Keresztény hitünk középpontja a feltámadás. Húsvét ünnepe felteszi a kérdést: Hisszük-e azt, hogy Krisztus feltámadt, és hogy Isten örök életet akar nekünk is adni? Mennyire örömhír számunkra a feltámadás, hogy Isten az örök életnek a barátja? Hisszük-e azt, hogy amikor megkereszteltek, Isten már bevont abba a közösségbe, családba, az egyházba, ahol biztosítva van az örök életünk?
Kérdezhetjük: de akkor miért olyan nehéz ez a földi élet? Valóban, sokszor nehéz. Jézus nem ígérte, hogy a földön minden szép és kellemes lesz, gazdagok leszünk, soha nem lesz fájdalom, és majd besétálunk a mennyországba. Bizony nehéz az élet! De megtapasztalhatjuk azt is, hogy ott van bennünk az a bizonyosság, hogy
a sír üres.
Amikor Mária Magdolna a sírhoz ment, üresen találta azt, mert Jézus feltámadt. Amikor János, a szeretett tanítvány látta az otthagyott lepleket, hitt. Ez a hit adott nekik erőt a későbbi helytálláshoz.
Papp Miklós görögkatolikus pap, egyetemi tanár írja:
„Krisztus nem vesz ki minket e világ keresztjei alól, de kivesz abból, hogy evilági módon viselkedjünk a kereszt alatt.”
Példát adott nekünk, hogy a keresztet hordozva is, és a keresztre feszítve is, vagyis minden helyzetben lehet szeretni. Elfogadta Cirenei Simon és Veronika segítségét, gondoskodott az Édesanyjáról, megígérte a mennyországot a jobb latornak. Végigjárta a szeretet útját! Erre válaszolt az Atya a feltámadással. Jézusnak tehát „fel kellett támadnia a halálból”(Jn 20,9), mert Isten az életnek a barátja.
Az örök Isten az örök életre hívott meg bennünket is.
Ha igazán ismernénk őt, akkor elkezdenénk az életünket távolabbról, felülről nézni, és látnánk, hogy minden történésnek – még ha fájdalmas is – van értelme, mindennel van valami üzenni valója az Istennek. Ez az üzenet pedig egyetlen szó: szeretlek. Örökké szeretlek, és örök életet szeretnék adni neked.
Ez Húsvét örömhíre, hogy Isten feltámasztotta Fiát, aki értünk vállalta a szenvedést és a halált, és vele mi is feltámadunk. Keressük az odafönt valókat, s azok idebent valók lesznek, az értelmünkben és a szívünkben. Erről tettek tanúságot két évezred keresztény vértanúi, hitvallói. Keressük az örök életet építő ünnepi találkozásokat, beszélgetéseket, eseményeket, imádságokat, hogy erősödjék bennünk a reménnyel teljes hit. Keresztjeink vállalásával, hordozásával, végigjárva a szeretet útját leszünk mi magunk is az örök életnek a barátai, örökösei!
Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök
(Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedése a szon.hu oldalon is megjelent.)
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
