A hit útján járó bérmálkozásra készülő fiatalok köszöntötték Palánki Ferenc megyéspüspök atyát május 19-én, a Szentlélek kiáradásának ünnepén a Kisvárdai Szent Péter és Szent Pál-templomban. Az ünnepi szentmisén 22 fiatal várta, hogy a felkészülésük hosszú útjának utolsó szakaszába érve megkapják a keresztény nagykorúság szentségét.
A pünkösdi szentmisén egyben a templom felújítását is ünnepelték a főpásztor áldásával. A liturgia elején püspök atya megáldotta a vizet, majd áldást kérve meghintette vele a híveket és a templomot, hogy emlékeztessen bennünket a keresztségünkre, amely által Krisztusban a Szentlélek templomaivá lettünk.
„Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát…!” A Szentlelket hívó éneket egy szívvel és lélekkel énekelték az ünneplő hívek a zsúfolásig megtelt templomban. Az evangélium elhangzása után (Jézus megjelenik a tanítványoknak – Jn 20,19-23) a bérmálás szertartásának elején Linzenbold József esperes plébános bemutatta a felkészült fiatalokat, és kérte a főpásztort a szentség kiszolgáltatására.
Majd püspök atya homíliája következett, amelyben elsősorban a bérmálkozó fiatalokhoz szólt. A homíliát az alábbiakban olvashatjuk.
Kettős ünnepre jöttünk össze.
Csodálatosan felújított templomot áldottunk meg és huszonkét Szentlélek templomot szentelünk. Szent Pál apostol így tanít: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19).
A kettős ünnep összetartozik, hiszen a templom jelképezi a mennyországot, ahol összejönnek Isten gyermekei, együtt imádkozunk, felemelkedünk a hétköznapok szintjéről: fölmegyünk a lépcsőn – a régebbi templomokban lementek a lépcsőn – de mindenképpen nem azon a szinten kezdünk lenni, ahol hétköznap járunk-kelünk, végezzük a dolgunkat. Itt Istenhez tartozunk, az ő közelében vagyunk. Ez az Isten háza, a mennyország kapuja. Amikor összejön Isten népe a templomban, akkor nem válogathatjuk meg, ki az, aki idetartozik, és ki az, aki szerintünk nem. El kell fogadnunk egymást, egy asztal köré kell gyűlnünk, hiszen egy családhoz tartozunk. Mindenkire úgy kell tekintenünk, mint Isten választottjára, kedves gyermekére, akik együtt ünneplik azt, hogy Isten itt van.
A bérmálás szentségében – latinul konfirmáció (megerősítés) – megkapjuk azt az erőt, amit az apostolok is megkaptak. Eltörölhetetlen pecsét ez, amelyben Isten lefoglal bennünket magának. Kisgyermek korotokban a szüleitek hoztak benneteket a templomba. De amikor valaki tudatosan vállalja a felnőtt nagykorú kereszténységet, már nem azért jön templomba, mert mások mondják, hanem belső késztetésből. Ott akarok lenni, ahol Isten gyermekei összejönnek, az isteni kegyelem forrásánál.
A bérmálás eltörölhetetlen jegyet hagy, de minden nap ugyanolyan erővel hat, ugyanolyan kegyelmi hatást vált ki, ha ezzel a kegyelemmel együtt tudunk működni. Ezért kell újra meg újra eljönni a templomba, a közösségben szerepet vállalni, hogy megújítsuk a közösséghez tartozásunkat, és tudatosítsuk, hogy egyedül senki nem üdvözülhet.
Mindenkinek megvan a feladata, mert Isten mindenkiről megálmodott valamit. „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7)
A Lélek ajándékait nem magunkért kaptuk, hanem azért, hogy – ahogyan végezzük a szolgálatunkat és teljesítjük hivatásunkat – másoknak jobbá tegyük az életét, könnyebbé, szebbé tegyük a világot, és ezáltal üdvözüljünk. Ez az üdvösségünknek az útja. Ezt vissza is lehet utasítani, mert ha felnő az ember, döntéshelyzetbe kerül. A döntés felelősség is abban, hogy a jó vagy a rossz utat választom; Isten, a szeretet vagy az önzés útját járom; magamat akarom megvalósítani, vagy Isten tevét.
Szentmártoni Mihály jezsuita atya így fogalmaz: Vannak olyan álmok, amik soha nem teljesülnek, soha nem válnak valóra, és van a valóság, amit meg soha nem is álmodtunk volna.
Ha az Isten útján járunk, akkor érnek bennünket meglepetések, és valóban olyan dolgok történnek, amire nem számítunk, de abban biztosak lehetünk, hogy az Isten célba vezet bennünket.
A bérmálás szentségének a felvétele jelentős állomás. Ez a szentség átalakít, átformál, mint az apostolokat. Amikor pünkösdvasárnap kiáradt a Szentlélek, és az apostolok elkezdték bátran hirdetni Isten nagy tetteit, mindenki megértette azt, pedig különböző nyelveken beszéltek. Mert ha az Isten nagy tetteit hirdetjük, azt megértik az emberek. Ez az ellenkezője a bábeli zűrzavarnak. Tulajdonképpen ott is mindenki ugyanazon a nyelven beszélt, de szeretetlenek voltak, Isten ellen lázadtak, ezért összezavarodtak. A Szentlélek kiáradásakor pedig mindenki úgy hallotta, hogy a saját nyelvén hirdették Isten nagy tetteit.
Nektek is azt kell elmondani, milyen nagy dolgot tett, tesz veletek az Isten!
Amikor pünkösdvasárnap Szent Péter apostol, az írástudatlan, egyszerű halász ember kiállt és elmondta a beszédét (ld. ApCsel 2,1-47), háromezren tértek meg. Péter biztosan gondolhatta azt, hogy ez nem a saját erejéből történt meg.
Amikor Jézus megkérdezte Pétertől a Tibériás tengerénél: „szeretsz-e engem?” Péter így válaszolt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,16). Majd Péter belátta, hogy hiába mondta: szeretlek Istenem, az kevés. A Szentlélek kiáradásában kapja meg az erőt, a kegyelmet, és akkor tud erővel igét hirdetni.
Péter az apostoli útján arról beszélt, hogy megkapta a Szentlelket, és azt is elmondta, hogy letagadta, hogy ismeri Jézust, de Isten mégis megbocsátott neki, és Jézus mennyire szereti őt.
Ez az, ami az emberek szívét is megérinti, mert ha a lelkünk mélyére nézünk, mindannyian látjuk, milyen gyarlók, gyengék vagyunk, de az Isten mégis szeret bennünket.
Erről kell tanúságot tenni, és ehhez kapjuk a Lélek ajándékait, a karizmákat, emberi tulajdonságainkat, képességeinket, az erőt, személyre szabottan. Nem egy hatalmas lángcsóva jelent meg az apostolok feje fölött, hanem mindenkinek a feje fölött egy-egy lángnyelv, vagyis személyre szabottan kapták meg a Szentlelket.
Mindenkinek a saját hivatását kell megvalósítania!
Bátorságot kell kérni a Szentlélektől, hogy tudjunk tanúságot tenni, a hitünk szerint élni. Ki az, aki a hite szerint él? Az, akinek a hite napról-napra, évről-évre fejlődik. Mit jelent a hit? Azt, hogy a megismert, belátott igazságokat a körülményektől, a változó hangulataimtól függetlenül is igaznak tartom.
Bármi és bárhogyan történik velem, az Istennel való kapcsolathoz, mint belátott alapigazsághoz – hogy ő szeret engem és a javamat, az üdvösségemet akarja –, mindig ragaszkodom. Ez a hit.
Ehhez nap mint nap keresztek formájában kapunk lehetőségeket, hogy hűségesek maradjunk és bizonyítsuk szeretetünket Isten iránt. Nem könnyű, de Isten mindig jelen van, belélegezhetjük a Szentlelkét, belőle élhetünk, amely megújítja, átformálja az életünket, személyiségünket, egyre inkább hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz.
A Jóisten adjon nektek is sok kegyelmet és erőt, hogy rátaláljatok hivatásotokra, küldetésetekre, és Isten szeretetéről, amely végtelen, ti is tudjatok tanúságot tenni, és így eléritek a végtelent” – zárta homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
Mielőtt a bérmálkozók megkapták volna a Szentlelket, megújították a keresztségi fogadalmukat, emlékezetükbe idézték azt a hitet, amelyet a keresztség felvételekor megvallottak, illetve amelyet szüleik és keresztszüleik vallottak meg az Egyházzal egységben.
Ezután következett a bérmálás lényegi mozzanata, amelyben a püspök atya krizmával (szentelt olajjal) megjelölte a bérmálandók homlokát. A megkenést követte a püspökkel való kézfogás, amely jelzi, hogy a fiatal az egyház felnőtt tagjává vált.
A szentmise a megszokott módon folytatódott tovább, majd a befejező áldás előtt Linzenbold József plébánosnak a templomfelújítást megköszönő gondolatai hangzottak el.
„A templom több, mint egy épület, ez Isten háza, itt nyílik meg számunkra a mennyország kapuja, ahol a földi és az égi világ összeér” – fogalmazott József atya, és beszámolt az elvégzett munkálatokról: A templom egy határon átívelő pályázatban újult meg, melynek keretében megtörtént a tetőhéjazat cseréje, a tetőszerkezet felújítása, a talajnedvesség elleni szigetelés, valamint falszárító vakolattal látták el a külső és belső falazatot. Sor került a nyílászárók felújítására és hangszigetelésére is. Megújult a teljes külső homlokzat, a padok alatt padlófűtést alakítottak ki vizes rendszerű melegvíz keringetésével, és a padokat is felújították. A hangosítás korszerűsítése során új vezetékrendszert és korszerű erősítő berendezést telepítettek. Felújították a kivetítő rendszert, az új projektorral okos-üveg felületre történik a kivetítés. Továbbá felújították a főoltárt, a gyóntatófülkéket, megtörtént a templom oldalfalának teljes festése, megtisztították, javították a mennyezetet, felújították a csillárokat és a falikarokat.
A plébános ezután név szerint is köszönetet mondott a felújításban közreműködőknek, támogatóknak, többek között Palánki Ferenc püspök atyának, hogy a munkálatokat a szívén viselte, segítette és támogatta; Kaszásné Tóth Juditnak, az egyházi iskola vezetőjének, hogy másfél éven keresztül az intézmény otthont adott az egyházközségnek; Leleszi Tibor polgármesternek a város önkormányzatának az anyagi és szakmai támogatásért, valamint az egyházközség híveinek az áldozatos munkájukért.
A templom megáldására elkészült a templomot és annak történelmét bemutató ismeretterjesztő kiadvány, amelyet Néző István helytörténész szerkesztett, a kiadást gondozta Takácsné Makrai Éva. A kiadvány megvásárolható a plébánián.
A szentmise záró áldása után a bérmálkozók ajándékként egy Biblia kíséretében kapták meg a bérmálkozási emléklapjukat. A jelenlévő több száz hívő sem tért haza üres kézzel, a karitász munkatársai által készített mézeskalács ajándék emlékezteti majd őket az együtt ünneplésre.
A kisvárdai templommegáldáson és bérmálási ünnepen jelen voltak az egyházközség, valamint az esperesi kerület papjai, meghívott lelkipásztorok, Kisvárda keresztény felekezeteinek képviselői, köszöntőt mondott: dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, továbbá jelen volt Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere, Kiss András, Szabolcs Szatmár Bereg Vármegye közgyűlésének tagja.
Az ünnepi szentmisén közreműködött a városi Arcadelt Kórus, vezényelt Faragó Sándor.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
