Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 4,8-12 – Nincs üdvösség senki másban…
Szentlecke: 1 Jn 3,1-2 – …látni fogjuk őt úgy, amint van…
Evangélium: Jn 10,11-18 – Ismerem enyéimet, mint ahogy az Atya ismer engem…
Kedves Testvérek!
Húsvét negyedik vasárnapja a Jó Pásztor vasárnapja, papi és szerzetesi hivatások vasárnapja. Ezen a vasárnapon ki szoktak ürülni a szemináriumok, mert a kispapok különböző plébániákra mennek, hogy hívatásukról vallomást téve bátorítsák a fiatalokat, hogy legyenek nyitottak Isten hívására. Ma sajnos nem csak ezen a napon konganak üresen a szemináriumok. Egyházmegyénk történetében ez az első év, amelyben nem lesz sem diakónus, sem papszentelés. A hat évfolyamon összesen két kispapunk van az egri szemináriumban.
Ez a tény még markánsabb felszólítás most számunkra, hogy ne csak ezen a napon, hanem minden nap buzgón imádkozzunk, és hiteles keresztény életünkkel Isten meghívó szava legyünk környezetünkben. Az a keresztény közösség, amely csak elviseli a papot, de nem látja benne az Isten nevében hozzá küldött „pásztort”, nem lesz „papot termő” egyházközség. Ugyanígy az a pap, aki nem Isten, hanem a maga nevében végzi szolgálatát ott, ahová az elöljárója küldte, nem lesz Isten meghívó szava sem a hiteles keresztény életre, sem a pásztori szolgálatra. Nem lesz jó pásztora népének, mert a „jó Pásztor”az Atya nevében végzi szolgálatát, adja oda az életét.
Végezzünk most egy rövid elmélkedést az elhangzott evangélium alapján. Miért mondhatja magát Jézus jó pásztornak? Ő maga válaszol a kérdésünkre: mert életét adja a juhokért. De miért képes arra, hogy életét adja értük? Mert a „juhok” a sajátjai. De mi alapján tekinti őket sajátjainak? Mert ő az Atya nevében jött, aki mindent átadott neki. Olyan kapcsolatban, egységben van az Atyával, hogy „tulajdonosként” – nem béresként – tekint a juhokra. Ő úgy ismeri az Atyát, hogy ismeri mindazt, ami az Atyáé, és az Atya őt azért küldte, hogy minden tulajdona megismerje az Atyát. Ezért adja életét értünk.
Jézusnak ebben a pásztori küldetésében minden – a keresztény életbe beavatott – ember részesedik. Akkora szeretettel van irántunk az Atya, hogy sajátjának, gyermekeinek tekint bennünket. Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát nekünk, megismertük, hogy minden az ő tulajdona, és mindenkire úgy kell tekintenünk, mint az ő szeretett teremtményére. Arra kaptunk küldetést, hogy az ő nevében az Atya minden teremtményével megismertessük az ő szeretetét, és ha ezért odaadjuk az életünket, vissza is kapjuk azt, mert hasonlók leszünk hozzá, és látni fogjuk őt úgy, amint van.
Az olvasmányból megtudhatjuk, hogy miért van szükség ma is papokra és szerzetesekre. Az általános papi küldetés mellett, amiről az evangélium alapján elmélkedtünk, Jézus fontosnak tartotta, hogy legyenek olyanok, akik életre szólóan, mindent elhagyva egyre mélyebben megismerik őt, megismerik az Atya szeretetét és befogadják a Szentlelket, hogy az ő nevében úgy tekintsenek minden emberre és minden teremtményre, mint Isten sajátjaira.
Az ő nevében készek legyenek életüket odaadni azért, hogy minden ember, minden teremtmény megismerje az Atya szeretetét. Mint Péter apostol, Szentlélektől eltelve szóljanak azokhoz is, akik ma is megvetik és üldözik Krisztust, akit az Isten feltámasztott a halálból, és az ő nevében bátran hirdessék szóval és tanúságtevő életükkel, hogy nincs üdvösség senki másban, csak a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusban.
Erre a szolgálati papságra egy külön szentséggel, az egyházi rend szentségével kapnak felhatalmazást a meghívottak, amely által biztosítva van az apostoli folytonosság. Az utolsó vacsorán Jézus végezte az első papszentelést, amikor apostolaira bízta az Eucharisztia szolgálatát, majd feltámadása után átölelte őket (kézrátétel) és a Szentlélek közlésével küldte őket, hogy hirdessék a megtérést és a bűnök bocsánatát. Az apostolok pedig kézrátétellel adták tovább a küldetést, és a történelem végéig adják tovább a pápa és a püspökök által, hogy Jézus nevében üdvösségre vezessék a népeket.
Fodor András
Nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
