A debreceni Szent Anna Főplébániáról tizennégy fiatal és két kísérő hétnapos zarándoktáborban vett részt július 13-19 között. A résztvevők Tihany és Pannonhalma között zarándokoltak gyalogosan összesen 113 km-t, nagyrészt a Szent Jakab zarándokút nyomvonalát követve.
Az útvonal három bencés kolostort is érintett: Tihany – Bakonybél – Pannonhalma, ahol lehetőség volt bencés szerzetesekkel találkozni, beszélgetni. A zarándoktábor lelki íve Szent Benedek életéhez kapcsolódott.
A fiatalok az első estén megfogalmazták, hogy kiért vagy miért ajánlják fel zarándoklatukat, mert hiszen a zarándok a lábával imádkozik. A napi csendszakaszban közelebb kerültek önmagukhoz és Istenhez, kiszakadhattak a hétköznapi rutinból, megérezték a természetben a nyugalmat és a csendet. Az emmauszi beszélgetésekben adott témáról pedig megosztották egymással véleményüket, élményeiket.
A napok során a csoport összetartó közösséggé formálódott. Közösen készítették el a zarándokkeresztet, amire minden nap útközben friss virágot szedtek. Közösen imádkoztak, sokat énekeltek és táncoltak. Egymás terhét a szó szoros értelmében is hordozták.
Bárhol töltöttük az éjszakát, mindenhol meleg szívvel fogadtak minket. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, minden reggeli és vacsora ízletes és változatos volt csupa finomságokkal. Az úti csomagjaink is tele voltak többféle csemegével, mindig bőven jóllaktunk. (Szemes Emília és Széll Kinga)
Hiszem, hogy az Isten legtöbbször emberek által, s a megélt pillanatokkal akar szólni hozzánk. Ez időszak megtanított arra, hogy elfáradni lehet, de feladni sosem! (Lengyel Angéla)
Az esti megosztó körben össze tudtuk foglalni az aznapi történéseket és számos kreatív feladatot is kaptunk, ami még izgalmasabbá tette a beszélgetéseinket. (Széll Kinga)
Lehetséges, hogy először azt gondoljuk, hogy „úgyis csak menni fogunk rengeteget és unalmas lesz”, de tévedés. Mindennek egy jó közösség az alapja, és bármilyen közösségben találhatunk barátokat, akikkel, bár nem fogunk napi szinten beszélgetni, mégis tudjuk, hogy számíthatunk rájuk. (Bot Mara Veronika)
Az utolsó napon nekem is lehetőségem adódott vinni a zarándokkeresztet. Felemelő érzés volt, erőt adott, sokkal lendületesebben haladtam. (Lengyel Angéla)
Nekem a legjobb barátom ajánlotta ezt a lehetőséget. Amikor meghallottam, elvette a kedvem a sok-sok kilométer és az otthontól való hosszú távolság. Azonban láttam, hogy a barátom számít rám, így hát igent mondtam a felkérésre.
Az első napig tartottam az egésztől, de amikor elindultunk, elmúltak a félelmeim. Az elkövetkezendő napokban rájöttem, hogy nem is olyan fárasztó. Az elején a visszahúzódó természetem miatt a közösségnek sem örültem igazán, de a nagyszerű társaságba, amibe becsöppentem, gyorsan sikerült levetkőzni a gátlásaimat. Sokat nevettünk, szórakoztunk és folyamatosan támogattuk egymást. Ki kell még emelnem, hogy ehhez szükség volt a páratan türelmű, és kitartású vezetőkre, akik elképesztő lelki erővel vezették a csapatot és nagyszerű programokat szervezetek nekünk. Az útvonal a napos részeken fárasztó volt ugyan, de az erdős részeken kifejezetten szépnek és kalandosnak bizonyult. Amikor az utunk végén megpillantottuk Pannonhalmát, akkor szerintem az egész csapat büszke volt magára és egymásra.
Kedves Olvasó, ha Te is bevállalod ezt a zarándoklatot, és neked is minden így összejön, akkor garantáltan jól fogsz szórakozni, és testben, lélekben megerősödve, a „Megcsináltam!” büszkeséggel térhetsz majd haza. (Tóth Péter Ákos)
,,Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40. 30-31.)
Gyarmatiné Komolai Marica és Zeleznik Erika hitoktatók
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye
