Szent Joachim és Szent Anna ünnepén, július 26-án a debreceni Szent Anna-székesegyház védőszentjének közbenjárását kérték a templom búcsúján. A szentmise szónoka Juhász Ferenc pasztorális helynök, miskolc-mindszenti plébános volt. Az ünnepi szentmisén jelen volt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa; Németh István püspöki titkár, Fodor András nyugalmazott püspöki helynök, plébános; Varga Lóránd, Demecser plébániai kormányzója; Mike Ervin, a székesegyház káplánja, valamint az egyházközség akolitusai, hívei.
A templombúcsúra a hívek Szent Anna-ima-kilenceddel, a betegek szentségének felvételével készültek, valamint Krakomperger Zoltán atya prédikációsorozatában – az Imádság évére tekintve – a különböző imaformákra mutatott rá.
„Ha az ember életét egy napba sűrítenénk, és ezt egy animációs filmen lejátszanánk, akkor a hajnal a várandóságnak, a reggel a születésnek, a délelőtt az ifjúságnak, a délidő a felnőttkornak, a délután a nagyszülői kornak, a naplemente pedig az öregkornak, az élet elmúlásának az ideje lenne. Mint ahogyan minden napszak más és más, úgy minden életszakaszban különböző perspektívából tekintünk ugyanarra a dologra, a világra, minden életkorhoz tartozik egy élethelyzet, családban betöltött szerep” – kezdte elmélkedését Juhász Ferenc atya.
„Ezen a napon Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezve a nagymamákra is tekintünk. Különös tisztelet és öröm lehet ennek az egyházközségnek a nagymamái szívében, és jó lehet itt nagymamának lenni, mert az esztendő egy napján értük imádkozunk, és mutatjuk be a szentmisét” – fogalmazott az Egri Főegyházmegye helynöke, majd a Szentatya négy évvel ezelőtt meghirdetett nagyszülők és idősek világnapjára mutatott, amelyet a pápa a Szent Joachim és Szent Anna ünnepéhez közel eső vasárnapra jelölt ki. Juhász Ferenc atya gondolataiban kapcsolódott Ferenc pápának az idei világnapra írt üzenetéhez, és mint mondta, a kissé borongós kép szíven üti az embert, mert a Szentatya valójában magát a valóságot írja le a magányos idős emberről szólva:
„Ennek a magánynak számos oka van: sok országban, különösen a legszegényebbekben, az idősek azért maradnak egyedül, mert gyermekeik kénytelenek kivándorolni. Vagy gondolhatunk a sok háborús konfliktusra: hány idős ember marad egyedül, mert a férfiaknak – fiataloknak és felnőtteknek – harcolniuk kell, a nők pedig, különösen a kisgyermekes édesanyák, elhagyják az országot, hogy biztonságot nyújtsanak gyermekeiknek. A háború által elpusztított városokban és falvakban sok idős ember marad egyedül az élet egyetlen jeleként olyan területeken, ahol az elhagyatottság és a halál uralkodik. Aztán a világ más tájain egyes helyi kultúrákban mélyen gyökerezik egy olyan tévhit, mely ellenséges érzelmeket ébreszt az idősekkel szemben
/…/
Ez az egyik olyan alaptalan előítélet, amelytől a keresztény hit megszabadított bennünket, és amely tartós generációs konfliktust táplál a fiatalok és az idősek között.” (Részlet Ferenc pápa üzenetéből.)
Mindnyájan érezzük ennek a valóságát, és szorongunk emiatt, de
sokkal rokonszenvesebb úgy ünnepelni és szeretni az időseket, hogy arcuk van, mégpedig Szent Anna arca.
Akik ide járnak templomba, hétről-hétre láthatják Szent Anna arcát az oltárképen – fogalmazott helynök atya, majd ennek kiemelt jelentőségét megerősítve a bogácsi plébánosi szolgálatára emlékezett, pontosabban az ottani templom felújítására. Amikor a bogácsi templomot festették, a munkálatok idejére lekerült a falról – a művészileg nem túl szép – Szent Mártont ábrázoló oltárkép. Felmerült annak lehetősége is, hogy ez a kép nem kerül vissza a régi helyére. Egyik szentmise végén, amikor erről beszélt a hívekkel, egy asszony a hátsó sorból felszólalt, mondván, hogy ő Szent Márton arcát látni szeretné addig, amíg csak él. „A művészet messze elmarad attól, amit ez az asszony kimondott. Látni szeretné az arcát annak, akinek a védelmében bízik. Ugyanígy talán az első, amit itt megpillantanak a hívek, az Szent Anna arca. Szent Anna szép asszony. Megszépült attól, hogy leánygyermeket szült, aki majd a megtestesült Igének adott otthont a szíve alatt – hangsúlyozta Ferenc atya, majd egy televíziós műsorra emlékezett, amelyben versenyt hirdettek a nagymamák között, keresve köztük a legszebbet.
Sok szép nagymama jelentkezett erre a versenyre, és látszott a zavaruk, a kamera előtti feszengésük a szokatlan helyzetben. De abban a pillanatban, amikor az unokáikról kellett beszélniük, megszűnt a kamerákkal szembeni idegenkedésük, és önfeledten beszéltek unokáikról ország-világ előtt. Az ő szépségük – túl azon, hogy csinosak, fiatalosak voltak – akkor vált igazán láthatóvá, amikor az unokáikról szólhattak.
Szent Anna a legszebb nagymama, és kissé mindnyájunk nagymamája is. Ahogyan a Boldogságos Szűzanyát mennyei édesanyánknak nevezzük, úgy nevezhetjük jogosan és biztonsággal Szent Annát mindnyájunk nagymamájának.
Juhász Ferenc atya a testi-lelki kiszáradásról is szólt. Az idősek hamar kiszáradnak a hőségben, amire fokozottan odafigyelnek a plébánián, azonban a lélek kiszáradása még nagyobb veszélyt jelent, ennek elhárítása nem oldható meg egy flakon vízzel. Ez egy hosszabb folyamat, amelyről mindnyájunknak van sajnos tapasztalata, és ez ellen az Isten felé fordulással lehet védekezni.
A szónok a Generál együttes, Száz éves kút című dalát idézte. Ez egy öreg, mély kútról szól, amelyet a körülötte lévő fák lombjai betakarnak és beárnyékolnak. Ez a kút mélységében őrzi a tiszta vizet, a titkot, amelyet ha a vándor felhúz és iszik belőle, megelevenedik, életre kel.
„Szent Anna és valamennyi nagymama olyan, mint egy tiszta vizű, mélységes kút, soha nem apad ki, belőle mindig lehet meríteni. Ilyenek a nagymamák, mindig rejt valamit a kötényük zsebe, hogy megajándékozhassák unokáikat. Soha nem fogynak ki sem az ajándékból, sem a szeretetből.
A nagyszülők nagyon féltik unokáikat, akik a jövőt jelentik számukra. Milyen boldog, felhőtlen időszakot jelent mind a nagymamának, mind az unokának, ha néhány hetet vagy napot együtt tölthetnek akár a nyári hónapok alatt. De milyen szomorúság, ha véletlenül baj történik ilyenkor a gyermekkel, azt a fájdalmat ki sem lehet fejezni, jobban fáj, mint ha a baj a szülő jelenlétében történne.
Szent Anna is úgy gondol ránk, mint a nagymama az unokáira, jobban félt bennünket, mint a saját szüleink. Van egy olyan figyelmessége, és kedveskedése, amely senkinek a szeretetéhez nem hasonlítható.
Végül Ferenc atya arról beszélt, hogy míg az elmúlt évtizedekben a nagymamák tanították unokáikat imádkozni, a hitre, ma már lassan megfordul a szerep és az unokák tanítják a nagymamákat. A vallási nevelésünkben történt vákum, hiány miatt tapasztalható ez. Mindnyájunk életében mindenkor a legfontosabb a gyermekek tanítása legyen! Ezt kérjük az Úrtól és ebben kérjük Szent Anna közbenjáró segítségét is – zárta elmélkedését Juhász Ferenc pasztorális helynök.
A szentmise végén Krakomperger Zoltán plébános mondott köszönetet a jelen lévő paptestvéreinek és a híveknek, hogy együtt ünnepelhettek. Külön köszönetét fejezte ki Juhász Ferenc atyának, aki a nagyszülői szeretet semmivel sem pótolható gyöngédségére, oltalmára, igazságára mutatott rá, amely igazság növeli az unokák jellemerősségét. Zoltán atya ezt megerősítve bátorította a nagyszülőket, hogy vegyék ki ebből a részüket a családjaikban, hogy unokáik napról napra jellemerősebb személyekké válhassanak.
Végül Zoltán atya vezetésével közösen elimádkozták a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imákat.
Kovács Ágnes/ Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
