Visszakaptuk az alleluját, az Isten dicsőítéséről szóló szót, amely azt jelenti, dicsérjétek az Istent. Amikor Isten azt parancsolja, hogy dicsőítsük őt, arra hív meg bennünket, hogy gyönyörködjük benne, az ő igazságaiban, a feltámadásban, az üres sírban, abban a valóságban, hogy örök életünk van Jézus Krisztus feltámadása által.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvét vasárnapi szentmisét egyházmegyénkért, a nyíregyházi egyházközség híveiért, különösen is a betegekért ajánlotta fel a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisén koncelebrált Csodás Gábor, a társszékesegyház plébánosa.
A főpásztor homíliájában többek között arról beszélt: hogy az ember halálra ítélte az életet, mert nem ismerte fel Istennek, az élet forrásának a látogatását. Azáltal, hogy megölte az életet, a saját életét ölte meg. De ezzel nincs vége mindennek, mert Jézus végigment a keresztúton, elszenvedte a halált, és ezzel bizonyította be az Isten végtelen szeretetét az ember iránt.
Püspök atya az egyházmegye papnövendékeivel szentsírt látogatott meg a vidéki templomokban Nagyszombaton. Egyik templomban a szentsír melletti plakáton ez állt: „Jézus mindkét életet, az enyémet és az övét nem tarthatta meg. Az egyiket oda kellett adnia. Az enyémet választotta, és a saját életét adta oda.”
Ferenc püspök így fogalmazott:
Ennyire szeret az Isten. Belegondolunk-e abba, hogy Isten helyettem, értem halt meg, önmagánál is jobban szeretett engem, és közben megtörte bennünk a bűn, a halál uralmát, ha elfogadjuk, ha együttműködünk az ő kegyelmével?
Ferenc pápa keresztúti elmélkedésében azt írja: „Jézus eltörölte a távoli és sebezhetetlen Isten képét.” Egészen közel jött és közösséget vállalt velünk, emberekkel. Ahogy Szent Pál írja: „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb (Fil 2,8-9).
A feltámadás hite az életünk középpontja kell hogy legyen, új életet kaptunk, hogy képesek legyünk igaz emberként élni, úgy, ahogy az emberhez méltó.
A feltámadt Jézus miről beszél az apostoloknak, akiknek megjelent? Nem arról, hogy milyen a túlvilág, hanem arról, hogyan kell élni, meg kell változnunk, meg kell őt ismernünk, a tanítását érvényesnek kell tekintenünk.
Amikor Szent Péter apostol megtagadta Jézust, mondván: „Nem ismerem azt az embert…” (Mk 14,71), valóban nem ismerte őt, mert amikor Jézust elfogták, kardot rántott, erre Jézus azt mondta neki: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26,52).
A feltámadás után Péter és János odarohantak a sírhoz, Péter ment be elsőnek, de az evangélium nem írja, hogy Péter hitt, hanem János, a fiatal apostol „Látta és hitt” (Jn 20,8).
Péterben mikor lett teljessé a változás? Akkor, amikor Jézus harmadszor föltette neki a kérdést: „Szeretsz-e engem?” „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,17).
Palánki Ferenc megyéspüspök teljes homíliáját az alábbi videón meghallgathatjuk. Az ünnepi liturgiát a nyíregyházi székhelyű Kölcsey Televízió rögzítette.
Fotó: Kardos György
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotók: Sipeki Péter/Kelet-Magyarország
