Az egyházmegyei bált követő napon, május 11-én ismét egy nagy családban ünnepelt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, ezúttal a legfiatalabbak erősítették ezt a nagy közösséget hitoktatóik és lelkipásztorok kíséretében a Nagykálló-Harangodon megrendezett Egyházmegyei Gyermeknapon. A találkozó „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,5) mottóval kapcsolódott a Ferenc pápa által meghirdetett Gyermekek Világnapjához.
A tizennyolcadik alkalommal rendezett Egyházmegyei Gyermeknapra 25 plébániáról, valamint egyházmegyei fenntartású iskoláinkból több mint hatszáz általános iskolás hittanos gyermek érkezett. A kísérő lelkipásztorokkal, hitoktatókkal, a kilencven ifjúsági munkatárssal és a szervező felnőttekkel együtt közel nyolcszázan vettünk részt a gyermeknapon.
Az Egyházmegyei Gyermeknap főszervezői voltak: Németh István püspöki titkár, egyházmegyei hitoktatási referens, Tóthné Bakai Berta és Kardos György hitoktatási koordinátorok.
Németh István atya köszöntése után a tavalyi évhez hasonlóan Tündik Ildikó hitoktató a nyírbátori hittanosaival teremtett jó hangulatot már a nap kezdetén.
Az akadályverseny öt különböző helyszínen zajlott 34 csapat részvételével. A színes és izgalmas feladatokat Debrecenből, Kisvárdáról, Nyírbátorból és Nyíregyházáról érkező középiskolás és egyetemista fiatalok vezették. A játékos délelőttön a gyerekek megtapasztalhatták a közösség erejét.
A délután folyamán a jó adottságú, szép környezetben fekvő táborhelyen sok választható program, lehetőség várta még a gyerekeket. A szabadidő eltöltése lehetőségének tárháza bőséges volt, mindenki kedvére válogathatott: lehetett szekerezni, pónilovon lovagolni, kézműveskedni, csuhét fonni, faragni, sakkozni, arcfestésen részt venni, célba dobni, óriás-társasozni, ürgét lesni stb.
A délutáni püspöki szentmisére újra megtelt a csűr. Hálás köszönet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atyának, aki nagy szeretettel, mosollyal az arcán jött a gyerekek közé.
A főpásztor jó hangulatú, interaktív elmélkedést tartott a szentmisében, ráirányítva a gyermekek figyelmét az örök dolgokra.
„Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek” (Jn 16,23b-28) – idézett az evangéliumból, és mindjárt fel is tette a kérdést a gyermekeknek, hogy ők mit kérnének most Istentől. A sok száz gyermek egyszerre kiabálta kívánságait, és a csoki, a játék kérése mellett jól kihallatszottak az örök dolgok is: a béke, szeretet, boldogság, jóság stb.
Püspök atya a következő lépésként a kérés hogyanját beszélte meg a gyermekekkel: Hogyan tudunk az Atyától Jézus által kérni? „Imádság által” – válaszolták, és további kérdésekre azt is elmondták, hogy mikor szoktak imádkozni. A főpásztorral sorba vették ezeket a lehetőségeket: reggel, délben, este, étkezésekkor, imádkozunk a vasárnapi szentmiséken, de a tanulás, feladatvégzés is imádság, ha azt Isten jelenlétében végezzük. Ezért meg kell tanulnunk jól imádkozni, amelyben azt is meg kell tanulni, hogy mit kérünk az Atyától.
Püspök atya ötödikes volt, amikor egy focilabdát kért a nyári szünetre. Kérése teljesült, de még azon a nyáron szét is rúgták a labdát a barátaival, és utána már nem tudott neki örülni.
„Sok mindent lehet kérni, anyagi dolgokat, játékokat, de meddig tudunk azoknak örülni? Megkapjuk, örülünk neki, megszokjuk, és utána megunjuk, félretesszük, mert már nem tudunk vele mit kezdeni. Hova lett az öröm? Ebből is láthatjuk, hogy annak, ami véges, a tárgyaknak, az anyagi dolgoknak nem tudunk teljességgel örülni, mert azok elmúlnak, véget érnek.
Amikor Jézus azt mondja, hogy imádkozzunk, kérjük az Atyát, akkor arra is bíztat bennünket, hogy tanuljuk meg, mit kell kérnünk. Örök dolgokat kell kérni: béke, szeretet, jóság, szelídség, önzetlenség, stb., mert azok az örök értékekre irányítják az életünket. A legfontosabb tehát, hogy megtanuljuk, mit kell kérünk, és az Atya megadja nekünk.
De Isten nem kérést teljesítő automataként működik, amelybe bedobunk három Miatyánkot és kijön belőle az, amit kértünk. Isten nem valamit akar adni, hanem a mindent, saját magát, a Szentlelket, az örök életet. Ezért amikor imádkozunk, azt is hozzá kell tennünk, hogy legyen meg a te akaratod, de ne úgy, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te (ld. Lk 11,2) – tanította a gyermekeket püspök atya, majd Ferenc pápának a Gyermekek első világnapjára (Rómában május 25-26-án ünneplik) megfogalmazott – így a mi egyházmegyei gyermeknapunk résztvevőihez is eljutó – üzenetére utalt, amelyről a Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című dala jutott az eszébe, ebben az együttes a sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek szavakról énekel.
„Ferenc pápa az üzenetében arról beszél, hogy Jézus mindent újjá teremt, rajtunk keresztül megújítja ezt a gyönyörű világot, majd a Szentatya elkezdi sorolni a kulcsszavakat: kérem, köszönöm, bocsánat, szeretlek.
A világ nem akkor fog megújulni, ha önző leszek, és mindenféle kényelmet összegyűjtök, élményt átélek, hanem akkor, ha megtanulom megvalósítani az örök dolgok felé irányuló szavakat, és ezzel teljes lesz az örömünk. Ez az öröm akkor növekszik, ha ezeket az ajándékokat, képességeinket embertársaink, családjaink, iskolatársaink felé irányítjuk.
Segítsen bennünket az Úr, hogy ezeket a kulcsszavakat: kérem, köszönöm, bocsánat, szeretlek megtanuljuk és életre is váltsuk!” – zárta elmélkedését Palánki Ferenc püspök atya.
Az ajaki Angyal Kórus és Tőzsér Laura kamilliánus nővér zenei szolgálatával örömmel adhattunk hálát az együtt töltött nap élményeiért.
Tisztelettel köszönöm az együttműködést minden munkatársnak, szervezőnek, önkéntes fiatalnak, mindenkinek, akinek része volt ebben a közös napban, és köszönöm a gyermekeknek, hogy velünk töltötték ezt a napot!
A jövő évi találkozás reményével: Kardos György – főszervező
Fotó: Andrejkovics János (hamarosan bővítjük fotógalériánkat)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
