Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 10,34a. 37-43 – Mi tanúi vagyunk…
Szentlecke: Kol 3,1-4 – Krisztussal együtt ti is feltámadtatok…
Evangélium: Jn 20,1-9 – Látta mindezt, és hitt.
Kedves Testvérek!
A mai evangélium meglepő, elgondolkodtató képet tárt elénk a Krisztus által alapított, születőfélben lévő Egyházról. A közösség vezetői, ha úgy tetszik, a leendő „Tanítóhivatal” félve, bezárkózva várja a kereszthalál utáni fejleményeket. Mária Magdolna, aki valószínűleg nem hallotta Jézus feltámadásáról mondott szavait, keresi a halott Krisztust. Az üres sír láttán Jézus barátaihoz fut a hírrel, hogy elvitték az Urat a sírból. Az apostolok közül ketten a sírhoz futnak, és számukra már mást mond az üres sír, mint Mária Magdolnának. Most „születik” meg bennük a hit, hogy Jézus feltámadt. Az első pápa és a szeretett tanítvány, Mária Magdolna Jézust keresése gyümölcseként kapja meg a feltámadásba vetett hit kegyelmét.
Testvéreim! Az Egyház ma is születőfélben van. Bár valljuk, hogy az első pünkösdkor – erre a világra – megszületett, de ez a földi, küzdő Egyház, a születő-félben lévő megdicsőült Egyház, amely akkor nyeri el teljességét, amikor minden tagja megdicsőül. Addig pedig lesznek – még az Egyház vezetői között is – akik elbizonytalanodnak, akik nem látják azt a jövőt, amit Krisztus ígért. Egyikünk sincs bebiztosítva, hogy nem támadnak kételyek a szívünkben. Ránk törhet a félelem, ha minden azt sugallja körülöttünk, hogy Krisztus meghalt. Úgy járhatunk, mint az első tanítványok, hogy bezárkózunk a templomainkba, mint ők az utolsó vacsora termébe és félünk a világtól. Szükségünk van ilyenkor Mária Magdolnákra, akik ha nem találják a meghalt Krisztust a sírjában, akkor hozzánk futnak és meghívnak a halott Krisztus keresésére, amíg fel nem ismerjük az élő Krisztus ránk hagyott jeleit, amíg rá nem döbbenünk, hogy őt megölték ugyan, de már nem halott, nem a sírjában kell őt keresnünk. Az élő Krisztus legnagyobb ránk hagyott jele éppen az a húsvéti misztérium, amit most, és minden szentmisében ünneplünk.
Ez az ünneplés nemcsak visszaemlékezés, hanem belemerülés ebbe a misztériumba, annak megjelenítése itt és most. Akik lélekben és igazságban ünnepelnek, azok az élő Krisztusnak mai jelei ebben a világban. Ha így ünneplünk, akkor ünneplésünkkel és az ünneplésben megújult életünkkel hitelesen hirdetjük, hogy mi vele eszünk és vele iszunk, mi meghívottak vagyunk a Bárány lakomájára. Az odafönt valókat keressük, az égiekre irányul a figyelmünk, a föltámadott, megdicsőült Krisztus vonzásában élünk, és mindenkit hozzá szeretnénk vonzani, hogy amikor Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is (akik engedtétek magatokat Krisztushoz vonzani) megjelenjetek a dicsőségben. Így leszünk a születőfélben lévő Egyház tagjaiból a megdicsőült Egyház tagjaivá.
Fotó: Fodor András atya
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
