, szentségimádásra, gyónásra, böjtre és a szentmise szívvel való ünneplésére tanít. A böjt különösen is fontos ezen a helyen. A böjtös szemináriumot még Slavko Barbaric OFM (1946-2000) indította el Medjugorjéban. (Slavko atyát egy évvel a jelenések kezdete után, 1982-ben helyezték a medjugorjei plébániára, és haláláig ott szolgált.)
Slavko atyának A böjt című füzetében olvashatjuk, hogy a Szűzanya azért választotta Medjugorjét a jelenések helyszíneként, mert ott nagy hitet talált. Medjugorje nevének jelentése: hegyek között. Lakói igen nehéz körülmények között éltek, szinte a mindennapi betevőért küzdöttek kemény, mezőgazdasági munkát végezve. Nehéz, küzdelmes életük gyümölcse volt a gondviselő Istenbe vetett hitük. Medjugorjéban már a jelenések előtt szigorúbb böjtöt tartottak a Katolikus Egyház által előírt böjthöz (nagypéntek, hamvazószerda) képest, amely a ferences lelkiség hatásának is köszönhető. Sokan böjtölnek ma is keddenként (Szent Antal napján), tizenkét napot Mária mennybevitele, a nagy ünnepek előtt és nagyböjtben. De régebben komolyan böjtöltek nyáron is a kemény mezei munkák előtt.
A böjtölésben a hangsúly nem a lemondáson van, hanem a választáson.
A böjtben az ember a kenyeret és a vizet választja – a Szűzanya kérésére –, a két alaptáplálékot, amellyel túlélhetünk egy időszakot. A kenyér a szeretet jele is, hiszen Jézus Krisztus a kenyeret és a bort változtatta át Eucharisztiává, az ő testévé és vérévé.
A Szűzanya arra bátorít bennünket, hogy mindent szívvel tegyünk! Az alábbiakban Fra Marinko Sakota OFM atya a lelkigyakorlaton elhangzott néhány gondolatát tesszük közzé.
Szívvel böjtöljünk!
Mi az én táplálékom, mire támaszkodom az életemben? Jézus azt szeretné, ha belőle táplálkoznék, a részszemmé válna. Ő a lényünk mélyére, a szívünkbe akar költözni. A böjt megerősíti lelkünket, hitünket. Ha jól lakunk, akkor biztonságban érezzük magunkat, viszont ha böjtölünk, akkor tudatosan lépünk a bizonytalanságba. Mi jelenti az én biztonságomat? „A böjt során megértjük, hogy nem az anyagi javaktól függünk, hanem Istentől. Ez olyan függés, amely nem rabbá, hanem szabaddá tesz bennünket. Az ima minősége is javul, ha közben böjtölünk.
Sokszor nem az a baj, hogy nincs időnk imádkozni, hanem, hogy nincs vágy a szívünkben Isten után.
A böjt során ismerjük meg valódi önmagunkat, és a bennünket körülvevő valóságot.” (Slavko atya: A böjt)
Szívvel imádkozzunk!
„Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta.” (Lk 10,41) Az ételnél is fontosabb a baráttal való találkozás. Mária minden mást félretesz. Leül és hallgatja Jézust. Jézus találkozni szeretne velünk, hogy beengedjük őt a szívünkbe. Zakeusnak mondja:
„Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom” (Lk 19,5), vagyis szállj le a fejedből a szívedbe.
Jézusnak a szívünk a fontos. Mária szíve Jézusnál van. Hol van a mi szívünk?
Márta szíve nincs teljesen Jézusnál. A szentmisén teljes szívvel kell jelen lenni. Ahol a kincsed, ott a szíved. A szívvel való ima úgy kezdődik, hogy ki kell lépni a gondolatokból és a szívben, vagyis a jelenben kell lenni, és akkor „A szív bőségéből szól a száj” (Lk 6,45). Gondolkodjunk a szívünkkel!”
Szívvel olvassuk a Szentírást!
A Szűzanya arra hív, hogy olvassuk a Szentírást. Isten Igéje legyen a mi legfőbb táplálékunk! Isten Igéjére időt kell szentelni. Jézus, amikor tanított, először leült.
Időt kell szánnunk az Igére, hogy rátaláljunk a szövegben rejlő mélységre. Ebben a szántóföldben kincs rejtezik.
Fontos, hogy megnyissuk a szívünket arra, amit Jézus mond, mert az ránk vonatkozik, fel kell ismernem benne önmagamat. Akinek nem volt menyegzős ruhája, az nem akart változást. Jézusnak az a fontos, hogy lássuk önmagunkat, felismerjük a bűnt. Amikor látom a bűnömet, megnyílik a szívem Isten szeretetére. Szívvel hallgassuk, olvassuk a Szentírást! Nemcsak az Isten igéje a fontos, hanem az én szívem is. Éppen ezért kell böjtölni hetente legalább egy napot radikálisan, mert a böjt segít, hogy máshogy lássam a dolgokat. Meg kell változtatnunk a szívünket, és akkor minden megváltozik.
Minden esetben meg kell bocsátanunk?
Hogyan reagáljunk az igazságtalanságra? Minden esetben meg kell bocsátanunk? Mondhatjuk-e annak az asszonynak, akit megerőszakoltak, hogy bocsásson meg? Mi a megbocsátás?
Isten megbocsát nekünk, mert irgalmas az ő szíve, szeretete. Ez az, amit Blaise Pascal filozófus mond:
„A szívnek megvannak a maga érvei, amelyet az értelem nem ismer.”
Horváth nyelven a megbocsátás szó azt jelenti, hogy elengedni, szabaddá tenni, ajándékozni. Szabadságot ajándékozok annak, aki vétett ellenem. Elengedlek. Ha valaki megsért, megbánt, akkor nem vagyok szabad, megsebződök, és ez az ellenállásunk emberi, normális. Különböző érzelmekkel védekezünk: harag, a bosszú gondolata kerít hatalmába.
Ha nem bocsátunk meg, akkor tovább visszük a szenvedést, tovább hordozzuk a sértést. Megengedhetjük ezt önmagunknak? Nem, mert a gonosz ekkor kezd el bennünket használni.
Ekkor kezd el terjedni bennünk a rossz. A „vérbosszú” nemzedékeken át öröklődhet.
Amikor Jézus meghív a megbocsátásra, akkor szabadságra hív. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok …! Én megnyugvást adok nektek. …” (Mt 11,28), tanuljatok tőlem és szabadok lesztek.
Amikor szabadok vagyunk, világosan gondolkodunk.
Az, ami a szívemben van, hatással van a gondolkodásomra, a döntésemre. Ha a gyűlölet alakít, irányít, akkor nem vagyok szabad. Ha még mindig gyűlölöm azt, aki megsebzett, akkor még mindig az ő foglya vagyok. Így imádkozzunk: Uram, adj nekem szeretetet az ellenségem iránt is! – és megváltozik, szabaddá válik a szívünk. Ez a kulcs! Engedjük az Úrnak, hogy átváltoztassa a szívünket!
A Szűzanya kér bennünket, hogy imádkozzunk a szeretetért. A szeretet meggyógyítja a szívet. A megbocsátás nem könnyű, de lehetséges, ez a szív gyógyulásának a folyamata. Nem elég a döntés.
Mi nem az igazságtalanságot bocsátjuk meg, mert a rossz, az rossz. „Miért ütsz engem?” (Jn 18,23) – kérdezi Jézus.
A megbocsátás nem az igazságtalanság megbocsátása, hanem a szívem szabadsága, felszabadítása.
A kiengesztelődés pedig az, amikor kezet nyújtok a másiknak. Lehet, hogy nem tudok kiengesztelődni vele, de meg tudok neki bocsátani, be tudok lépni a szív szabadságának folyamatába.
„Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!” (Mt 5,39) Mit jelent ez?
Aki megüt valakit, az a másik bal arcát üti meg először. A jobb arc megütése olyan, mint egy legyintés, ez pedig a megaláztatás jele. Ha ez megtörténik, tartsd oda a bal arcodat, mondja Jézus. Mit akar ezzel mondani? Azt, hogy mi passzívak legyünk, hagyjuk, hogy megalázzanak? Jézus minden erőszak ellen van. „Miért ütsz engem?” (Jn 18,23) – kérdezte Jézus a kihallgatásakor, és amikor le akarták taszítani a mélybe, eltűnt előlük (Ld. Lk 4,29.). Mi a helyes viselkedés tehát?
Jézus nem akar erőszakot, azt szeretné, ha mi szabadok lennénk. Aki megüti a jobb arcodat, megaláz téged, normális, hogy meg akarod védeni magadat. Az nem lenne normális, ha hagynád, hogy csak üssön. Ha valaki megsért, akkor zaklatottá válsz.
Jézus azt szeretné, ha szabadok lennénk, hogy tudjunk választani. Ne engedjük, hogy a rossz, a gonoszság azt tegyen velünk, amit akar.
Ne passzív legyek, hanem ne engedjem meg a gonoszságnak, hogy azt tegyen velem, amit akar: szemet szemért…
Jézus szabadságot akar bennem, hogy tudjak választani, ki tudjam mondani azt, hogy nem akarok úgy tenni, ahogyan te.
Fordítsd oda a másik arcodat, és ez a választás a szabadságot jelenti.
Szabad vagyok az erőszaktól, hogy a gonoszság ne használhasson ki, hanem ki tudjam mondani, hogy nem akarom. „S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!” (Mt 5,41) Maradj szabad, hogy tudj választani. Nem kényszeríthetnek! A szabad embert soha sem tehetik rabbá. A szabad ember a börtönben is szabad.
Szent Maximilian Kolbe Auswitzban az életét adta a rabtársáért. Ez a szabadság. A szabadság azt jelenti, hogy választok, és a jót választom. Ha a rosszat választom, már nem vagyok szabad, mert a gonosz hatása alá kerülök. Csak akkor vagyok szabad, ha a jót választom.
Amikor gyűlölet, gúnyolódás vesz körül, nekem nem kell úgy viszonyulnom a többiekhez, mint ők hozzám. Ha belsőleg szabad vagyok, másként fogok reagálni. Nem engedem, hogy a gonosz felhasználjon saját céljaira.
Jézus életével példát ad nekünk erre, megmutatta, elénk helyezte Isten szeretetét, szabadságát. Ha ezt elfogadjuk, akkor meg fogjuk érteni, hogy nem a gyengeség jele odatartani a másik arcomat is annak, aki megüti a jobb arcomat, hanem az erő jele. Mert gyenge az, aki megengedi, hogy a gonosz legyőzze és használja őt, és erős az, aki legyőzi a rosszat.
A magyar csoport lelkigyakorlatát szervezte és tolmácsolta: Sarnyai Andrea
Kovács Ágnes – Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
