Püspöki szentmisével egybekötött lelkinapot tartottak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatóinak fényes hét péntekén, április 5-én, Debrecenben, az Egyházmegyei Kateketikai Központban. A lelkinapot Németh István püspöki titkár, egyházmegyei hitoktatási referens tartotta.
A hitoktatókat Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte, gondolataiban a húsvétról, mint a megnyílások ünnepéről: a megnyílt sír, a megnyílt szemek, a megnyílt értelem, a megnyílt szív ünnepéről beszélt, és arra hívta meg az egyházmegye hitoktatóit, hogy nyissák meg az értelmüket, a szívüket, és fogadják be az örök élet, a feltámadás valóságát.
A résztvevők a napot közös zsolozsmázással kezdték, majd István atya lelkivezetésével a hitoktatók az evangéliumokban található feltámadási történetekkel mélyítették nyitott szívvel és értelemmel hitüket.
A szentírási szakaszok elolvasását követően a személyes elmélkedéshez, majd a közösségi megosztáshoz különböző pontok alapján dolgozták fel a történeteket.
Pl. Az üres sír (Mk 16,1-8) evangéliumi szakaszokkal – a négy evangélium alapján – más-más mondat üzenetében mélyültek el a saját életükre és szolgálatukra vonatkozóan.
„Egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak.” – Mit tanulhatok a fiataloktól a közösségben? Mi az, amire engem nevelnek a fiatalok?
„Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” – Vissza kell menni arra a helyre, ahol először találkoztak Jézussal, az első szeretetnek a helyére. Nekem hol van az első szeretetemnek a helye? Hol éreztem azt, hogy Isten szeret engem?
„Félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.” – Bennem mi kelt félelmet, mi az, ami megrémít, ami szorongást okoz? Volt-e már olyan, hogy nem hirdettem a feltámadást, nem tettem tanúbizonyságot Jézusról?
Ugyanezen szakasz közösségi megosztásának kérdései:
A hitoktatók szolgálatuk során mit tanultak a gyerekektől? A résztvevők egy-két konkrét élményt is megosztottak egymással.
Hogyan lehetne még jobban nyitottabbá válni arra, hogy a gyermekek is tanítanak bennünket?
Hogyan lehetne még jobban hirdetni az evangélium örömhírét a gyermekeknek?
Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén az elmélkedésében Péter apostol két állapotáról beszélt a hitoktatóknak: a húsvéti hitet megelőző Péterről, és a húsvéti hittel, a Szentlélekkel eltelt Péterről.
Péter húsvéti hitét megelőzően, a feltámadás után visszament halászni, és a tanítványok vele mentek. Visszatértek a mesterségükhöz, nem tudtak mit kezdeni magukkal. Igaz, hogy Jézus nem ezt mondta nekik, hanem hogy menjenek Galileába, és majd ott találkoznak. Elmentek tehát halászni, egész éjszaka fáradoztak, de nem fogtak semmit. Majd Jézus megjelent nekik. Nem neheztelt rájuk, amiért még mindig nem értették meg a történteket, hanem megvendégelte őket.
Az is érdekes, hogy a feltámadt Jézust nem ismerik fel. Mária Magdolna kertésznek nézi, az emmauszi tanítványok vándornak, az apostolok – akik a bárkában állnak –, azt gondolják róla, hogy halsütő. Ez arra tanít bennünket, hogy ismerjük fel Jézust a kertészben, a vándorban, a halsütőben, egymásban.
Amikor megtörténik a csodálatos halfogás, János apostol azt mondja: „Az Úr az.” Péter, akiben ébredezik a feltámadás hite, ugyanazt a nagy-nagy lelkesedést éli át, de ott van benne a meggondolatlanság is: „Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve – és beugrott a vízbe.”
A nagy magabiztosságát Jézus szépen leépíti benne. Nem szembesítette a háromszori megtagadással sem. Szent Lukács evangélista szerint, amikor megszólalt a kakas, Péter elkezdett sírni. „Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre.” (Lk 22,61) Ebben a tekintetben benne volt, hogy:
Így is szeretlek. Te vagy az én választottam. Te szikla leszel, rád fogom építeni az egyházat. Ennek egy feltétele van, hogy ne a magad feje után menj, ne a saját erődben bízz, hanem abban, aki meghívott téged, aki föltámadt, megszólított és küldetést ad.
Csodálatos ez a jelenet, amely folytatódik a teljes kiengesztelődéssel, a teljes húsvéti hittel, amikor Jézus háromszor is megkérdezi Pétertől: „Szeretsz-e engem?” (ld. Jn 21,15-17).
Sokszor mi is a húsvéti hitet megelőző Péterek vagyunk. Jézus feltámadt, megváltotta a világot, ez rendben van. De vajon mi rendben vagyunk-e? Gyakran megkérdezzük: Mit kezdjünk ezzel a helyzettel, ezzel a néhány hittanos gyermekkel? És akkor elkezdünk a magunk feje után menni, és elkedvetlenedünk. Jézus pedig azt mondja:
Ismerj föl engem abban a gyermekben, embertársadban, kollégádban, ellenségedben, és megtapasztalod azt az erőt, ami belülről jön, a feltámadás valóságából!
A feltámadt Krisztus mindenütt jelen van. Látja a gondjainkat, gondolatainkat, küszködéseinket, örömeinket, bánatainkat, és itt akar lenni a szívünkben.
Ha ő itt lakik, akkor belülről fog jönni az erő, amivel végezzük a szolgálatunkat. Csak egy kicsit kell tenni, és az Isten azt naggyá teszi.
Erre hív bennünket Péter példája, aki egyszerű halászként kezdte, és a világot tanítja, Jézus tanít rajta keresztül.
Jézus tanítson rajtatok keresztül is! – fogalmazott elmélkedésében a főpásztor.
A szentmisét követően a közös ebéd kötetlen találkozást is jelentett a hitoktatóknak, majd délután folytatódott a lelkinap.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
