Szent László király példamutatásával meghatározza nemzetünknek az irányát – Dr. Krakomperger Zoltán atyával Vojtkó Ferenc beszélget

Szent László király, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje élete meghatározó jelentőségű nemzetünk sorsában, abban, hogy megerősítette a Szent István által létrehozott államszervezetet és a kereszténységet.
Szent László királyról dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, plébánossal Vojtkó Ferenc szerkesztő-műsorvezető beszélget a Debrecen Televízió, Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsorában.

Szent László király egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
Ez a megállapítás azt akarja kifejezni, hogy Szent László törekedett arra, hogy példamutatásával meghatározza nemzetünknek az irányát, megvalósítva azt a hivatást, amit Isten adott a 11. században neki, illetve minden kor valamennyi emberének, hogy a csupán földit, evilágit múlja felül azáltal, hogy életét egybehangolja Istennel, az ő üdvözítő tervével.

Legendái – mint például a magyar leány megmentése a kun vitéz elől –, mélyebb üzeneteket is hordoznak.
„Az értéket mentsük ki a gonosz kezéből! Ne legyünk közömbösek, ne ragadja el a gonosz azt, ami szép, igaz, szent, emberhez, hozzánk méltó! Ezért jó, ha az ember annak tudatában éli az életét, hogy megannyi fronton kell küzdenie a gonosz csábításai ellen.

A vízfakasztás legendája krisztológiailag és teológiailag is sokat mondó. Az Ószövetségben Izajás prófétánál találjuk: „Bízzatok az Úrban, mert az Úr örökkön örökké megmaradó Szikla” (Iz 26,4). Ezt a sziklafunkciót az Újszövetségben Jézus Krisztus személye jelenti, vagyis: bízzatok Jézus Krisztusban. Nem utolsó sorban pedig az apostoli közösségből Péter személye kapcsolódik ehhez, akinek már a neve is az arám nyelvből eredeztetően sziklát jelent.

Álljatok rá a sziklára, nehézkedjetek rá, és arra építsétek az életet annak érdekében, hogy az az élet tudjon szabadon áramlani, amit az Isten az embernek adni akar: nem csupán a biológiai életet, hanem a víz által jelképezett kegyelmi életet. Hiszen a víz – János evangéliuma szerint – a Szentlélek életfakasztó tevékenységének a szimbóluma.
Tehát a vízfakasztásról szóló csodában felismerhetjük azt, hogy Krisztust, mint sziklát kell nyújtani mindenkinek, illetve mindenkit meghívunk a benne hatékony kegyelmi életre…

A beszélgetés itt megtekinthető:

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye