„Szent László király
Néped téged áld,
csapatunk vezérled.”
Harsogták az indulót Mátészalkán a táborozók a Szent József Közösségi Házban. A mennyei Atya kegyelméből idén is sikerült megrendezni a már hagyományossá vált plébániai napközis hittantábort július 22-26-ig. A szervezők Zeleznik Erika, Farkasné Papp Marianna és Czibere Attiláné voltak.
Témánk Szent László, egyházmegyénk védőszentje volt. A középpontban lovagkirályunk életének fontosabb eseményei, elsősorban egyházszervező tevékenységei, valamint a nevéhez fűződő mondák és legendák álltak. Természetesen a hitéleti nevelésen túl az önfeledt játéknak, valamint az alkotás örömének is teret engedtünk. Arra törekedtünk, hogy a gyermekek lélekben növekedjenek, Szent László példája által formálódjon személyiségük.
Külön öröm számunkra, hogy vannak olyan gyerekek, akik évről évre visszatérnek hozzánk. Megható volt látni, hogy milyen szeretettel fogadták az új társakat. Mindannyian megérezhették a közösség erejét, az együttlét örömét.
Amikor a programtervet készítettük, fontosnak tartottuk, hogy olyan helyiség fogadja a gyermekeket, amely közelebb hozza őket Szent László király korához.
Dr. Bálint Albertné, a Széchenyi István Katolikus köznevelési intézmény rajz szakos pedagógusa volt a segítségünkre. Korhű berendezéssel, kreatív dekorációkkal, hatalmas kapuval lovagteremmé alakította át a nagytermet. A gyerekek ide betérve egyből hatása alá kerültek a helynek, az általa közvetített szellemiségnek. Mindezt változatos programokkal igyekeztünk tovább fokozni.
Megalkottuk és megtanultuk a tábori indulót. A témához kapcsolódva pajzs formájú névjegyet készítettünk, jelképet festettünk a tábori zászlóra. Mindenki Szent Lászlóvá válhatott, amikor magára öltötte a koronát, a palástot, a pajzsot és a kardot.
Isten atlétájának életéről hangzottak el érdekességek. Minden alkalommal egy-egy monda feldolgozásával ismertük meg jobban államgyarapítónk személyiségét.
Sziklahitű királyunk legendáinak csodálatos világába gyakran Szőr Manó kalauzolt el minket, aki vicces, bátor, okos karakterével könnyen érthetővé tette a gyermekek számára a történetek mondanivalóját.
Ahogyan egykor a katonák, mi is megkerestük, összeszedtük királyunk pénzét, majd „pénzverdénkben” új külsőt adtunk neki.
Gyarmatiné Komolai Marica hitoktató érkezett hozzánk, aki hősi zeneszerszámával énekeket tanított az „ifjú lovagoknak”, akiket a lovagi élet rejtelmeibe is beavattunk, valamint a hősi erényeket is felmutattuk számukra, mielőtt „lovaggá ütöttük” volna őket.
A kis vitézek megismerhették példaképük hermáját, majd „ötvösműhelybe” vonultak, ahol nyakláncot készítettek az ereklyetartót ábrázoló medállal. Másoló szerzetesek módjára még kódexeket is készítettek a megismert mondák, legendák alapján.
Megismertük a nép hősének csodálatos táltos lovát, Szöget. El is készítettük kegyelmes vezérünk csipeszes lovasszobrát.
Szent László fája nyomán közösen elkészítettük saját életünk fáját. Megismertük uralkodónk gyógyító erejű füvét. Képzeletben nyomába is eredtünk, menet közben felfedeztünk sokféle gyógy- és fűszernövényt. Párhuzamot vontunk köztük és az emberek között. Sok hasonlóságra derült fény. Megállapítottuk, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk, egyediek és sokfélék. Van, aki ebben jó, van, aki abban. Néha túl soknak éreznek, néha kevésnek bizonyulunk. Alaposan meg kell minket ismerni, hogy felszínre kerüljenek értékeink.
Az „erdei túra” után éhes harcosainkat Szent László asztalához invitáltuk. Beszélgettünk arról, hogy milyen ételeket ettek, mivel fűszerezték azokat. Elemeztük a kor étkezési szokásait. Mindenki minden érzékszervét igénybe vehette. Megtapinthatta, megszagolhatta a fűszer- és gyógynövényeket. Megízlelhette a kenyeret, a különféle zöldségeket, gyümölcsöket, amelyeket Szent László idejében is fogyaszthattak az emberek.
Megemlítettük, hogy a görögkatolikus templomokban Keresztelő János születésének ünnepén (06.24.) gyógynövényeket áldanak és szentelnek meg. A szorgos asszonyok által összegyűjtött növények Isten „pazarló szeretetét” hirdetik. Szóba került az is, hogy mekkora becsben tartották őket az emberek, hiszen kegyes uralkodónk idejében orvosságok hiányában még csupán ezek jelentettek gyógyírt például egy csata után a sebekre.
Még vasparipára is felugrottunk, hogy megtekintsünk egy középkori várkastélyt (Báthori Várkastély és Panoptikum) Nyírbátorban. Útközben folyamatosan harsogtuk az indulót, majd hálát adtunk a győzedelmes hét programjaiért.
Betértünk a Református Műemlék Templomba is. A várostörténeti sétányon betekintést nyerhettünk Nyírbátor történelmébe, amely bőven adott otthont hős vitézeknek.
Az utolsó napon szentmisén adtunk hálát az együtt töltött napokért Istennek. Megható üzeneteket küldtek egymásnak a gyerekek a tábori imakönyvükbe. Megbeszéltük, kinek mi tetszett a legjobban, kire milyen hatással volt ez a tábor, milyen útravalót visz magával ebből a néhány napból, milyen elképzelései vannak a jövő évi táborral kapcsolatban.
Köszönjük mindenkinek, aki részvételével, munkájával, vagy bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy sikeres legyen a rendezvényünk!
Bízunk benne, hogy az átélt lelki élmények közelebb vitték a gyermekeket Istenhez, egymáshoz, valamint erőt meríthetnek belőlük a nehezebb időszakokban, és megtartják őket Isten tenyerén.
Reméljük sokáig cseng fülükbe az indulónk, és irányt ad az életüknek.
Szent László király
néped téged áld,
csapatunk vezérled.
Szelíd és kegyes,
csodákkal teljes
az egész életed.
Adj szelíd hitet,
szerető szívet,
hogy téged kövessünk!
Légy a szószólónk,
a közbenjárónk,
könyörögj érettünk!
Amit munkáltál,
amit gondoltál,
mind példa előttünk.
Hűen követünk,
sok jót cselekszünk,
Istennel légy velünk!
(Érik a szőlő dallamára)
Farkasné Papp Marianna
római katolikus hittanár
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye