Május 13-án, a Fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepén megkezdődtek a Fatimai engesztelő imaestek Mátészalkán, a ráczkerti Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-templomban, valamint Nyíregyházán, a kertvárosi Fatimai Szűzanya-templomban, és új kezdeményezésként a debreceni Jézus Szíve templomban. Az imaestek októberig minden hónap 13. napján folytatódnak.
A mátészalkai imaesteket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyitotta meg.
A mátészalkai egyházközségben már 21 éve tartanak engesztelő imaalkalmakat, amelyet nagy érdeklődés kísér. Ilyenkor a házigazda, Heidelsperger István püspöki helynök, plébános nemcsak a helyi közösségből, hanem az egész Szatmári Esperesi Kerületből, a környező falvakból, városokból is várja a zarándokokat, papokat, hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék életükre, családjukra, hazájukra.
A közel négy óra hosszáig tartó engesztelő alkalma a Lorettói litánia eléneklésével kezdődött, majd különböző litániákat, imádságokat végeztek a hívek Czele József káplán atya vezetésével. Ezt követően Parakliszt (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához) imádkoztak, majd az örvendetes rózsafüzért végezték el. Az est következő mozzanata a szentmise bemutatása volt, amely gyertyás körmenettel, majd szentségi áldással zárult.
Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában az ember menybemeneteléről beszélt. Az alábbiakban a főpásztor elmélkedését olvashatjuk.
„Az ember maga a mennybemenetel” – hallottam nemrég ezt az érdekes gondolatot. Tulajdonképpen az emberiség és az ember személyes életútja is egy mennybemenetel.
Csodálatos az ember. Az egyetlen teremtmény, aki személy és azt tudja mondani, hogy „én”, és „te”. Tud gondolkodni, szeretni, másokért élni, Isten szeretetére válaszolni, arra hivatott, hogy részesüljön az isteni életben, vagyis a mennybe menjen.
Amikor Jézus fölment a mennybe, fölvitte emberségünket az isteni lét állapotába. Ezt a mélységes titkot ünnepeljük, mert az egy nagy csoda, hogy a halállal nem ér minden véget. Azt mondhatjuk, hogy mi nem halunk meg. Micsoda nagy dolog ez!
A testem a bűn miatt elporlad, de hiszem, hogy föl fog támadni, és az én személyem, aki Isten csodálatos alkotása, nem hal meg.
Mindannyian Isten szeretett gyermekei, teremtményei vagyunk.
Mitől lesz az életünk mennybemenetel? Attól, hogy rátalálunk arra, amire az Isten szánt bennünket, és az ő akaratára, majd azt megvalósítva rádöbbenhetünk, hogy Isten csodálatos szeretetét rajtunk keresztül is megmutatja a világban.
Egy fiatalasszony igen hamar magas pozícióba került, és egy idő után állandóan rossz érzése volt. Örömtelen lett az élete, nem tudta, hogy mitől szomorú, levert, ezért még orvoshoz is elment, de semmilyen szervi rendellenességet nem találtak nála. Azt gondolta, neki már nincsenek további céljai, hiszen mindent elért, amit szeretett volna. A lelkigondozó megkérdezte tőle: most, hogy elérte a csúcsot, hajlandó lenne-e újra lemenni a hegy aljára, hogy másoknak is segítsen följutni a csúcsra. Rögtön volt újra célja az életének.
A legnagyobb probléma az volt, hogy csak magára, a saját karrierjére gondolt, és nem figyelt arra, hogy másoknak segítsen megvalósítani céljaikat.
A Szűzanya szintén fölvétetett a mennybe. Ő úgy jutott el a csúcsra, hogy segít nekünk a mennybemenetelünkben. A mai nap is arra szolgál, hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat Istennel, a Szűzanyával. Május gyönyörű hónapját mennyire használjuk ki?
Milyen csoda, hogy Jézus a szeretett tanítványban rábízott bennünket édesanyjára, és ránk, hívőkre bízta az édesanyja tiszteletét. Van egy égi édesanyánk, aki úgy jutott el a mennyországba, hogy neki az összes gondja az, hogy mi is eljussunk oda. Ő mindig velünk foglalkozott, a Fia közösségével, az Egyházzal, amelyet ma nagyon sokan bántanak.
Az Anyaszentegyház Krisztus titokzatos teste, a szentségeken keresztül szüli a gyermekeit az örök életre. Mária mindig ott van, hogy segítsen ebben.
Mi a dolgunk? A bűneink miatt olykor elakadunk a mennybemenetelben. Amióta az első ember elkövette a bűnt, az áteredő bűn mindannyiunk életére hatással van, bennünk van a rosszra való hajlam.
Babits Mihály: Intelem vezeklésre című versében írja:
„Mivel e földön jónak lenni oly nehéz –
erényeid elhagynak mint az ifjúság,
de bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák…”
Csak úgy szabadulhatunk meg a bűneinktől, ha soha nem adjuk fel a küzdelmet. Böjtöléssel, áldozatvállalással, az erények gyakorlásával, Isten, a Szűzanya, embertársaink segítségével tovább tudunk lépni a mennybemenetelünkben, és akkor megtapasztalhatjuk, hogy a végső cél nem valami, hanem Valaki.
Sajnos sok fiatalnak nincsenek céljai, „majd lesz valahogy” – szokták mondani, ha terveikről kérdezzük őket. Segítsük őket céljaik megfogalmazásában, elérésében! Amikor a mennyei Atya elé kerülünk, azt fogja kérdezni: Kit hoztál magaddal?
Ferenc pápa mondta a Covid idején a Szent Péter téren: „Egyedül senki nem gyógyulhat meg!” Egyedül senki nem üdvözülhet, senki nem juthat el a mennyországba, csak ha egymást segítjük. A cél nélküli élet zuhanás, de az igazi cél Jézus Krisztus, hogy egyre inkább hasonlítsunk hozzá. Ez az igazi mennybemenetel. Segítsen ebben édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária! – zárta elmélkedését Palánki Ferenc püspök atya.
A szentmise végén Heidelsperger István püspöki helynök, plébános köszönetet mondott a főpásztornak, a lelkipásztoroknak, híveknek a közös imádkozásért, majd invitálta őket a következő, június 13-ai Fatimai engesztelő imaestre, amelyen Lengyel József esperes, leveleki plébános fogja bemutatni a szentmisét.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
