Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak. (ld. Mt 26,26) Jézus most oda akarja adni magát nekünk, mert Ő táplálékunk is, isteni életét táplálja bennük, ami megkezdődött a keresztségben. Azért akar velünk egyesülni, hogy elvigyük az Ő szeretetét a világba, hogy mozgó monstranciák legyünk, és amerre megyünk, akikkel találkozunk, azok Isten szeretetével találkozzanak, megérezzék az Ő jelenlétét, jóságát. Ennek köszönhetően eloszlik bennük a kétely Isten létezéséről, mert találkoztak egy kereszténnyel, egy Krisztushoz tartozóval, aki az Eucharisztiából, az Élet kenyeréből él, hiszen minden forrásunk belőle fakad.” (Palánki Ferenc megyéspüspök)
Ismét elérkezett a nap, melyen az egyházi év egyik legnagyobb ünnepét, Úrnapját ülhetjük meg. Idén június 2-án, vasárnap. Úrnapján az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Krisztust valljuk meg, és emeljük e szentséget a hívek figyelmének központjába.
Ezen az ünnepen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 9 órától a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutat be ünnepi szentmisét. A szentmise végén a hívek körmeneten tesznek tanúságot hitükről, majd az ünnep szentségi áldással zárul.
A debreceni Szent Anna-székesegyházban dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános 10 órától mutat be ünnepi szentmisét. Az úrnapi körmenetet a Bocskai István Lövészdandár Debreceni Helyőrségi Zenekara fogja kísérni.
Az ünnep szépsége, különlegessége még a nem hívő emberek szívét is megérinti. A hívek már előző nap lelkesen készülnek, szombaton elkészítik a négy sátrat és másnap kora reggel virággal díszítik az Oltáriszentség méltó fogadására. Külön öröm az idén elsőáldozó gyermekek részvétele az úrnapi körmeneten, akik virágszirmot szórnak az Oltáriszentség előtt.
***
Úrnapja eucharisztikus ünnepének eredete a 13. század elejére nyúlik vissza, amikor az albigens és a valdi „újító” keresztények vitatni kezdték Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában.
Ezzel egyidejűleg 1209-ben a belga Liège városában Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér látomásokban kapott felszólítást az Eucharisztia tiszteletére, méghozzá külön ünnep bevezetésével. Teológiai alapot adott hozzá az 1215-ben tartott lateráni zsinat, mely az átlényegülés tanával a kenyér és a bor Krisztus valóságos testévé és vérévé való átváltozását hirdette.
Döntő fordulatot egy zarándokcsoda hozott 1263-ban, a Róma-közeli Bolsenai-tó partján, amikor egy, az Eucharisztiában kételkedő cseh zarándok pap kezében a megtört ostya bevérezte az oltárkendőt. IV. Orbán pápa egy évvel később, 1264-ben elrendelte úrnapja ünnepét, és ezután épült az orvietói dóm a bolsenai csodát őrző ereklye tiszteletére. Az ünnepi szentmise szövegét és himnuszait az éppen Orvietóban tartózkodó Aquinói Szent Tamás szerezte, így az ünnep liturgiája hamar elterjedt az egész Katolikus Egyházban.
Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.
Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök viszi díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozik. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítenek, és négy oltárnál állnak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvas fel a pap, vagy a diakónus majd áldást ad, utána folytatódik a körmenet.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
