„Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életföltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.” – írta József Attila egy levélben.
2024. május 6-án, hétfőn, immár 9. alkalommal hívta és várta nagy-nagy szeretettel a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola tanítói munkaközössége, valamint a meghívott zsűritagok a verselni szerető kisdiákokat egy emlékezetes délutáni együttlétre, szavalóversenyre.
Az alábbiakban Csájiné Knézics Anikó Németh László-díjas mesterpedagógus, tankönyvszerző gondolatait olvashatjuk a Bodzavirág versmondó versenyről.
Igen, a vers: játék, benne van jókedvünk, kíváncsiságunk, boldogságunk és szomorúságunk is. Segít megérteni az érzéseinket, néha helyettünk is beszél, segít értékelni, elemezni életünk egy-egy történését. A versek hozzásegítenek a kreativitás, az empátia és a nyitott gondolkodás képességéhez is. Egyszóval egyfajta varázslat, aminek részesei lehetünk/lehettünk.
Napsütéses tavaszi kora délután, szinte már nyári meleg, ünneplőbe öltözött, kíváncsi, de kissé feszült versenyzők, izgatott tanítók, bátorító szülők, és természetesen nagyon kedves, segítőkész, mosolygós szervezők, akik a házigazdái is voltak a versenynek. Ezekkel az érzésekkel átitatott pillanatkép fogadott, amikor beléptem a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskolába.
A „Bodzavirág” versmondó versenyt idén kilencedik alkalommal szervezte meg – ezúttal egyházmegyei és megyei szinten – a verseny megálmodója: Tóthné Kolocsán Ildikó tanítónő és lelkes munkatársai.
Közel 100 diák négy korcsoportban mérte össze tehetségét. A verseny célja nem csupán az volt, hogy az alsó tagozatos diákok verseket mondjanak, hanem az is, hogy közelebb kerüljenek a kortárs irodalomhoz, a játékos vetélkedéshez, valamint megismerjék a generációjuk szókincsét, nyelvezetét.
A verseny a gimnázium épületének impozáns díszterem-kápolnájában nyitóünnepséggel kezdődött, melyen hagyományosan felcsendült Balázs Árpád: Bodzavirág című műve, az általános iskola énekkarának előadásában. Mint megtudhattuk minden évben más-más díszvendége van ennek a rendezvénynek. Itt járt már Pregitzer Fruzsina, Jászai Mari-díjas színésznő, Erdős Virág költő, Finy Petra és Nyulász Péter kortárs magyar írók.
Igazán nagy megtiszteltetés és büszkeség számomra, hogy ebben az évben én lehettem a díszvendég.
Az ünnepélyes megnyitó után a versenyzők a kísérőkkel és a szervezőkkel elvonultak a verseny helyszíneire, ahol elhangozhattak a versek.
A verseny helyszínéül gondosan feldíszített, tágas, igényesen berendezett osztálytermek szolgáltak. A felkészítő tanítók és szüleik biztatták, bátorították a versenyzőket a verseny megkezdése előtt, majd a tantermekben elkezdődött a verseny.
Én a 2. osztályosoknál zsűriztem, ahol igazán tehetséges, jól felkészült tanulóktól hallhattunk szebbnél-szebb verseket. A szavalatok után minden résztvevő kapott egy emléklapot, ami, bízom benne, hogy kedves emlékként sok-sok évig eszükbe juttatja ezt a szép napot és a versenyt.
Amíg a szakértő zsűri meghozta döntését, addig jóízű aprósütemények, ízletes falatok és friss bodzaszörp várta a kis versenyzőket, felkészítőket és a szülőket. Igazi különlegességként a döntéshozatal idejére a versenyző diákokat játszóház várta, és kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek, ha kedvük volt hozzá.
Úgy gondolom, hogy sikerült zavartalan, közvetlen légkört és családias hangulatot teremteniük a szervezőknek, hogy a gyerekek, szüleik és a felkészítő tanárok is kellemesen érezzék magukat.
Az eredményhirdetésre ismét a díszteremben gyűltünk össze, ahol évfolyamonként kerültek kihirdetésre a helyezések. Az első három legjobb versenyzőn kívül különdíjasokat is választottunk. A győztesek nemcsak elismerő oklevélben, hanem értékes, színvonalas könyvjutalomban is részesültek.
Az ünnepség zárásaként én magam adhattam át a vándordíjat, amit ebben az évben – egyhangú döntéssel – a szervezők, a házigazdák nyertek meg. Gratulálok nekik!
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a színvonalas versenynek, köszönöm a szervezők kifogástalan munkáját, a tanító kollégák meleg szeretetét, és hogy bepillantást nyerhettem – még ha kis időre is – az iskolájuk értékrendszerébe.
Bízom benne, hogy még sok generáció fiatal kisiskolás tagjainak lesz lehetősége, hogy tehetségüket ezen a versenyen megmutathassák.
Csájiné Knézics Anikó
mesterpedagógus
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
