Szentírási részek:
Olvasmány: Kiv 16,2-4. 12-15 – Íme, én kenyeret hullatok nektek az égből…
Szentlecke: Ef 4,17. 20-24 – Öltsétek magatokra az új embert…
Evangélium: Jn 6,24-35 – Én vagyok az élet kenyere…
Kedves Testvérek
Az elmúlt vasárnap igeliturgiájának az volt a fő üzenete, hogy Isten közreműködésünkkel táplál minket. A mai és a következő vasárnapi szentírási részek üzenete azt emeli ki, hogy Isten közvetlenül és a mi közreműködésünkkel is önmagával, a saját létének közlésével éltet (táplál) minket.
Az olvasmány az Eucharisztia ószövetségi előképéről szólt. Ezt nem az Egyház magyarázta bele az ószövetségi manna csodába, hanem amint hallottuk az evangéliumban, maga Jézus hivatkozott rá, hogy a mennyei Atya adta az égből a mannát, és adja most az igazi égi kenyeret, aki nem más, mint maga Jézus Krisztus. Aki hozzá megy, többé nem éhezik, és aki benne hisz, soha nem szomjazik.
Elgondolkodtató lehet a számunkra, ha összehasonlítjuk, hogyan fogadta a választott nép a mannát, és hogyan fogadták az emberek az Élet Kenyeréről szóló tanítást. Az éhség miatti zúgolódásra válaszul kapták az égi kenyeret, de amikor megkapják, nem ismerik föl, hogy mi az. Mózesnek kell kijelentenie: ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. Később azt olvashatjuk, hogy a választott nép unni kezdte a manna étket, és újra csak az egyiptomi húsos fazekakat emlegeti.
Amikor Jézus az éhségtől elalélt tömeget látja, megesik rajta a szíve és csodálatos módon kielégíti az emberek testi éhségét, így akarja felkelteni bennük az éhséget az igazi égi kenyérre. A testi tápláléknak örülnek, ezért keresik Jézust, de még nem tudják, ki ez, és sokan eltávolodnak tőle.
Testvérek! Mi már a több mint 2000 éves Egyház mai tagjaiként, az ó-, és újszövetségi Szentírás és egyházunk tanításának ismeretében hallgatjuk ezeket a szentírási részeket, és veszünk részt az Élet Kenyerének ünneplésében. Amikor felnézünk az áldoztató által szemünk elé tartott Eucharisztiára, és halljuk a tömör hitvallást: „Krisztus Teste!„, akkor őszinte hitvallásként mondjuk rá az „Áment”? Vagy bennünk is sokszor az a kérdés merül föl, mint a választott nép tagjaiban a manna láttán, hogy „mi ez”?
Bennünket is sürget Pál apostol, mint az efezusiakat, hogy újuljunk meg lélekben és érzéseinkben, öltsük magunkra az új embert, aki az Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény. Mi, akik nap, mint nap fáradságos munkával igyekszünk biztosítani a magunk és szeretteink számára a testi táplálékot, ne feledkezzünk meg arról a küldetésünkről, hogy felkeltsük az éhséget az Élet Kenyere után is. A szentáldozás ne legyen a megdicsőült Krisztus „újra temetése” bennünk, hanem Krisztus Testeként, az Élet Kenyereként legyünk jelen ebben a világban, teljesítve Krisztus utolsó vacsorán adott parancsát: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Fotó: romkat.ro
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
